Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-06-07 / 14. szám
Hegyen épített város 104 1928 junius 7 EGYPIÁS KÖZÖTT Rovatvezető: Borbély Ilonka Tekintetes Szerkesztőség ! Nem tudom már megállani, hogy kifejezést ne adjak egy olyan reklamációnak, amely, én úgy érzem, nem lesz az első, sem az utolsó. Hogy érthetővé tegyem e levelemet, elmondom, hogy nővérem, ki velem együtt katholikus,' evangélikus emberhez ment feleségül. Náluk akadt egyszer kezembe a Hegyen Épített Város egyik száma. Sógorom sokat beszélt már nekünk vallásáról, de valahogy mindig olyan elvontnak éreztük az egészet, azonban mikor fenti lapban az Egymás Között cimti rovatot elolvastam, megfeledkeztem arról, hogy felekezeti lapot olvasok s csak azt éreztem, hogy itt igen finom lélek — tekintet nélkül a vallásra — akar gondos kézzel, egy-egy megjegyzéssel, egy-egy odavetett szóval szinte észrevétlenül a jóra vezetni. Ettől fogva türelmetlenül vártam a lap minden számát, de sajnos, most jó idő óta hiába. írni akartam rögtön, de miután a szerkesztői üzenetekben olvastam, hogy majd vita indulni meg az én kedvenc rovatomban, ennek elmaradását csak valami közbejött betegséggel tudtam megmagyarázni. Vártam tehát, de sem a rovatvezető betegségéről, sem a rovat beszüntetéséről nem olvastam s elveszítvén türelmemet, gondoltam, irok a tek. Szerkesztőségnek már csak azért is, mert az irodában a kolléganőim, akiknek megmutattam minden egymás közötti cikket, szintén sürgetnek az írásra. Az ő nevükben is kérem tek. Szerkesztőség szives felvilágosítását arról, hogy ugyan mi is van azzal a rovattal. Én elhiszem, hogy azok a (bizonyára öreg) bácsik, akiknek a neve most unos-untalan szerepel a lapban, nagyon okos emberek, de azt hiszem, nagyon szárazak is. A lelkekhez férkőzni, higyjék el, mégis csak az Egymás Között rovatvezetője tudott, akiért megszerettem ezt a kis lapot is s bevallom, az evangélikusokat is. A mostani cikkek nagyon jók lehetnek, de azt hiszem, egyetlen más vallásut sem hódítanak meg úgy, mint az a pár rövid sor, amelyből csak úgy árad az eszményi vallásosság. Kérem tehát a tek. Szerkesztőséget, hogy a szerkesztői üzenetekben írjanak valamit arról, hogy miért szünetel a rovat, vagy ha ezt nem lehetne, akkor kérem a rovatvezető címét velem közölni, hogy esetleg közvetlenül tőle kérdezhessem meg. Ugyebár a név nem irói álnév? Szívességüket előre is köszönve, maradok a tek. Szerkesztőségnek tisztelettel S. Grete A szerkesztő üzenete. Kedves Katholikus Gréte. Nem. Mi itt nem vagyunk valamennyien őszült, kopaszodott, öregedett bácsik. Akad közöttünk néhány deli legény is. írásaikból könnyen reájuk ismerhet. Minél több kigyomlálásán, határozatlan névelő, segédige és főnévi igenév, oda nem való »való«, módhatározó mint állítmány, rosszul kezdett és »illetve« segítségével helyrebillentett mondat, latinizmus és germanizmus, felkiáltó és fölös Írásjel tolakodik csillogó (bizonyára égszínkék) szemei elé, annál selymesebben hullámzó szőke vagy etonosabban simuló barna a sudár ifjú, akinek tolla a sorokat fonta. Cikkeikben megtalálja a természetes, üde gondolatokat, az erős, életrevaló eszméket. Sok örömet is szereznek nekünk, a simábbra be- retvált, de ráncos, nehezen lendülő öreg bácsiknak. — A mi lapunk nem az öregek szócsöve. A szebb jövő a kitűzött cél. Az ifjúság ideálja ez. Mi öreg bácsik csak a biztatók, a vad hajtásokat nyesegetők, a kerítést rendbetartó, tapasztalt kertészek vagyunk. A fiatal fák gondozói tisztje a mi feladatunk. Amikor megnövekednek és a vihar már derékban nem töri őket, akkor kiültetjük egyenkint a kerítésen túl elterülő földekre— mindannyiunk üdvére, gyönyörűségére. Azért csak olvasgassa el többi cikkeinket, amig az »Egymás között« rovatunk irója a munkára újra kedvet nem kap. Csalódás érte. Ő is, mi is vártuk a vita-iratokat. Elmaradtak. Asszonyoknak, lányoknak irta sorait. És ma olyan nehéz sora van asszonynak, leánynak. Amikor nem kell, nem fogja kezébe a tollat. Már azt hittük, nem is olvassák a rovatukat. Annál nagyobb örömöt okozott nekünk, Katholikus Gréte, tnai figyelmes soraival. Kedves, biztató üzenetét ime megküldjük az »Egymás között« rovatvezetőjének. Budai Luther-Szövetség közgyűlése Május 30-án tartotta meg szövetségünk közgyűlését. Budavári iskolánk tornatermét szövetségünk tagjai ez alkalommal teljesen megtöltötték, de el is nyerték jutalmukat, mert a közgyűlésen Szlávik Mátyás imája, Veres Endréné hittestvérünk művészi ifilettel és készséggel előadott dalai, Szarvassi Olga hittestvérünk megkapó szavalata és Krivoss Árpád dr. előre jelzett előadása, amelyben az amerikai Kossuth-szobor leleplezési ünnepéről és az amerikai protestantizmusról hű képet adott, a hallgatóság figyelmét mindvégig lekötötte. Dr. Krivoss Árpád Anglia történetét nagy vonásokban, de minden lényeges mozzanatával lelkiismeretesen tárta fel. A hittestvérek szeme előtt végigvonult a Tudor- és Stuart-család sok neves tagja és hullámzott a vérözön, amely az evangélium és a lelkiismereti szabadság uralmát évszázadokon át meghiúsítani törekedett. Ismertette Brown Robert munkásságát, aki szabad gyülekezési és vitatkozási jogot, az egyházi és világi felsőbbségtől független Krisztusi egyházat követelt, amelyben a papság nem külön rend, hanem csak hivatal. Leírta az önzetlen keresztyének üldöztetését és a kiközösítettek kivándorlását, a drámai fordulatot, amikor az üldözők üldözöttekké váltak, a szabadsághoz jutottak túlzásait és a kölcsönös türelmetlenség gyászos következményeit, az ide-oda ingadozó, csatlakozó érdekhajhászatot, végül a megnyugvás korszakát, amelyet Amerika, a szabadság és türelem hazája sugározott az óvilágra. A rendelkezésre álló rövid előadási idő miatt csak érintette az amerikai gazdaság kialakulását, az alkotmány főbb elveit ‘és a végrehajtóhatalom szervezetét. Végül párhuzamot vont Washington és Kossuth között, hogy megvilágítsa a tiszteletet és megbecsülést, amely Kossuth nevét és eszméjét egész Amerikában körülragyogja. A közgyűlés tagjai hálásan ünnepelték az előadókat és lelkes hangulatban tárgyalták a közgyűlés napirendjére felvett ügyeket. A szövetség működéséről szóló jelentést, az elmúlt év számadásait egyhangúlag elfogadták és