Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-10-28 / 19. szám

Hegyen épített város 144 1928 október 28 Masznyik bibliája a szószéken Mikor a demarkációs vonalakon keresztül kezembe jutott volt tanárom és igazgatóm uj- testamentum-forditása, azt kémleltem benne, hogy mi gyakorló lelkészek fölvihetnők-e a szó­székre a Masznyik-bibliát? Kritikus szemekkel kezdtem az olvasáshoz, én akartam úrrá lenni a tárgy fölött, de a helyzet végre is az lett, hogy az uj bibliafordítás szépségei letepertek, kritikai erőm és szándékom lelankadt, a bírálói kívülállás magaslata egyre lefelé süllyedt, az.élvező és épülő biblia-olvasó áhítatává változott. A végén pedig azt vettem észre, hogy az uj bibliafordítás telje­sen hatalmába kerített, érzéssé gyúrt át és a Ge- nezáret tó partján sétáló tanítványává tett a Meg­váltó Jézusnak. Mi akadályozott meg eddig ab­ban, hogy elvegyüljek a genezáreti ájtatos hívek közé, hogy tele tüdővel szívjam az olajfavirágok édes illatát, hogy lássam szemeimmel a kalászok között sétáló Jézust, hogy halljam füleimmel isten­ittas és Isten közelébe parancsoló szent szavait? Most látom csak, hogy az én gyarlóságom ! Hát annyira gyarló ember az ember, hogy néhány évszázaddal elmódositott dialektus ék­képen, spanyolfalként beállhat közém és a biblia közé, a biblia-olvasó érdeklődését ötven százalék­kal lelankaszthatja, rövidlátóvá teheti Jézus sze­mélyének lelki szemléletében és a vallásos érté­kek lélekbejutását utjokban meggátolhatja? Az ember jobban érti Jézus lelkét, ha Masznyik bib­liáját olvassa. Fordítása odacsempészi a bibliát az éjjeli szekrényre esti eledelül. Aki azelőtt nem szerette a bibliát, az ebben a formájában kap utána. Masznyik biblia-forditásának szerintem ez a legnagyobb érdeme : vonzza az embereket a bibliaolvasásra, az evangélium Masznyik-forditás- ban olvastatja magát. Ha jön a véres világháborúk után valamilyen vallási reneszánsz, akkor e rene­szánszban Masznyik biblia-forditásának nagyon sok része lesz, mert megkedveltet! a bibliát az olvasóval, Jézust és a Szentleiket magyarul szó­laltatja meg. Csodálatos az isteni Gondviselés! Azt hinné az ember, hogy a Gondviselésnek már nincs ajándékozni valója, mert a régi bibliában régen odaadott mindent. Vallási közöny századá­ban támaszt azonban az Ur leikétől ihletett for­dítót,-aki a régi evangéliumot uj nyelven mondja el, a jelen élő és beszélő nyelvén és e friss nyelven élénkiti fel az örök igazságokat. Masznyik fordí­tásának egy-egy szava világosságot vet akárhány homályba borult gondolattömegre. Szeretném, ha a britt és külföldi bibliatársulat Masznyik fordítá­sát is átvenné és terjesztené, mert tudom, hogy itt leirt élményeimet sokan áttapasztalnák. Ezek az örvendetes tapasztalatok vitették föl velem az uj fordítást a szélűi szószékre, amelyen dr. Masznyik több Ízben prédikált. A gyülekezet fölfigyelt. Micsoda uj hang az, melyen a régi igaz­ságot halljuk? Ezen a nyelven beszélünk mi is. Ezt a nyelvet értjük. Milyen jó, ha Jézust a mi nyelvünkön halljuk ! Jézus most nem deákosan, századok választó falain keresztül szól, hanem közvetlenül, szemtől-szembe megjelenik. Azóta is a Masznyik-forditásból prédikálok, csak azt saj­nálom, hogy miért nincs meg az ószövetség is ilyen fordításban. Hogy a rossz biblia-forditás elijeszt a biblia olvasásától, azt szegény jó Hámory Sá­muel bebizonyította. Hogy a jó fordítás megsze­retteti a bibliát, azt Masznyik fordítása bizo­nyítja be. A néppel a szószék fogja megismertetni. Természetes, hogy a nóvumok nem jutnak mind­járt a köztudatba. Legalább tiz évig Avató Jánost mindenki Keresztelő Jánosnak fogja hívni. Né: pünk konzervatív és százados fogalmaktól igen nehezen szakad el. De ez nem baj. A Masznyik- forditás többi előnyei segítenek ezen is. Demarkációs vonalakon keresztül nyújtom a kezemet őszi, hervadó füvei borított sirhalmod felé, kedves Tanárom. Halálod évfordulóján még hallani vélem az Ur szavát, amint Feléd hangzott most egy éve, mikor szerényen Elébe léptél: — Jól vagyon, jó és hü tolmácsom, néped­nek élő nyelvén szólaltattad meg Szent Fiamat és Szent Lelkemet ! Megszolgáltad az örökéletnek koronáját ! Endreffy János felsőszelüi ev. lelkész * — Meztelenül jöttem s mezítelen megyek e földről; Fáradni érdemes-e, ha ilyen üres a cél'? Ez a görög epigramma amilyen régi, olyan köznapias szempontból foglalkozik az élet értel­mével s az eredmény, melyre jut, ugyancsak lehangoló. Másként az apostol, ki szintén megállapítja: — Hiszen semmit sem hoztunk magunkkal erre a világra, világos, hogy nem is vihetünk el semmit sem magunkkal. (I. Tim. 6. 7.) De az apostol korántsem látja a fáradságot hiábavalónak és üresnek a célt. Attól, akinek foglyává lön a damaskusi utón, olyan tartalmat és lendületet vett az élete, hogy betegség, fogság, vándorlás, nélkülözés és bántalmaztatás közepette is ujongva vallja : — Mert nékem Krisztus az élet. (Phil. 1. 21.) Ez a megteltség Krisztussal, — amely a belső kényszer erejével hajtja őt világot átalakító mun­kára és a keresztyénség kincsét képező leveleinek megírására, — másfél évezreddel később megih- lette azt a férfiút, aki Páli eszmék nyomán megin­dította a nagy reformációt, melynek éltető eleme a szabadság, zsinórmértéke az evangélium s gyü­mölcse a szeretetben munkás hit. Hogy Pál apostolt és Luthert, a reformátort, a világot meggyőző hitnek e két rokonlelkü hősét róluk irt műveiben és a kettejük közös alapját képező evangéliumot uj fordításban közelebb hozta a magyar nép szivéhez, ezzel dr. Masznyik Endre — ki Isten kegyelméből a biblikus kor küszöbéig ért — a legszebb, mert az élet méltó felhasználásáról tanúskodó emléket állított nem­csak hálás tanítványainak szivébe, hanem egész hazai evangélikus egyházunkba is. Taubinger Rezső, evang. tábori esperes

Next

/
Thumbnails
Contents