Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-10-28 / 19. szám

1928 október 28 141 Hegyen épített város ken, amelyek az o cselekedeteit gyarlóságánál fogva jótékonyan szabályozzák. Nem múlik el nap, hogy gondolattal, szóval vagy cselekedettel bűnt he követnénk el. A bűntudat és a nyugtalan törekvés, hogy kínos terhe alól felszabaduljunk, az emberiség gyermekkora óta a vallásos érzés leghathatósabb serkentője. Az emberiség legna­gyobb jótevője Krisztus Urunk, aki megtanított minket, mikép szabadulhatunk föl a bim rab­láncaiból. Nem áldozatokkal, nem jó cselekede­tekkel, nem önkinzással, de nem is sokszavu imád­ságok lepergetésével; hanem a szivet kell áldo­zatul felajánlani az Ur oltárára. Ha őszinte lélek­kel elismerted bűnös voltodat, igaz lélekkel meg­bántad és megutáltad az Isten törvényeivel ellen­kező gondolataidat és cselekedeteidet, akkor éb­red föl kebledben az Isten ingyen kegyelméből fa­kadó bünbocsátanának megnyugtató tudata, a lélek tisztaságának mennyei érzése. És ez becse­sebb az élet bármi más gyönyöreinél, de ez sem kincsek halmazával, sem semmi földi hatalommal meg nem szerezhető. A gondviselés végetlen igaz­ságosságát látjuk azonban, midőn elgondoljuk, hogy ennek a drága kincsnek szegény és gazdag öreg és fiatal, hatalmas és hatalomtalan egyformán birtokába futhat. Luther Márton Krisztus Urunknak erre a szivet-lelket kibékítő, az egész emberi nemet bol­dogító tanítására vezérelte vissza követőit és őket az erkölcsiség magasabb színvonalára emelte. A pro­testáns hivő nem gyarló embernek, hanem, aki ismeri legtitkosabb gondolatainkat, a Mindenható Isten színe előtt vallja be bűnét. Nem emberi ajak, hanem a végtelen irgalomnak szózata hirdeti az örömhírt, a bűnbocsánatot, amely a lelkiismeret felszabadulásában félreérthetetlenül megnyilatko­zik. A protestáns hivő nem közvetítők segítségé­vel, nem képek vagy szobrok előtt imádkozik. Boldog a tudatban, hogy mint bizalmas családi körben a fiú az ő édesatyjához, közvetlenül fordul az örök Szeretet kutforrásához, elrebegve háláját a vett jótéteményekért és segedelmet könyörögve szorongattatásaiban. Ennek a közvetlenségnek ered­ménye, hogy az igaz protestáns hívőt az eleven tudat kiséri, hogy ő a mindenható, mindentudó örök Szeretet szeme előtt él ébren és álomban. Jót gondol és jót cselekszik, nem azért, hogy em­bereknek kedveskedjék, hanem mert fiúi öröm­mel szolgálja Istennek akaratát. Irtózik a bűntől nem azért, mivel fél a polgári törvények bünteté­sétől, hanem mert lelkét Isten templomának te­kinti, mely nem tűr beszennyezést. Az igaz pro­testáns hívőt tiszta családi élet, hitvestársi hűség, engedelmes gyermekek, őszinteség és ennek foly­tán megbízhatóság, kötelességtudás, emberszere­tet, becsületérzés és oly jellemszilárdság különböz­teti meg, melyet sem elemi csapás, sem szemfény­vesztő csábítás, sem semmiféle földi hatalom hité­től és meggyőződésétől el nem tántorít. E tulaj­donok Krisztus Urunk evangéliumából sarjadnak, abban gyökereznek, annak emlőin táplálkoznak. E tulajdonok avatják föl az embert igaz keresz­tyénné, ezek hozzák az egyes ember leikébe a mennyei béke malasztját és a társadalomba Isten országát. Mindnyájan tudjuk és élénken érezzük, hogy korunkban az ember Isten országától nagyon távol van. Gyötrődések panaszát halljuk minden oldal­ról, irigység, gyülölség, szomorúság és elégedetlen­ség zűrzavaros hangjával telített körülöttünk a világ. E sok bajnak, szenvedésnek egyetlen egy forrása van : hogy nem vagyunk jó keresztyének. E betegséget nem gyógyítja meg az álnokság, e könnyeket nem szárítja fel a képmutatás, ezt az elégedetlenséget nem csendesíti le a gazdagság szemkápráztató fitogtatása. E betegségnek csak egyetlen egy gyógyszere van : legyünk igaz keresz­tyének, Krisztus Urunknak hűséges tanítványai. Lutherunk emlékét ünnepeljük. Nem emelhe­tünk a mi nagy mesterünknek méltóbb emléket, mint amikor szivünkbe véssük az ő tanítását, hogy mimódon lehetünk igaz keresztyének. Ragyogjon előttünk az ö példaadása az Isten törvényén nyug­vó családi életben, példaadása a hithüségben. Soha ne feledjük, hogy nem biztos és nem tanácsos, hogy az ember lelkiismerete ellen cselekedjék. Fogadjuk el útmutatását, mikép jutunk el bűneink rabságá­ból a megigazuláshoz. Ezen az utón haladjunk fáradhatatlan kitartással. Isten gyermekeihez illő rendithetlen bizalommal. Lelkünk mélyében gyöke­rezik a hit, hogy ez az ut vezet a mennyei Atya kegyelmének templomába. Ezen az utón örvend­hetünk lelkünk üdvösségének. Ezen az utón épít­hetjük föl szenvedő hazánk polgárainak szivében Isten országát. Az igaz, hamisítatlan keresztyén- ség utján érhetjük el Magyarország föltámadását. A kelenföldi ev. templom felavatása. A Horthy Miklós- uti kőröndtől néhány száz lépésnyire, a Lenke-uton, épült fel Kelenföld evangélikusainak román stílusban tervezett nagyszabású uj temploma, a hozzátartozó lelkészlakással és lelkészi hivatallal. Az uj templomot vasárnap délelőtt avatták fel. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minisz­ter, az egyházközség felügyelője, köszöntötte a templom kapuja előtt Raffay Sándor dr. püspököt s adta át neki a templom kulcsait. A püspök kinyitotta a templomot ; a hívek beözönlöttek a háromszáz ülőhelyre épült tem­plomba s megkezdődött az avatóünnep. Raffay püspök mondotta az avató-beszédet s ő áldotta meg az uj templo­mot. Az ezután következő díszközgyűlésen Herrmann mi­niszter, megemlékezett mindazokról, kiket a templom épí­tése körül érdem illet meg. Raffay püspök felszólalása után Sipöcz Jenő polgármester szólt s kijelentette, hogy a fő­város tanácsa Kelenföld evangélikusait is segíteni kívánja a templomfelszerelés kiegészítésében. A kelenföldi reformá­tus testvéregyház küldöttsége, melyet Juhász Andor, a Kúria elnöke, vezetett, tolmácsolta Ravasz püspök üdvöz­letét is. — Ügyesen oldotta meg az építész az egyház- község nagytermének és a templomnak kapcsolatát, azon­ban általános csodálkozást keltettek a templom mellett tátongó mélyedések. Az egész környéket feltöltik, csak a templommal összefüggő melléképületek maradnak az ere­deti szinten mintegy gödörbe építetten. Akárcsak az Eskü­téri templom, amely szépészeti szempontból régen meg­érett a csákányra és csak pénzkérdés, hogy mikor kapnak a római katholikus hívek ott uj templomot. Mi evangéliku­sok, mi sem vágyunk a gödörbe. A néhány százezer téglát a székesfőváros igazán még hozzáadhatta volna, hogy száz évig meg ne szólhassák rövidlátását. Az ifjúsági Egyesületek Imahete november 11—17 között megy végbe, melynek vezérfonalát az Ébresztő cimü lap közli. Tavalyi imahéten »világfillér« címén 400 pengő perselypénz gyűlt össze a Keresztyén Ifjúsági Egyesületek genfi központja részére

Next

/
Thumbnails
Contents