Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-13 / 7. szám
Hegyen épített város 40. oldal. 1927. február 13. Vallásos énekeink. Irta: Hlavács Kornél. A pesti evangélikus magyar egyházközség 1926. év virágvasárnapján, mint tudjuk, uj istentiszteleti rendet bocsátott a hivek rendelkezésére. Dr. Raffay Sándor püspökünk bevezető szavaiban hangsúlyozza, hogy az uj rend az áhitlát, a kedély és a szív szolgálatára törekedik. Művészi formát kíván az istentiszteletekben meghonosítani, hogy a szegényességet és ridegséget eloszlassa. A külföldi, rendszerint szép, gazdag változatú és művészi evangélikus istentiszteleteket utánozni nem akarjuk, azonban a ridegséget, amennyire a magyar természet megengedi, levethetjük. Dr. Raffay Sándor a füzetecske kibocsátása alkalmával jelezte, hogy az nem tökéletes:, mindössze «kísérlet a cél felé», amely módosulhat, fejlődhet, tökéletesedhetik. A hivek felfogása és kívánsága a mérvadó, tehát a kritikának szabad tere van, csak a füzet kibocsátóinak szolgálati készségét nem érintheti, mert ez vitán felül áll. Az objektív kritika a gyöngédségben ennél is tovább mehet. A kis füzetben található énekek szövege és dallama — legalább nagyrészben — háromszáz éves. Régi patinájuk a legértékesebb fajtából való. Déd- és ősapáink énekelték áhítattal. Elz énekek szövegéért, dallamáért a felelősség élő emberekre nem hárítható. A kis füzet összeállítóit sem ezekért, sem énekeskönyvünk többi néhány száz énekéért gáncs nem érheti bírálatra hegyezett toliam még az évszázadok előtt megboldogult szerzők érdemeit sem sértheti meg. Az elnyomott magyar nyelv elő harcosai voltak ők. Minden soruk a legnagyobb tiszteletet követeli. A legjobbat nyújtották abból, amit az ő korszakukban egyáltalán nyújthattak. A tökéletesítés az azóta elmúlt néhány év-, század evangélikus magyar költőinek és zeneszerzőinek feladata lehetett volna. De ha voltak is vérbeli magyar, képzett zeneszerzőink. olyant, aki nyelvében is tősgyökeres magyar volt, közöttük egyet se találunk. Országos zeneakadémiánk is csak 1875-ben kezdette meg működését; akkor is természetesen csupa olyan tanárral, ákji !a zeneszerzés, harmenizálás, hangszerelés, szóval az öntudatos kottaírás művészetét a külföldön tanulta. Magyar, hamisítatlanul magyar nyelvérzékü zeneszerzőink dsak a mi napjainkban tűntek fel. A magyar dalszöveg, a magyar ritmus és a magyar zene egybe- simulását, egységes szerves összeforrását csak a jövőtőí remélhetjük. Nemcsak a mi evangélikus énekeskönyvünkben, hanem minden magyar dalgyűjteményünkben, dalművünkben hemzisegnek a magyar ajkaknak lehetetlen nehézségeket okozó idegenszerűségek, amelyek kivetköz- tetik a magyar szöveget a maga magyarságából és megfosztják a kísérő zenét minden magyaros sajátosságtól. Vegyük elő csak úgy találomra a kis füzet bármelyik énekét és kíséreljük meg azt az előirt ütembeosztás 'és hangjegyek szerint énekelni vagy akár az ütembeosztással előirt hangsúlyozással és hangkitartással csak elmondani. A 8. oldalon található kétsoros ének, amelyet a kar és1 a gyülekezet együtt énekel, valósággal összegyűjtötte a hangsúly- és ritmushibákat: E szavakban: «kegyelmet, Isten, Atyánk, Jézusban» a hangsúlyt a második szótagra7 és e szóban: «b é kless égé t», a hangsúlyt a harmadik szótagra írja elő. De ezzel sem elégszik meg. A «békességet» szóban az é hangzókat röviden, és viszonzásul az első e hangzót megnyujtotlan énekelteti. Ilyen furcsán kívánja az «Atyánk» éneklését is. A rövid, de hangsúlyosba» helyett hosszú és hangsul}7- talan hangot, a hosszú és hangsúlytalan á helyett rövid és hangsúlyozott á-t követel. Otyan követelés ez, amelyet magyar anyanyelvű hivő — bármily tanult, müveit ember is legyen — teljesíteni nem tud. E kétsoros dallamot mai magyar szövegével pontosan az orgonához simulva csak idegen anyanyelvű, de magyarul olvasni tudó hivők énekelhetik. A többi ének is ilyen hibákkal telitett. Innen ered az, hogy a későn jövő a templomban az éneklő gyülekezet közepén csak nagy ritkán találhatja meg az előtte fekvő énekeskön}7 vb en azt a sort, amelyet a többi énekel. A magyar fülnek ott kezdődik a kimondott szó, ahol a hangsúly van. A hangsúly előtt levő hangsúlytalan szótagokat az előző szótagboz köti. Képtelen arra, hogy a hangsúlyos szótag után következő hangsúlytalan szótagokat valamelyik következő hangsúlyos szótaggal szóvá egyesitse. A hibásan hangsúlyozott, hibásan elnyújtva énekelt szöveg a magyar fülnek érthetetlen, idegen nyelvvé válik. Vallásos énekeink az érthetőség szempontjából a hallgatóra, ugyanazt a hatást gyakorolják, mint a művészien benatitott operai kórus, amelyet százszor végighallgathat az ember, de az a Veszély nem érheti, hogy valamikor végre is megérti. Az operai szövegek éppen olyan sánta ritmusnak. Csiszolják, javítgatják is szorgalmasan. A mi vallásos énekeinket sem kellene elhanyagolnunk. Igazán hálásak lehetünk a pesti evangélikus magyar egyházközségnek, hogy istentiszteletének rendjét kinyomtatta és a hivők között elterjesztette, dalán akad hittestvéreink között olyan költői vénáju,
