Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-09-16 / 16. szám

Hegyen épített város 120 1928 szeptember 16 istenigéről icsak néhány helyet idéztem. Sokkal több fordul elő az Ujtestamentomban, kivált az eredeti szövegben. A magyar bibliafordítások, sajnos, az eredeti szövegtől gyakran nagy eltéré­seket mutatnak; különösen ott, ahol a Szent­szellem közvetlen tanításáról, az élő istenigéről van szó, jóllehet az idegen fordításokban is sok eltérést találhatunk.1) Pál pl. az I. Korinth. 12. fejezetében felsorolt kegyelmi ajándékok közül a legkívánatosabb ke­gyelmi adományként a prójétálást ajánlja.2) — Károlyi ellenben a prófétálást — amely kifejezés az eredeti szövegben elég gyakran fordul elő — »írásmagyarázással« fordította és azt ajánlja, hogy a kegyelmi ajándékok közül leginkább az írás- magyarázásra törekedjünk. Az ily fordítási hiba csak példa arra, hogy még jónevű bibliafordítók is mily távol állanak az eredeti szöveg megértésétől és az igazságkeresők­nek amúgy sem könnyű útját mennyire megnehe­zítik. Pál apostolnak alapos okai voltak arra, hogy legkívánatosabb kegyelmi ajándékként ne az írás- magyarázást, hanem a prófétálást ajánlja. A pró- jétálás útján ugyanis az Atya szeretetakarata a maga tisztaságában nyilvánul meg, míg az írásma gyár ázás csak keveréke lehet az isteni és — gyakran bizony felekezeti, önző érdekből fakadó, sőt teljesen fonák — emberi akaratnak. A prófétálás és írásmagyarázás között tehát igen nagy a különbség és gyakran szöges ellentét­ben áll egymással. A keresztyén egyházak és fe lekezetek között fennálló gyűlölség, széthúzás mind a Szentszellemből fakadó újjászületés Há­nyára és az ily forrásból fakadó írásmagyar ázásra vezethető vissza. De nemcsak az eredeti Károlyi-fordításban vannak meg nem értett íráshelyek, hanem a javí- tottban és más fordításokban is. A sok közül itt van I. Korinth. 1 :7., amelynek eredeti szövege szerint a korinthusiak várták az Ur Jézus kijelen­tését (görögül »apokalypszin«). A magyar fordítá­sokban ehelyett azt olvassuk, hogy várták az Ur Jézus »megjelenését«, vagyis második eljövetelét, amely tudvalévőén nem következett be. A téves fordításoknak ez a helye úgy kato­likusoknál,. mint a többet bibliaolvasó protestán­soknál beláthatatlan sok olyan téves következte­tést vont már maga után, ami a benső, szellemi életbe vág. A legkisebbnek látszó, de valójában legnagyobb baj, amit már szült, az, hogy még a komolyabb krisztuskövetők sem vágyakoznak állhatatosan az Ur Jézus után, mert, úgy vélik, hogy már az első keresztyének csalódtak ebben. Ennek következtében közvetlen szellemi kap­csolat sem jöhet létre köztük és a Szentszellem kö­zött, amely »minden igazságra vezérel«, tehát arra a fontos igazságra is, hogy az Ur második eljöve­teléről szóló íráshelyeknek mi a mélyebb értelme. Az eredeti szöveg megnemértésének másik, ugyancsak szomorú következménye az, hogy a mai keresztény és keresztyén gyülekezetekben mindenre inkább fordítanak időt és gondot, mint arra, hogy úgy tegyenek, mint az első keresztyé­nek, akik azért jöttek össze, hogy szellemben és igazságban imádkozzanak és így újból és újból összeolvadjanak mennyei Atyjukkal. Kegyelmi adományok melegágya A kegyelmi adományok ugyanis csak az ilyen talajon, ilyen levegőben fejlődnek és gyarapod­nak. A korinthusiak semmiféle szellemi ajándék nélkül nem szűkölködtek. Volt ott igazi bölcseség, hit, gyógyítás, imaerő, amely csodákat művelt és mindez egy és ugyanannak a Szeretetszellemnek volt gyümölcse. Mindenki ennek igyekezett magát alárendelni, miáltal a Szellem mindenkiben, és ha szükséges volt, mindenki útján is munkálkodhatott és így »minden igazságra elvezérelhette őket«. Minden összejövetelük bőséges anyagot szol­gáltatott a további önművelődésre és szellemi fejlődésre. Aki pedig ily gyülekezetbe jóindulattal lépett, az átérezte azt az otthonias szellemet és őszinteséget, amely a lélek igazi honából szár­mazik. Az első keresztyéneknek külön papjaik nem voltak. Mindnyájan papok voltak. Papi nép volt. Voltak presbiterjeik, a gyülekezetnek oszlopai, kipróbáltjai. De mint mindenben, e fontos sze­repet betöltő férfiak helyes felismerésében is se­gítségükre volt az Ur. A II. Kor. levél 10: 18-ból kitűnik, hogy a kipróbáltakat az Ur maga ajánlotta. Általában azt a feladatot, amelyet Mózes reggeltől estig, nap-nap után az előtte álló néppel szemben betöltött, amikor ügyes-bajos dolgaiban Jehova akaratát, végzéseit és törvényeit tuda­kolni jött hozzá (Mózes II. K. 18:13—27), az első keresztyének közt már meghittebb formában a próféták töltötték be. így minden szál az Atyánál, a Tanácsadónál futott össze.3) És ameddig nála futott össze, addig egységes szellemi vezetésük volt, egységes szellemű nyájat képeztek, sok nehézségeikben és súlyos üldöztetéseikben is. Ez körülbelül 300— 500 évig tartott. Az egyház elvilágiasodása Később már nem maradt meg az ige eredeti tisztasága, még kevésbbé annak értelmezése és alkalmazása. A keresztyénség is, mint annak ide­jén Mózes halála után a Mózes és a próféták alapján álló jeruzsálemi egyház,4) mindinkább eltávolodott eredeti szellemétől, nagy és nemes feladatának megértésétől és alkalmazásától... És hogyan állunk ma? Az első keresztyénektől, amint látjuk, eléggé távol jutottunk. Több mint 200 keresztyén egy­ház és több mint 400 bibliai alapon álló felekezet van a világon. Ez a tény gondolkodóba ejtheti azt a krisztushívőt is, aki ejfogult az Ur Jézus ígéretével szemben, hogy Ő nem távozik el igaz tanítványaitól és a világ végezetéig velük marad és a Szentszellem útján körükben közvetlenül megnyilatkozik. ’) Luther fordítása kiváló ugyan, de az ilyen kifejezéseknek, mint pl. Weissagung, Offenbarung Jesu, das Zeugnis Jesu Chris Li, sLb. sok teológus egészen hamis értelmet tulajdonít. ’) I. Korinth. 14. fej. 1. és 39. verse. 3) Ezek az Ur Jézus nevei Ezsajás 9 : 6 szerint— 4) Mózes V. K. 31 : 29.

Next

/
Thumbnails
Contents