Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-01-30 / 5. szám
Hegyén épített város 26. oktal 1S27. január 30. égi Sors letett egy nemzet kezébe. (így kezdődik az emelkedés útja, högy egy nemzet megtanul egy eszményre feltekinteni, mint a három király a betlehemi csillagra. De elhanyatlrk a nemzet és súly ed ni kezd a nép, mely az eszményt, a csillagot kiejtette kezéből, mely az eszményt eidtkudtu egy tál lencséért . Eszményiség az élét him- pora, szűzies tiszta hamva. Eszményiség az élet költészete. Rombold le az eszményiség oltárait és az élet beleiül az irt porába, a lét sarába. Akkor az elsők lesznek utolsók e bibliai szó ment rajtunk teljesedésbe. Utolsók lettünk. Es hiába minden, nem bírunk a balsorssal, mely földre1 tepert. Nem hasad hajnal magyar éjszakánkra? Bizonnyal mondom igen, csak eszményeket adjatok a magyarnak és az élet ezen örök emeltyűi kiragadják nemzetünket a holtpontról, melyen most tespedünk. Jöjjön hát a nagy, a gontív iselésszérü ember, ki csillagokat tud osztani. Jöjjön egy Jókai, aki 'költészetének szárnyain a Kárpáthy Zoltánok, a Szérűié may Rudolfok, a Garanvölgyi Adámok emelkedett gondolkozásának eszményi magasságaiba emelte a neriizeiet. Jöjj, élét örök Tanítómestere. Jézus, add nekünk kölcsön a te érzéseidet, a te gondolataidat, a te szemeidet. hogy az eszményiség zománcával von junk be minden rögöt, minden porszemei, a rövid utón a ringló bölcsőtől a tátongó sürgőd őrig. Mondjanak az államférfiak, amit akarnak, nincs kivezető ut a magyar temetőből csak egy: vissza, vissza az ideálizmus tiszta útjaira. Nincs gyógyulása népünknek, csak ha az eszményiség mint életadó tavaszi fuvalat elseper minden anyagimádást, önz zést bünbálványozást, tébolyt, őrületet. Nincs magyar feltámadás, csak ha az esz- ménviség ismét szárnyaira emeli ezt a hazát vesztett nemzetet és száll, száll vele a csillagos ég seregei felé. Maleriálizmus, idealizmus, melyiket válasszam? Ha még százszor gyulladna ki élelem csillaga, mindannyiszor patyolatzászlódra esküdném fél ideálizmus! Veled áll. tragédiáján-ban Adáin csatatérről csatatérre veled bukik egyén és nemzet. «Az ember siet. Balsors nem bir vele. Csalódás nem tudja pórba sújtani. De ereje vesztetten omlik! össze, amikor meglátja az eszkimót, akiben meghalt az eszmény, kérelemnél: «Uram, kevesebb eszkimó, több fóka...« Jer hát megváltó fény. ragyogj eszmény, hogy szólhassunk a kobzos szavát: «Csillagfény reszket a kék vizen. Uram, lényednek egy sligára, le vagy a eél. Isten, hiszem . (Gyóni). I )r. V a r s á n y i Mátyás. Tetőn. Gsz nem sodort még annyi árva löfnbot, Atfnyi ríaclt szót: «Minden összeomlott...» Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, Vasárnap reggel a hegyekre mentem. Ott lehn: sötét ködöt kavart a katlan. Itt fenn: a vén hegy állott mozdulatlan. Időkbe látó meztelen tetőjén tisztást vetett a bujdosó Verő fény. Ott lenn: zsibongott még a völgy' a láztól, Itt fenn: fehér sajttal kínált a pásztor. Hs békességek szót ejtett a szája és békességgel várt az esztenája. Távol, bol már a hó királya hódit, az ég lengette örök lobogóit. Tekintetem szárnyat repesve bontott. Átöleltem a hullám horizontot s letölt, többet száznál és ezernél — s titokzatos szót mondtam akkor: E rd élv... Áprily Lajos. („Vers vagy te is“ cimü verskötetéből. 1926.) A no hivatása a kis gyermekek körében. A Budai Lulher-Szövetség 1927. évi január 9-én tartott kulturestéjén előadta : Dr. Kováts /. Istvánné. Csodálatos, milyen különböző álláspontot foglalnak, el az emberek a gyermekekkel szemben. E kérdésben is, mint sok másban, sajnos, az önzés a vezető motívum. Szeretjük a gyermeket, ameddig célunkat látjuk benne, ameddig örömünkét, élvezetünket szolgálja. Mihelyt utunkban van, fáradságot, küzdelmet okoz nekünk, szükségtelen vagy szükséges rossz -nak tekint- "jük. Igv volt ez régen is. Tekintsünk csak az ismert jelenetre, amikor* a tanításban kifáradt Krisztushoz az édes anyák oda hozzák gyermekeiket, hogy áldja meg őket. Krisztus tanítványai el akarják kergetni őket, ne zavarják a Mestert. Krisztus leinti tanítványait, helyteleníti gondolkozásukat és magához hívja a gyermekeket, emez örök szép Szavaival: Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyeknek országa«. Krisztus eme szavaival á gyermekeket első helyre állítja és megmutatja mind annyiunknak a kicsinyke gyermek nagy'» voltát: «Ha nem lesztek olyanok, mint ezen gyermekek, nem mehettek be a mennyek országába». Itt kapunk Isteni-Mesterünktől útbaigazítást, milyen állást foglaljunk el a gyermekekkel szemben. Úgy kell a gyermekeknek előttünk államok, mint Isten különös kedveltjeinek, kik külön ígéretben részesülnek, tiszta lelkiis-
