Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-03 / 14. szám
1927. április 17. 112. oldal Hegyen épített város Judás Iskariot. Részletek N1KODEMUSZ KÁROLY brassói ev. esperes ily cimü drámájából. Megjelent Máramarosszigeten 1925. Hermes nyomda. I felv. 11 jelenet. Jézus: (Megjelenik a szin jobb oldalán) Békesség néktek! Mankos ember: (Jézus lábai elé veti magát, ruháját csókolgatja) Áldott légy, Uram, Ki meggyógyitád béna lábamat! A sokaság: (A méltóságoe alak láttára öntudatlanul leborul) Keresztelő: (Jézussal csaknem egy időben jő a színre. Meghajolva) Imé az Istennek báránya, aki Leveszi rólunk bűneink keresztjét! Jézus: Az Ur küldött hozzátok. Itt vagyok. Jövök hirdetni nagy merész időket; Örömcsodákat, melyek égbe nőttek S e földi poklot édeniié teszik... Keresztelő: Uram, parancsolj vélem. Vártalak. Szolgálatodra lelkem készen áll. Jézus: Akkor jövel s keresztelj engjemet meg! Keresztelő: Öh, ezt ne kívánd, — én bűnös vagyok, Te keresztelj meg1 inkább engemet. Jézus: Hagyd, János ezt most. így kívánja tisztem Es én betöltőm híven tisztemet. (Keresztelővel leszáll a Jordán medrébe) Judás: (A sátor elé^lépve) Orvost! Nincs itten orvos? Mankos ember: (Jézusra mutatva) Ott az Orvos! Te nem tudod még? Ö a Messiás! Lábam meggyógyult egyetlen szavára. Látod, nem kell mankó. Elvetem... Keresztelő: (Jézust meghinti vizel) Ki nem vagyok méltó megoldani Sarudnak szijját — im megáldalak! S megáldatnak Te benned a világinak Minden határtalan határai ... Szózat: (A magasból) íme az én szerelmes gyermekem, Akiben nékem nagy kedvem telik! A sokaság: (Földre borul) Judás: (Mankos emberhez) Te sánta voltál, s ő gyógyít a meg? {Mankos ember) Igen, uram, szólj csak bízvást neki, Meglásd segit! Jézus: (fent a Jordán partján) Az Urnák lelke rajtam! Előttetek ma kent fel engemet, Hogy gyógyítsam a megtört sziveket, Hogy szabadulást hozzak a fogolynak, A holtakat, hogy uj életre keltsem S hirdessem az Ur szent esztendejét. Judás: (Jézus lábai elé borulva) Uram egy asszony fekszik itt; jövel Ragadd ki a halál kezéből! Jézus: Vezess azonnal a beteghez! Judás: Imé, Csak egy pár lépés, már is ott vagyunk. Judit: (Kilép a sátorból zokogva) Meghalt, meghalt anyám! Jézus: dudásnak megfogja a kezét) Bízzál. Ne félj. En mondom neked nem halt meg, csak alszik. (Belép a sátorba, Bent.) Asszony, még nincsen estve. Kelj fel. Ébredj! Te nyugtalan szív, légy erős, vidám! (Kézen fogva kivezeti Máriát) Judás: (Kitűnő örömmel) Oh. hála, hála, hála néked Isten! Judit: (Máriának a kezét, Jézusnak a ruháját csókolja) Mária: (Jézushoz) Uram vedd oltalmadba ezt az ifjút, Jó szive van és annyit szenvedett már! Jézus: Judás Iskariót, jer és kövess! Az én atyámnak rád szüksége van! Nehéz munkára állít, úgy lehet. 'Lalán kereszt s így alázat lesz jutalmad ... S talán nem lesz nyugalmad több a földön... De semmitől ne félj! Tedd amit ő mond. J er és kövess!... s add nékem szivedét! Judás: (leborul Jézus előtt) Uram, királyom a tied vagyok!
