Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-06 / 6. szám
1927. február 6. 33. oldal Hegyen épített város csakis jó hazafi. Mert a keresztyénség — bár lényegében internaciónalisztikus, vagyis maga a megtestesült humanizmus, nem zárja ki, sőt ellenkezőleg követeli és megszüli a rendíthetetlen hazafiságot és ezzel voltaképp nem tészén egyebet, mint individualizálja, életteljessé, konkrét alakban éló haló, alkotó elvvé formálja azt, ami egye- t e m c s-k a t h o 1 i k u s-i g a z s á g. Ezt a szent hazaszeretetei, amelyről, ha ir, tollát áhitatos szent hitébe mártja. Luther Jézustól és Pál apostoltól tanulta Jézus a világ üdvözítője volt. 0 amaz erkölcsi szolidaritásnál fogva, amely az <) végtelen isteni szereidében gyökeredzett, mindnyájunk terhét, gyarlóságát, bűnét, akár ha csak az övé lett volna, úgy érezte át és életét mindnyájunk javáért, üdvéért áldozta. Mégis — mikor az olajfák hegyéről alátekintett nemzete romlásnak indult fővárosára, Jeruzsálemre, — ö, a szentek szentje sirt s hazáját siratva jajdult fel: Jeruzsálem, Jeruzsálem, te próféta-gyilkos és apa-megkövező, hányszor akartam már egybegyüjlcni a te fiaidat. — ahogy az anyamadár egybegyűjti fiókáit, de ti nem akartátok! Pál apostol pedig, mikor látja, hogy nemzetének, Izraelnek népe elfordul az örök igazságtól és a hivő szeretet helyett tovább vonszolja és nyögi a papi törvény rabigáját, — vérző szívvel jelentette ki: «Mert én magam szakadnék el átkozottként Krisztusért, az én véreimért, az izraelitákért, ha megmenthetném őket. Luther lelke leghőbb vágya ugyanaz volt: szabaddá tenni az igazság ereje által nemzetét és nemzete által az egész világot!r S a célt, amelyet maga elé tűzött, el is érle. A német nép megszabadult a római igától és nemzetállammá szervezkedett, amellyel — mutatta a legutóbbi világháború is — az egész világ bámulatát vívta ki. Luther volt ugyanis, aki lerakta a német nemzet fejlődésének, nagyságának, hatalmának biztos alapjait, ö volt, aki a demokratico- naciónalisztikus eszme követelményeinek megfelelően a német nemzetállam politikai szervezetét is megteremtette. Soha senki nem érezte ál úgy annak az igazságnak feltétlen erejét, hogy nyelvében él a nemzett, mint 0. Azért első és iogfonto- sabb feladatának tekintette az egységes német nyelv megalkotásával mindenekelőtt a nemzet nyelvének felszabadítását az idegen, a latin nyelv uralma alól. Ez az ő bibliafordításának nagy — valóban nemzeti jelentősége. A nemzeti keresztyén vallással és egyházzal a német nemzeti kuliura is megszületett. Kettős oszlopa a nemzeti iskola és a nemzeti irodalom. Melanchtonnal együtt Luther lett ez iskola és irodalom egyszóval Germania praeoeptora. A német nemzed az ő szellemében iskoláját és irodalmát utolérhetetlen fokra fejlesztette, tanítóival és tudósaival meg is verte s veri minden ellenségét. Van-e, kell-e a reformációnak a protest táns keresztyénsegnek ennél fényesebb igazolás? Ob, nem véletlen dolog, bogy a kultúrában a protestáns nemzetek vezetnek, hogy normális államélet, egészséges fejlődés, haladás csakis a protestáns országokban: Németországban, Angolországban, Norvégiában, Dániában, Svédországban, Hollandiában, Amerikában van, s hogy inig ezek kendében a felekezelek viszonya is eléggé lür- liető, a római katholikus országokban, a franciák, az olaszok, a spanyolok földén épp a római kalholikusok vívnak élel-halál ham 1 a saját egyházuk, a római katholikus egyház ellen, s hogy nálunk is kezdettől fogva mind máig a protestánsok és a velük hnzafiságban mindig egységes felvilágosodott katholikus hívők voltak a zsarnokság túlkapásai ellen a nemzeti szabadság leglelkesebb védői. Öli, bizony-bizony nagyon meg- bünhödlek azok az országok, amelyek a protestantizmust kebelükből kiirtották! A Bertalan-éji vérnász, a hugenották lemészárlása, kiirtása nélkül alkalmasint más képe volna Franciaországnak is: meg lenne kiméivé a vakhit és. a teljes hitetlenség nemzelölő, pusztító mérgétől, — mert nincs egyensúly, nincs kiegyenlítés, »nincs fejlődés, nincs haladás, csak ott, ahol az igazi, az ethikai alapon nyugvó szabadság lelke él. Sajnos ez a lélek: Luther lelke ma már mintha elszállt volna magából a protestáns egyházból is. Más módon ugyan, de mintha mi is pápistákká lellünk volna. Bálványt imádunk. .Vem az élő bálványt, a római pápát, aki mégis csak él, hanem imádjuk a papiros pápát: a hagyományt, a hitvallásoknak betűjét. Igen, a mi legnagyobb bajunk az, hogy megálltunk és tovább haladni nem merünk, bogy itl is oil is kisded játékokat űző fele- kezclté törpülünk, hogy Lutherünket megtagadtuk. • . ; Mi azt hisszük, hogy Luther nekünk egyházat, dogmákat, valami uj theológiát adott és azon rágódunk, kérődzőnk. S nem gondoljuk meg, hogy Luthernek éppen az ő egyház szervezető, s éppen az ő dogma- rendszere. theológiája, szóval kortörténeti alkotása a leggyengébb oldala. Megfelelt korának kora képzettségének, fejlettségének, fejlettségi fokának, de nem felei meg többé nekünk, a XX-ik század gyermekeinek. Nem gondoljuk meg, hogy ez mind csak a ruha rajta, s nem ő magla.s Ne ruhája foszlányait, hanem őj magát örökön élő személyiségét, személyiségének
