Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-10-11 / 18. szám
Hegyen épített város 132 ltjzá október ix Egyetemes evangélikuslutheránus konferencia Hamburgban A lutheranizmus megújhodása. A 60 eves Egyetemes Evang. Luth. Konferencia az evang. egyház szabadságának, nevének és önállóságának védelmére 1866-ban létesült. Szülőhazája Németország, ma azonban az egész földkerekség evang. hivei és egyházai sorakoztak zászlaja alá. Jelszava : Isten igéjének és Luther tanának tisztasága. Alapitói: Harlesz, Kliefoth, Uhlhorn és Luthardt. Alapja az ágostai hitvallás, tehát az evang. egyház és nem a politika szolgálatába lépett. Első nagygyűlését 1868 julius havában tartotta Hannoverában, mely alkalommal Luthardt és Erőmmel tartotta az ünnepi beszédet. A főfeladat, melyre vállalkozott, az volt, hogy az evang. hitvallást a kultuszban, egyházközségi rendezet- ben és kormányzatban a hitetlenséggel, a hamis világias keresztyénséggel s az unionizmussal szemben érvényre segítse. Utóbbiról Luthardt találóan mondotta, hogy »a történelemnek« nem folyománya, hanem megszakítása. A konferencia 1883- ban adta ki evang. luth. imakönyvét, az angol Common Prayer Book-nek méltó pendent-ját. Eleintén az értekezlet minden ötödik évben ülésezett. Első elnöke volt Kliefoth, őt követte Vitzthum gróf, mai kiváló elnöke Ilimels, szászorsz. püspök. Később, 1901-ben már Lundban, Svédország egyetemi városában ülésezett, ahol a tudós Schéele volt az éltető lelke. Újabban az amerikai evang. egyház s annak vezére, Morhead csatlakozott. Máig is vezető orgánuma, Luthardt »Alig. Ev. Luth. K. Ztg« c. lapja, s tárgyalási nyelve Euther nyelve, a német. Munkássága ma az evang. egyházi irodalom, sajtó és élet minden ágára kiterjed. Már minden harmadik évben ülésezik, igy utóbb Upsalában és Oslóban is. Segítő kezét főleg Amerikából a világháború után mi magyar evangélikusok is éreztük ... Hatos vezérlő bizottsága tavaly Budapesten az egyetemes gyűléssel egy- időben ülésezett. Első világkonventjét 1923-ban Eisenachban, a többit Stockholmban és Lau- sanneban tartotta. A konferencia érdeme, hogy ma az evang. luth. egyház a legegyetemesebb keresztyén egyház a földkerekségen. Hazai evang. egyházunkban vezérlő egyénisége Raffay püspök. A legutolsó konferencia Hamburgban f. évi augusztus 19-től 26-ig tartott. Az európai lutheranizmus előkészítő munkája kísérlete volt e konferencia a jövő évben Kopenhágában megtartandó lutheránus világkonvent sikeres működéséhez. Tehát csak tapogatódzás, kísérletezés akart lenni abban az irányban, vájjon él-e még a lutheránus öntudat, van-e ereje ahhoz, hogy hatalmasan meg- nyilatkozhassék? ! A földkerekségen szétszórt lutheránusok félénk várakozással figyeltek, vártak a Hamburgból jövő hírekre. Mennyi ima, fohász, sóhaj szállott a mi Atyánkhoz, Erős Várunkhoz áldásért, Szent Lélekért, a nagy konferencia munkájára. Az Ur meghallgatta az Ö igaz híveinek könyörgését. Az elmúlt napokban hozzánk erkezett hivatalos jelentésekben hálaadással állapítják meg, hogy a konferencia páratlanul sikerült. — »Nagy napok voltak, aminőket eddig nem értünk meg.« A konferencia célja az volt, hogy a lutheránusokat erőben, lélekben és cselekvésben egyesítse. Minden ország elküldte képviselőit. A fiatalabb nemzedéket egész tömeg képviselte, hogy bizonyságot tegyen szóban, dalban, hittudományban és hitvallásban a lutheri egyház megújhodásáról. A hamburgi ev. egyház járt elől szinte váratlan buzgalommal. Főpásztorai vezettek a szónokok jegyzékén. Hamburg-Altona templomainak kórusai szépítették az istentiszteleteket és az esti összejöveteleket. A hittestvérek nagy vendégszeretettel fogadták házukba a messziről érkezett ünnepi látogatókat. Habár e konferencia nem a hivatalos egyház gyűlése, hanem szabad tanácskozás volt, mégis templomi ünnep benyomását keltette. Az az érzés uralkodott, hogy a szeretet szelleme lebeg a lelkek felett és aldása kiséri a nagy törekvést. A lutheranizmus felemelkedett a hegytetőre, megnyilako- zása hatalom volt és azt kiáltotta: »Ne félj, hittestvér, Erős Vár a mi Istenünk !« A sikert nagy hírlapi előkészítés segítette elő. Mindenekelőtt a nemes munka akarata és áldása. Olyan munkaakarat, amely e napokat az evangélium és a reformációs egyház^uj korszakának pir- kadásává avatta. Továbbá a konferencia célkitűzése : az ágostaiak egyesítése egy táborba nemzetiségi különbség nélkül. Minden buzgó evangélikus vágyott már arra, hogy az elszigeteltség korlátáitól megszabaduljon és öntudatát a nagyobb közösség erősítse. Az örvendetes eredményhez nagyban hozzájárult a minden országban megnyilatkozott nagy áldozatkészség gazdag adományokkal. Hálára kötelezte a konferencia minden egyes tagját a hamburgiak szervező nagy munkája, a körültekintő előkészület. Hónapokig dolgoztak lelkészek és más hittestvérek üléseken, levélírással, utánjárással, ingyen szállások megszervezése körül és a sajtó előkészítésén. Nagyvonalú és mindent átfogó munkát végeztek. Végül a sikert koronázta az a bölcsesség, amely a programm kidol- dolgozásában nyilvánult meg. Mindenkit vonzott, mert a lutheri egyház gazdagsága jutot^ szóhoz : a Biblia és az Istennel való megbékülés, a reformáció e két főoszlopa. E kincsek hirdetői az európai lutheranizmus kiválasztott szónokai voltak. Luther szelleme uralkodott véges-végig. Erős meggyőződés, mély áhitat, szilárd akarat és intudat. A konferencián csak régi, reformációs, Luther- énekeket énekeltek. A tulajdonképpeni ünnepi hét megkezdése előtt az ifjúság tartotta »lutheránus ifjúsági nap«-ját aug. 19-én. Németország minden vidékéről gyűlt
