Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-09-16 / 16. szám
1928 szeptember x6 119 Hegyen épített város burok a test indulatainak és kívánságainak felel meg. Ezek fogvatartják, lekötik azt az energiát, amire az embernek szellemi feltámadására szüksége van. El kell halniok, hogy legbensöbb istenszelleme (»csírája«) feltámadhasson, kivirágozhas- sék, gyümölcsöt hozzon. Pál a Szentszellem apostola Pál e fordulata egymagában ép oly kevéssé tette őt apostollá, ahogyan a mag sem hoz mindjárt termést, ha elvetik, vagy ahogyan mesterré nem lesz senki azzal, ha tanoncnak szegődik. A damaskusi élmény is csak újjmutatás volt az útra, amelynek neve: »Az élő Istenbe vetett bizalom«. • Pál odaadóan követte az Atyának akaratnyilvánításait és három évre visszavonult. A történelem semmit sem tud Pál életének e három évéről, pedig legfontosabb három éve volt. Megfelelt a három évnek, amely alatt a többi tizenkét apostol Istennek testet öltött Igéjét követte. A különbség csak az volt, hogy ama tizenketten szemmel látható alakban követték a testetöltött Igét, míg Pál a nem látható, de a szellem útján minden szívben megnyilvánuló Istenigének, a Szentszellemnek volt tanítványa, követője. Ez úton haladva, gondolkodási módja megújult. Megszabadult régi igefelfogásától és levetette konzervatívnak gondolt, de valójában destruktiv buzgalmát, amellyel az Atya új manifesz- tálása ellen oly elfogultan, fanatikusan harcolt. Felváltotta az ige betűjének szolgálatát, amely »öl«, az ige szellemének szolgálatával, amely éltet, elevenít. Kitartással, sikerrel haladt át e szellemi iskolán és mint ama tizenkettő, az Atyától ö is küldetést kapott: apostollá lön.1) Az első keresztyének Az első keresztyének életére ezekután köny- nyen rávilágíthatok. Kegyelmük titka ugyanis abban rejlett, hogy az örök Ige testetöltése, felismerése és megszeretése folytán helyreállott a kapcsolat, amely az akkori egyház elvilágiasodá- sával a szentélyben megszakadt.*) A korinthusiak kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtek. Köztük »megerősödött Krisztus Urunk bizonyságtétele«, amely a Jelenések Könyve 19:10 szerint a prófétaság, vagy a médiumitás lelke és »várták az Ur Jézus kijelentését«. Ez a várás csendben történt, amelyben a hívők azzal foglalkoztak, hogy jézusszeretetüket felébresszék. E csendes munkálkodásban és őrködésben állhatatosan kitartottak, ami által szeretetük megelevenedett és a mennyei Atya valamelyik prófétája útján megnyilatkozott. A korinthusiakhoz írt első levél 14. fejezetéből kitűnik, hogy sok próféta volt gyülekezetükben. És az apostol, bár a prófétálást egyenként minden prófétának a lelkére kötötte, hogy »mindenki tanuljon és mindenki vigasztalást merítsen« (31. vers), egy-egy összejövetelen a prófétálást mégis csak kettőnek, vagy háromnak ajánlotta, hogy a többi próféta a beszélőket az Ur szereteté- ben, de mégis komolyan megbírálhassa (29. vers). A prófétálásból tehát mindenki tanulhat, bármilyen műveltségi fokon is áll és mindenki vigasztalást meríthet. A thessalonikabelieknek Pál azt írja, hogy a testvéri szeretetröl nem szükséges nekik írni, mert őket * Isten maga tanította arra, hogy egymást szeressék« (4 : 9). Az első keresztyének sokezer prófétája közül aránylag kevésről maradt feljegyzés. Ez az új- szövetségi prófétaság meghitt jellegével függ össze. Az ó- és újtestamentomi prófétákat Máté ev. 11. fej. 11. verse jellemzi: A nőtől szülöttek közt nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb a mennyek országában, nagyobb nálánál.*) Timotheus Timotheus prófétálás útján sok mennyei kinyilatkoztatást kapott. Pál, akinek fontos dolgok felismerésére és megragadására jó szeme volt, a korábbi prófétátokban foglaltakat Timotheusnak, kit nagyon szeretett, parancsképpen lelkére kötötte és rábízta azt is, hogy a prófétálás adományában (amelynek Timotheus is birtokában volt) küzdjön az ő jó háborús módszerével és tartsa meg a hitet és a jó lelkiismeretet. (I. Tim. 1 : 18 — 4: 14. — II. 1 :6.) Pál a zsidóknak A zsidókhoz irt levelét a megújult értelem tölti meg, amelyet a volt farizeus a Szentszellemből merített. Pál a zsidóknak az újszövetséget a régi isteni kinyilatkoztatásokból mutatja ki. Legnagyobb prófétájuk, Ézsajás (54: 13) és Jeremiás (31:33-34) könyveiből vesz idézeteket. (Zsidókhoz 8: 10-11., és 10: 16.) Nem véletlen, hogy az idézetek arról szólnak, hogy az újszövetség, vagyis Isten és ember között az új kapcsolat nem emberi tanításon alapszik, hanem közvetlenül isteni tanításon, ami a benső ige útján történik.4) — És ez az ige ugyanaz az ige, amelyet az egyház szentélyében valamikor a főpapok is hallottak, akik még az isteni törvény alapján állottak. Pál a zsidóknak az igazi Szentélyről (a mennyei Atya iránti szeretetröl), az igazi Főpapról (az Atya örök Igéjéről) és a legnagyobb Áldozatról szól, amelyet az Isten hozott, hogy az ember hozzá közeledjék és őt szeresse. A jeruzsálemi szentély, főpap és áldozatok és az egész mózesi törvény csak szimbólum, csupán a »jövendő jóknak elöre- vetett árnyéka«, nem a dolgok valóságban. (Zsid. 10: 1.) A bibliafordítások A Szén tszellem közvetlen tanításáról, az él ) Bibliai feljegyző«, hogy Pál az Evangéliumot nem embertől vette, hanem pusztán Jézusnak szellemi úton adott kijeleli* lese utján ; Oaláciabeliekhez, 1:11, 12»— továbbá Efézusbeliekhez, 3 : 3——f>. — és I» Korinthushel. 2 : in. — *) *Az egyház elvilágiasodása« nem abban áll, hogy egyházi ügyekkel és vallási dolgokkal nemteologusok foglalkoznak, hanem abban, hogy a teológusok nem hisznek szivükben istennek kinyilatkoztatásában. — •) Azon, hogy valaki a mennyek országában a legkisebb, az értendő, aki az ő önös erejében a legkisebb, vagyis az az erőtelen, akiben az Ur hatalmas. — *) Maga az Ur Jézus (János ev. 6 : 45-ben foglalt) idézete is a benső istenigének, a közvetlen isteni tanításnak nagy fontosságát dokumentálja.
