Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-09-18 / 28-29. szám (29-30. szám)
Hegyen épített város 202. oldal 1927. szeptember 18. _ Dr. Masznyik Endre jubileuma az elszakított magyar területeken. Subotica, a volt és leendő Szabadka evangélikus lakósait is bizonyára erősen foglalkoztatják Rothermere lord világra szóló szavai. Remény és kétség között ingadoznak. Visszajönnek-e a magyar haza kebelére és mikor? Ez ma ott mindenkinek legfőbb gondolata. De az ország létkérdésén kívül szeretettel foglalkoznak egyébként is mivelünk. A posta ma kedvesen szemrehányó levelet is hozott nekünk, amelynek Írója neheztel reánk, mert Szántó Ró- bertnek a suboticai „Vándorut”-ban dr. Masznyik Endre főszerkesztőnk ünneplésére még a tavasszal megjelent versét olvasóközönségünknek be nem mutattuk. A levélírónak igaza van. Dr. Masznyik Endre főszerkesztőnk végre is be fogja látni, hogy a viszony, amely személye és lapunk között fennáll, nem lehet ok arra, hogy ünneplésétől távolmaradjunk. íme a vers: A mester. (Dr. Masznyik Endre 70. születésnapjára. Fölötted is elszálltának az évek És fürtjeid megcsípte már a dér. .. E csönaes órán magamhoz idézlek, Szemembe köny, a kezembe babér. Hét évtizedje állód a tusákat, Óh hol vetted az alkotó erőt ? A gondolatok bölcsője hol ringott, Hogy lelkednek ily roppant szárnya nőtt? Bolyongó vándor életvölgy ölében Szobornak látlak ott a hegytetőn. Kétség fog el, hallod e majd beszédem S megszólaljon e rozzant hegedöm ? Te csodálatos mestere a szónak, Varázsigéknek vdtesze talán: Szabad e újra lábaidhoz ülnöm, Mint régen, ifjú álmok hajnalán ? Szabad e jönnöm „Luther életé“-vei? Mesterkezek faragták jellemét. . . A wormsi hősnek szindus ihletével Folyt telkedből a lázadó beszéd. E könyv nekünk sok hősi akarásra Volt bátor, nagy kinyilatkoztatás . . . A hitvallóknak tüze lángolt bennünk S lelkünkre hullt minden pörölycsapás. Te följebb hágtál, mindig magasabbra, E sok meglátás csak neked jutott.. . És mig szemünk szédülve járt nyomodba Megszólaltattad „Pál apostol“-od. És mi gyakorta való virrasztásban, Veszedelemben hajón, tengeren, Veszedelemben a pogány ok utján Csak őt követtük égve, szüntelen. Aztán a Megváltó szemébe láttál: így született a „Jézus élete“. És többet adott száz tudós agyánál A nagy tudósnak gyermeki hite. Célnál vagyok! — Lelkendezett a lelked, Az Üdvözítőt látták szemeim . .. Feltárult a nagy élet minden titka S erőt meriték szenvedésein. Célnál vagyok ? — tudnál-e elpihenni . En munkába izmosult mesterem ? Mi megtanultunk intő szódra lesni S te még nem, még most nem pihenhetek „Az Újszövetség“ alkotásaidon A gyémántokkal ékes korona . . . Ily megkapón, ily zengő magyarsággal Nem szólt hozzánk az „Ige“ még soha. Emlékezel az égő, nagy vitákra? „ Voltak e Jézusnak tesvérei ?“ Lelked a harcot mosolyogva állta, Mert diadalmas szellem élteti A nagyok bensejét. Mi harc, mi bánat, Mi vereség, remény és győze em Mozgatta fél századja életünlket, Hogy ott ne lettél volna Mesterem ? Köszöntőm benned a tudóst, a bölcset, Ki holt betűket mosolyogva néz, Mert megismerte: Csak a szellem éltet S csak az lehet hü Kriztusvitéz, Ki zászlajára haladást kitűzte. A haladás és evangéliom Lelkedben ikrekké felizmosultak S azóta is járunk e nyomokon. A Krisztushirnökök két nemzedéke Jő meghatódott szívvel ma eléd És csókadokat hintenek kezedre, Hogy életútjukat megjelöléd. Te többet tettél száz vitézkedőnél, Kik hangos szóval viják a tusát. . . Mert szólva, kérve, intve megnevelted Az Istenige sok-sok pásztorát. Szelemtestvérek! Fel hát ünnepelni, Ahogy ünnepli gyermek az atyát. .. Szent buzdulással most elénekelni Hálás szivünknek legszebbik dalát. Ki nagy volt győzve, nagyobb a veszélyben, Ki most is állja a küzdelmi tért, Fogadja kicsiny szellemgyermekétől Mi homlokára illik: a babért! Szántó Róbert.
