Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-01-30 / 5. szám

■rmngélikus egyházi és politikái hetilap. — Főszerkesztő: Dr. MASZNYIK ENDRE. Felelős szerkesztő ideiglenesen: Dr SZELÉNYI ÖDÖN egyetemi magánUnir. Társszerkesztő: Dr. MOÓR GYÓZÓ. Kiadó: Dr. SCHINDLER GYULA. Láptulajdonos: a Budai Luther Szövetség. Szer* esztőség és kiadóhivatal: Budapest. L, Verbóczy-u. 28. Megjelenik minden

vasárnap. — Előfizetési dija: félévre 2 pengő.

Máté V. 14.

—

IV. évfolyam 5. szál

Mélt— Nagys.

Szüts Gábor leik. urnák

Budapest, 1927. január 30.

Budapest,

l., Villányi-ut I.

Világnézetek harca.

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.* Máté 5., 48.

Kél világnézet, két élcLelfogás viaskodik, tnsakodik egymással az elsőségért, az uralomért: ideálizmus és matcriálizmus. Azon a napon indult meg köztük a versengés, amikor az emberi agynak először sikerült megfigyeléseit. tapasztalatait egységes világképig összerakni és azon napon fogják utoljára fegyvereiket szikrázva összemérni, amikor majd az utolsó benyomás fog gyorsan kígyózva az emberagy sejtjein .átsurranni. Idealizmus és matcriálizmus. Ráhallgatok az utóbbira és iroe azt akarja velem elhitetni' hogy «alantas, vak erők szülték a világot, vak ösztönök kormányozzák is azt; ember, ne keress a létben magasabb célokat, magasabb szempontokat: lökés és taszítás, ütés és vissza ülés, ez a történelem. Szappan- buborékokat ereget szalmaszálacskan a levegöégbe, aki nemzetek emelkedésében, sülyedésében magasabb értelmet, hogy ne mondjam: isteni igazságosságot keres. Az esetlen atomok és a velük társult alantas ösztönök ilyet nem ismernek. Egyszerűbb törvényeknek hódol a lét: túltermelés itt, kevesebt) termelés ott, és az ebből előálló természetes kiegyenlítődés, az erősebbnek térfoglalása a gyengébb rovására. Hagyj fel azért balga, légvárak építésével, igazság — üres szó, világcél — fictio, jog — bin ábránd! Egyetlen jog van a világon: az erősebb ökölnek a joga egyetlen cél vaji a létben — a tele gyomon».

Kiábrándulva, kijózanodva hallom, hallgatom a matcriálizmus e l^ölcscségosztó tanítását, vérző szívvel cipelem törött inlemnek cserépdarabjait, fanyar keserűséggel ajkamon kérdem: érdemes-c élni egy vi.ágban, amelytől a jog idegen, az igazság üres szólam s a legmagasabb, mit élő elérhet az éhség csillapító tele jászol?

De balga, most megszólal a másik is, a fehér arcú,, fényes szemű ideálizmus és ezt mondja: «Ne hidd, hogy' vak e világ, fényt adott abba az Isten. Nem bárgyú erők mozgatják a világ kerekeit, pártatlan igazság virraszt e föld bolygónak sorsa felett. Nem alantas ös’.lö.iök tartják könor00s.)an az életet, eszményekre, csillagokra bízta Isten, nogy azok serkentsék az ember tett- vágyát, felbuzduló akaratát. Nem az üres semmibe rohanc lőre a világ, célt tűzött annak az Isten és e cél nem más, mint az Isten. «Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes».

Vannak korok és korszakok, amelyek óriások, és vannak időszakok, amelyek törpék. Vannak évtizedek, amelyek mintha kikeletjei volnának az emberiségnek, alkotás, emelkedés a lét egész vonalán és vannak fakó, szürke korok, amikor mintha holtpontra jutott volna az emberiség fői elé irányuló törekvése. Voltak büszke nemzetek, melyek soká tündököltek a szerencse magasra emelt pajzsán, de aztán elerőtlenedtek, megdőltek mint a szuettefa. Mi volt — kérdem — nagyságuk titka? S a történelem múzsája komoly ajkkal azt hirdeti: «az élet emeltyűje az eszmény, a csillag, melyet az