Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-11-11 / 20. szám
Hegyen épített város 150 1928 november 11 Az ifjúság vallástétele Elmondotta budavári templomunkban a reformáció- ünnepen Schuckert Ferenc 1517 október 31-ike, ó te nagy nap, Emléked előtt, kicsiny hitünk uj erőre kap ! Úgy tűnik fel előttünk, mint a fényes hajnali csillag, amely a sötét éjszakának mintegy végét jelzi és a felkelő fényes nap jöttét sejteti. 1517 október 31-ike a reformáció kiindulópontja fényes csillag az Uj-kor derengő hajnalán. Jelzi, hogy a lélek sötétben bolyongásának itt a vége s ismét az evangélium isteni fénye felé vonzódik. E nappal indult meg a léleknek hatalmas, diadalmas szabadságharca, amelynek eredményeképpen a száműzött Krisztus újra visszatért és ismét elfoglalta helyét a szabad népek között: Egyházában! A nagy küzdelem lefolyt, a harci riadó elhallgatott. A reformáció bajnokai, az evangéliumi hit diadalmashősei, már rég siri álmukat alusszák... s most, midőn őseink küzdelmeire visszagondolunk, midőn nagyanyáink könnyei, nagyapáink jajjai eszünkbe jutnak, akkor ébredünk, hogy valójában mily drága kincset, gazdag örökséget hagytak ők reánk, evangélikus hitünkben. Öntudatos evangélikus lélekkel zarándokolunk el ma hozzád, hit diadalmas hőse, a wittenbergi vártemplom kriptájába és hálatelt szivvel idézzük fel szellemedet, amely évszázadokon át evangélikus hitünknek annyi hőst adott. Veletek akarunk a hitben növekedni, hithőseink, mert a mi hitünk még kicsiny s erőtlen. S ha az örök hit életre kel bennünk, a ti példátok szerint akarunk a hitért viaskodni az ördög hatalma ellen. S ha meggyőztük ellenünket, veletek maradunk, hogy Isten ellen más hatalomnak meg ne hódoljunk. S ha bevégeztük földi pályánkat, evangélikus hitünkben veletek nyugszunk el, mert: »Boldogok, kik az Urban ...« Evangélikus hitünk glóriás hősei! A ti ragyogó példátokat követjük a hithüség- beri, Krisztus tanitása iránt meg nem szűnő sze- retetben. A ti nagy szellemetek vezet minket bizton életutunkon ! Drága örökségteket, a mi szent evangélikus hitünket, mint édesanyánkat, gondozó kezét, aggódó tekintetét egész életünkön át érezzük. Szeretjük evangélikus anyaszentegyházun- kat, mint oktatónkat. A hit örök igazságait megismertette velünk. Ragaszkodunk drága vallásunkhoz, mint hü barátunkhoz, aki résztvesz életünk minden örömében és bánatában és egykoron — ha eljön az idő — kikisér a temetőbe és felkalauzol az örök hazába. Hálát adunk nehed ó Isten — apáink Istene — hogy végtelen kegyelmedből evangélikusnak születtünk és úgy érezzük, szivet cserélnénk, ha szent vallásunkkal szakítani kellene. Budai evangélikus ifjúság, egyházunk színe előtt ime nevedben fogadom : »Hogy leszel, mig a drága honi föld el nem takar, Hithü evangélikus és jó magyar !« EGYMÁS KÖZÖTT Rovatvezető: Borbély Ilonka A válóperek. A válóperek rohamos szaporodásának fő okát a művelődés egyik tünetében találhatjuk meg. Az egyéniség szabadon fejlődik és ennek elmaradhatatlan következménye, hogy az egyén egyre jobban elkülönül. Divatos szóval — differenciálódik. Ma egyén és egyén között általában sokkal nagyobb a különbség, mint csak egy emberöltővel ezelőtt volt. Akiknek lelki világa sok tekintetben azonos vagy legalább rokonelemekből alakult meg, az egyetértés épületének alapjait könnyen megtalálják. Ellenben oly egyének, akiknek jelleme magasabb művelődés következtében különböző irányban fejlődött, az idem veile atque nolle nyugalmas álláspontjára súlyosabb föltételek mellett juthatnak el. Ahol e föltételek hiányoznak, ott a nyugalomra vágyódó életösztön csakhamar az életközösség megszüntetése utján igyekszik visszaszerezni a lélek megbomlott egyensúlyát. De van még mások is, amiért oly gyakran hajszolják a házasságbontó bírói ítéletet. A lelki élet követelményei iránt teljes közöny uralkodik. Ma a házasulok igen nagy része nem tartja be a költő intését: »Prüfe sich, wer ewig bindet, ob sich das Herz zum Herzen findet.« Amint hogy a mai kor szülötte egyáltalában idegenkedik minden életszabálytól, mely az ő mozdulatait korlátozhatná. Ma a legtöbb ember korlátlanul szeretne élni. A házaséletnek alapja többnyire érzéki és anyagi érdek. A legerősebb, legszilárdabb kötelékről, amely a házasfeleket valóban a sirig összefonja és valóban boldogítja, teljesen megfeledkeznek. Nincs arra gond, hogy az egyik fél lelkének kiegészítését a másik félnek lelkében találja meg. Az érzéki s anyagi érdekre épített ház alapja az élet zivataraiban elkorhad. Az ember rendeltetésének kétségkívül az a házasság felel meg, amely nem házassági szerződésen — ez csak a polgári életviszonyokat rendezheti — hanem a lelkek szövetkezésén alapszik. Ennélfogva a házasság rendszerint egész életre kötött, csak a halállal felbomló életközösség. Isten kötötte össze lelkeinket, ember nem képes elválasztani, mondja Petőfi. Az igaz házasfelek e szót, válóper, nem ismerik, amiként a tiszta lélek világában a házasságtörés gondolata hiányzik. Ebből tehát az következnék, hogy a házasfeleket egymástól az államhatalom sem választja el. Azonban ne feledjük, hogy az ember gyarló. Hiszen ha nem volnánk esendő lények, nem volna szükségünk polgári törvényekre sem. Ártatlan, sőt jószándéku tévedés vagy határozottan alacsony gondolkozásmód, bűnös indulat vezérelhette az egyik vagy a másik felet, vagy mindakettőt az anya- könyvezetőhöz és az Isten oltára elé. A tévedés keserű csalódásra ébred, az alacsonyság kiengesztelhetetlen viszályok magvainak melegágyává lesz, mindkettő a családi fészekben a boldogtalanság életfojtó levegőjét terjeszti. Ahol boldogtalanság kínzó érzete uralkodik a sziveken, ott a sátán a bűn ösvényére sikerrel csábit. És »olyan a bűn, nagyobb fiat szül magánál«. A mennyei Atya irgalma azonban kifogyhatatlan. »Nagyobb öröme vagyon egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazakon.« És mi, az ő gyermekei kevésbbé volnánk irgalmasok? A mi hitünk fejedelme bűnök bocsánat- tának evangéliumát hirdette, mi hisszük a feltámadást, a felszabadulást a bűn rabságából. A protestantizmus tehát a válóperek tekintetében a helyes álláspontot foglalta el. Krisztus evangéliuma szellemének az az álláspont felel meg, mely a könnyelmű házasságnak nem nyit tág kaput, mert »amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza, de viszont, ahol az emberi gyarlóság a házasfeleket sirig tartó kárhozatba vezetné, ott segédkezet nyújt a megszabadulásra. De nem volna helyes eljárás, ha a nemesebb erkölcs korában jól bevált törvényeket és intézményeket a mai erkölcsi felfogásnak kedvezve módosítanánk. A boldogtalan házasság törvényekkel nem akadályozható meg. Hanem neveljük az ifjúságot evangéliumi szellemben, józan gondolkodásmódra, kötelességtudásra, becsületérzésre és élet. bölcsességre. Az igy nevelt ifjúság világában a boldogtalan házasság ritka kivételt lesz. Sas János 1
