Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-13 / 7. szám
1927. február 13. 39. «Ida! Hegyen épített váróé De a reformáció evang. vallásossága építészetében is kifejezésre jut, bár átvette a középkor gótikus formáit és szerkezetét. Különösen jellegzetes protestáns nyelven beszél a szószék, mint az.igehirdetés helye és otthona. Az ugyan nem szorul Jnagyarázatra, hogy a reformáció korának evang. protestáns lelke inkább a rajz és a festészet egyszerű művészetében, mintsem a plasztika és architektúra nagyobb igényű alkotásaiban jut kifejezésre. Hisz a lutheri vallásosság e tekintetben is teljes ellentéte a külsőleg imponáló képviseletre berendezett rómainak. A reformáció művészetének tehát tisztán kifejezett evang. vallásos lelke van, mely való történeti és transcendens üdvtörténeti alapján teljesen a német lélek, vallásos lényegének felel meg. Teljes kifejlődését Bach Sebestyén utólérhetetlenül magas és magasztos művészetében éri el S ebben rejlik erősen férfias német nemzeti jellege is. Mind Jézusnál, úgy Luthernél és az ő evang. vallásosságát követő német művészeknél is a kereszt vénség férfias és harcias jellegű. Nem ok nélkül énekel igy Luther: «Küzd értünk a hős vezér» (der rechte Mann), már t. i. Jézus Krisztus^ akinek hazafisága is példányképe a német művészet erős hazafiságának. Bűnnel, halállal és ördöggel szemben Luthernél épugy, mint a korabeli német művészetben Krisztus a/ igazi «lovag», kinek képe lebegett előtte wormsi hősi útjában, amidőn kijelentette: «ha a világ ördöggel volna tele!»,' így hát a reformáció művészete is minden izében hitvallás a reformáció alapigazságairól. S a legrőbb hitvalló maga Luther, a nagy német reformátor, aki a szószéken, az iskolában s a nemzeti irodalommal — mint Masznyik mondja —, lerázta a német nemzet szellemi fejlődésének, nagyságának és hatalmának biztos alapjait». Dr. Szlávik Mátyás. Kérelem. Kedves Hittestvéreim! Eevetemeinken mejndul a ti. félév munkáia, melv emelni nkaria és fo^j-i a tudomány se jtsé<iével, nemzetünk belső értékét. Á múltban, eddig, a mi egyházunk fiai, a többi esybázfclekezethez viszonvi- tottan. a legkedvezőbb aránvhan szolgálták a tudomány utján nemzetünk kuhurfei- adatait. Ho«v a mi jövőnk szolgálatára készülő sok ifiu közt mennvieo küzdenek az élet mindennani eond’ával. samosan érmen én tudom, akit mindenfelől azért ostromolnak meg se^élvkéréseikkel, mert azt hiszik hogy eevhámnk társadalma rendetke- zésemre bocsátott annvi anva j erőt. hogy a legnvomorultabhakon sejthessek. A Lutherszövetsé'T nem tud raituk sejteni. mert ennek hevéte’i forrása nincsen. Ezért ez utón kérem eí?yházunk minden tehetősebb, vagyonosabb, áldozatokra kész tagiát. siessen se jtségemre diáknvomorunk enyhítésében azzal a szeretettel, mellvel az ifjúságban iövőnk záto^át látnunk és tisztelnünk kell! Beformátus és számban messze mögöttünk maradó, unitárius testvérink is a csodával határos készséggel karolták fel diákjaik ücvét. Mi nem maradhatunk cl mögöttük. Nekünk szól az az Tr T Ján.. 3- 18—18): . «Akinek van miből élnie e világon és elnézi, hogv hogy az ő atvafia szükségben van és elzárja attól az ő szivét, miképen marad meg abban az Isten szeretje?... Ne szóval szeressük egymást, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal». Ezért kérem Hittestvéreimet, adakozzanak a fenti célra és bármilven csekély adományukat küldjék mielőbb a Lutherszővétség címére (Budapest, Deák-tér 4., 11. em.) Egyben hivatkozom a Lutherszövetség legutóbbi közgyűlésének az Egyetemes Közgyűlés által is jóváhagyott azon határozatára, mely egyházközségeinket arra kéri fel a bizalom és szeretet hangján, hogy a diáknyomor intézményes enyhítése érdekében engedjenek át évente vagy egy vasárnapi offertóriumot, vagy állítsanak be évi költségvetésükbe előre meghatározó t összeget és azt mielőbb bocsássák rendelkezésemre. Miután a közel jövőben tartja minden egyházközség évi rendes közgyűlését, ez utón kérem az egyházközségek .. t. elnökségeit, hallgassák meg kérő szómat és támogassanak a fentjel/.ett módok valamelyikével abban a jó ügyben, mely megérdemli az áldozatkészséget. Hitem ugyanis az, hogy olyan lesz a jövőnk, amennyit a jelenben áldozni tudunk és akarunk nemzet- és egy- házfentartó ifjúságiinkért. Kérem arra is az i. t. Elnökséget, tolmácsolják a gyűléseken és híveik előtt mindenütt kérésemet. De kérem behnissziói egyesü léteinkét is, siessenek segítségemre diáknyomorunk enyhítésére. Az utakat ők ismerik, mert ezeket a helyzet adja meg. Szavam meghallgatást, szivem áldást kér az adományokra és adományozókra a mi Istenünktől. ^ Budapesten, 1927. január hó. Hittestvéri üdvözlettel K a a s Albert báró s. k. az ÖLSZ. elnöke.
