Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-11-22 / 21. szám
Szüts Gábor leik. urnák I-, Villányi-út V. évi. 21. SlAm Budapest esi, 1928 november 22 A BUDAI LUTHER - SZÖVETSÉG EGYHÁZI ÉS POLITIKAI HETILAPJA FÓSZF.RKF.SZTÖ Dr. SZLÄVIK piátyAs BÚD AFEST. IX, JirRÁNICS-U 13 FŐMŰN A AT A RS: Dr. SCHINDLER GYULA ELÓFIZEIÉS FÉLÉVRE 3 PENGÓ A budai luther-szövetség 5SI4I. szí fostatakarék-csf.kkszámi.AjAra küldenoó KIADÓ HIVATAL BUDAPEST, DONÁTI-U. 49. II. EM. IS FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓ HLAVÁCS KORNÉL BUDAPEST. VI., Ó-UTCA 8 SZÁM TELEFONSZÁM L1PÓT 9W- 83 frehcunadunk Ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgy az Isten Jézus által vele. együtt életre fogja kelteni az elhunytakat is. 1. Tessz. 4, 14. Az egyházi év utolsó vasárnapját halottaink emlékének szenteljük. E napon lelkűnkben a kegyelet bensőséges hangjait szólaltatjuk meg és felidézzük elköltözött szeretteink kedves alakját. Az emlékezés szent jogán átéljük a múltat, hogy tanulságot merítsünk a jelenre és buzdítást a jövőre. A didergő lélek meleget, a fáradt, csüggedő lélek uj erőt, katalmas buzdítást nyer a múltból, ha az a múlt küzdelmes is. Hiszen az igazság útja sohasem vezetett rózsák közt. A krisztusi igazság bölcsője Golgotán ringott. Gondoljunk csak a kegyetlen üldözésre, zsidók és pogányok összeszövetkezett rohamára, és a keresztyén vértanuk beláthatatlan hosszú sorban vonulnak fel lelki szemeink előtt. Vagy gondoljunk az ellenreformáció vértörvényszékeire, gályáira és Krisztus hadseregének legjobb katonáinak hullahalmai, máglyákon égő testei világosítják meg előttünk az utat. Krisztus annyi vész és vihar között alapozta megy Egyházát, megtartja ma és megőrzi a jövőben is. Mert az ellenreformáció a romanizálás, az Evangélium népének soraiból még ma is súlyos áldozatokat szed. A vegyesházasság és a reverzá- lis ijesztően szaporodik, protestáns egyházainkat a sir szélére állítja. Az egyéni érték helyett a számarányt hangoztatják és a középkor gályáit és máglyáit készitgetik számunkra. • Terem- hetnek-e a gyűlölet magvai számunkra mást, mint szégyenfát? De mi nem félünk. Egyháza hajójában Krisztus sohase pihen. Nincsen nappala-éjjcle. Munkája sohasem szünetel. Nem a mi kiáltásunkra serken fel, hogy megdorgálja Róma háborgó tengerét és a hitetlenség zugó szélviharát. Hiszünk az elkövetkezendő -nagy csendességében, amikor minden keresztyén lélek szeretedben simul egymáshoz és a Krisztus mindeneket boldogító és üdvözítő uralmát szivébe fogadja. Lehet, hogy messze van még az idő. Lehet, hogy addig sokan sodródunk a habokba. De a Krisztus dicsőségéért szívesen áldozzuk oda életünk. Vállaljuk a halált is. »Mert, ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgy az Isten Jézus által vele együtt életre kelti az elhunytakat is.« Pap Ferenc A Magyar Protestáns írod. Társ. nov. 4-én Pécseit irodalmi estélyt rendezett. Az estélyen a pécsi ev. női kar énekelt Szlerenyi József vezetése alatt. Megnyitót Tolnay Vilmos egyetemi tanár mondott, ünnepi szónokunk, Köpi Béla ev. püspök Széchenyiről beszélt. Széchenyit mint a nemzeti egység fanatikusát és mint a lelkiismeret politi- tikusát ajánlotta követendő példaképül. Széchenyi szerint ha csak egy milliónyi is volna a magyarság, dicsőséges szerepet játszhatna a népek családjában, egyetértő munka végzésével. De a széthúzás, egymás meg nem becsülése a sírba döntheti nemzetünket. Ezután S. Kring Olga énekelt Bán János kíséretével, a Graef—Fullajtár—Wallerstein —Bede vonósnégyes társaság Bán János kíséretével Doh- nányi C-moll zongoraötösét adta elő, végül Szegedy István olvasott föl költeményeiből. Török Pál főtitkár zárta be a sikerült estét. Az estély után bankett volt. Ott Nendtvich Andor polgármester üdvözölte Kapi Bélát. Rámutatva arra, hogy a protestáns szellem hazánkban összeforrott a magyár szellemmel, és a nemzet újjáépítésének munkájában azt keresi, ami a magyart a magyarral összeköt i
