Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-03 / 14. szám
Hegyen épített város 113. oldal 1927. április 17. F. felvonás 9-ik Jelenet. Judds: Szép volt a tett! Elárultam. Megöltem. Lesből lőttem rá mérgezett nyilain! A nyit talált és ismét vissza szállt, Ismét talált, — és mostan körbe jár, Mindig talál, — és mindig rám talál! Judit: így volt megírva! Csendesülj le már; Hiába téped ronggyá lelkedet, Már nem segit... Judds: Miért vagy oly szelíd? Ily nyájas szót csak gyermek érdemel. Ki uj ruhácskáját sárral l ekenfe Es sir. Rám átkot szórj! Gyalázd a méhet, Mely hordozott; taposd meg ál nők arcom. Tépd ki szivemet, — ha jót akarsz!... Judit, Judit — óh hogyha értenéd. Mint kell gyötörni a gonosz tevőket!... Judit: Eli megtanulom, Judás, s téged is Majd megtanít lak szörnyű vétkedért Méltóképen bűnhődni, — jöjj velem! F. felvonásban ltí-ik Jelenet. Péter és az apostolok, később Judit J. felesége és Márie Judás anyja. Péter; (Hittársával a színre lép.) Meghall az Ur! Tddó: S meghalt Iskáriót! A végzetért, mely valóra vált Magái okolta és összetöri alatta! Péter: Itt hagytál, Judás! Öli add könnyeinket. Amelyeket e nap még meghagyott. Fájdalmunk kincses háza im lielelt Kéiségbe esnünk mégis nem szabad Az ur parancsol, küzdelemre serkent, Mi indulunk a nyomdokába lépve S te alszol Judás, nem bánt semmi gond. Pihenj, pihenj! Az Ur legyen veled! Judit: Hol van Judás? Reá találtatok? Mária: Hol vagy fiam? A Mester megbocsátod! Fillöp: (a holttestre mutat) Judás elköltözött: jertek siratni! Mária: Judit: (Hangos zokogással leborulnak a ravatalra.) A kereszt. () végtelen tökéletesség, Magasztos eszme: szent kereszt! Megtörted Isten földi testét, Hogy bűneinket elfedezd. Fölötted megnyílt égi kárpit, Alattad romba dőlt világ... Valóban annak lelke járt itl, Ki értünk adta egy Fiát! Vérrel pecsételt áldozatja A tépelödö szivlx' nyit; Boldog, ki néki tartogatja Titokban omló könnyeit; Ha nem leszünk is vértanuk mi. Értsük nteg ezt a szent jelet: A föld porából mennybe jutni Csak szenvedésen át leheti De jaj nekünk, ha puszta jelnél Nem több a drága, szent kereszt: Hut szenvedélynek rabja lennél, Ki egyre lámad, egyre veszt. A gyűlölet, ha tettre válik, Átok. ha jognak véled is ... Nekünk szeretni kell halálig. Szeretni ellenünket is! S ne azt tekintsük ellenünknek, Ki bátran szembeszáll velünk: Magunkra mérjük fegyverünket, Itt kell a bajt leküzdenünk! Nem arra sújt az Ur haragja, Ki bünösebb a többinél, De aki gyáván megtagadja, S áldott nevével visszaél! Egész valónkkal, életünkkel Dicsőítsünk >neg, szent kereszt! Benned nekünk is véreznünk kell. Hogy váltságunkat megszerezd)! AI áz a toss ág kö ntűsében Kell földi terhein hordanom, Es szüntelen csak arra néznem, Hogy szent a néma fájdalom! t isztább az erkölcs, szebb az élet, Megérthetőbb a földi lét, Ha fölfelé tekint a lélek, Mert megtalálta Istenét! Jöhetnek újra ezredévek, Múlttá avulhat a jelen: Az Istenember szent jelének Hatalma végesvégtelen! Vietorlsz József.
