Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-01-09 / 2. szám
Hegyen épített város 10. oldal 1927. január 9. Sőt visszaélés történt a személyiség fogalmával is, amelyről pedig minden idők nagy gondolkodói elismerték, hogy életadó és fejlesztő faktora az emberiség szellemi életfejlődésének. Lényegét a múltban az öntudatban, az értelemben, az intelligenciában, Kant óta a szabadságban, a természeti élet mechanizmusától való függetlenségben látták. Tehát az öntudat és önelhatáro- z ás a személyiség .szellemi lényege. Ma sokan az érzéki egyéniséggel azonosítják, holott a személyiségnek egyéniségünk, mint hordozója fölé kell emelkednie. Egyéniségünk a külvilághoz köt, személyiségünk ellenben e világ fölé emel, és e magasabb, eszményi világba helyez át bennünket, amelyet Platon «az eszmék világának», Kant «iiitelligibiiis világnak», E u c h e n szelleméletnek» s a kérész1 y é n s ég «istenországának» nevez. Mai modern féktelen subjektivisztjkus és individualisztikus világ- és életfelfogásunk a személyiség lényegét a moráltól, sőt a vallástól függetleníteni kívánja, holott e személyiség a maga szellemi önállóságáért a természeti, érzéki léttel folytatott elvi küzdelmét éppen a morálhoz és a, valláshoz köti és érzéki egyéniségünk komoly fegyelmezésében fejti ki benső szabadságéi étének gazdag szellemi világát. E szabadságban és minden külső kényszerrel szemben érzett szellemi fölényünkben, az örök eszményi világnak szabadon nyújtott engedelmességünkben, vagyis Pál apostol és Luther szerint: akeresztyén ember erkölcsi szabadságában áll a személyiség lényegalkotó jellege. Igv értelmezte a személyiség fogai-' Imát vallásilag Jézus, s ebben látta az ember, mint szellemi lény «legnagyobb kincsét» Goethe, a németek költői fejedelme. Sok ilyen személyiségre van szüksége a mai elvadult, sőt zord korunknak is, különösen modern kulturáltamban. Erre kell irányulnia mai oktatásunknak és nevelésünknek is a tanügy összes fokozatán. Ä mai egyoldalú paedagógiai intellektuaiiz- mussal szemben a vallásos erkölcsi jehem- képzésre s a merev kényszerű iskolai fegyelemmel szemben a nagyobb személyes bizalomra és több egyéni szabadságra kell törekednünk, ami egyetlen feltétele minden szellemi és erkölcsi személyiség kiművelésének. A németekre alkalmazva találóan mondja Euchen: «Szellemi életünk összes kiválóságai, reformátoraink, nagy ködőink és gondolkodóink minden külön!: ö*.ősé0ük mellett is egyek abban, hogy személyiségünk életadó forrása minden szellemi életünknek». Evangélikus egyházunknak is ilyen erős akaratra és teljes^ szellemi és lelki tehetségükben kiművelt erkölcsi személyiségekre van szüksége. Hazában és egyházban is azok csinálják a történelmet. Azért olyan tanulságos és hasznos e nagy erkölcsi személyiségek komoly és alapvelő tanulmányozása Dr. Szlávik Mátyás. A fekete gólya. — Mese a gyermekeknek __ A jégverem tetején fészkeltek a hosszu- esőrü, hosszúlábú gólyák. A majorság gyermekei mindig lesték, vájjon mikor kérnék már ki a kicsinyeik. Nagy volt az öröm, amint először kilátszott a fiókák csőm a fészekből. Buzgón tátogatták, amikor a gólyamama eledelt hozott neKik. A fészek közelében régi gyárkémény magaslest. Régen nem tüzeltek ne algtta, régen nem ontotta a gomolygó füstöt. E kémény fejének széles pereme volt a gólya szülők kedvenc helye. Onnan figyelték a gólyadókéval megrakott fészket és ott kelepeitek mindig a legvigabban. Amidőn a fiókák felcseperedtek, a gólyamama két fiával megkezdte a repülési próeá- kat. Nagyon buzgón tanította a két ifjút; gyorsan ügy esed tek és egyre nagyobb hosszabb kirándulást tettek. A majorsági gyerekek hangos zsivajjal kisértek minden újabb repülősikert. Egyszerre azonban elnémult az ujjongás. Az egyik kis gólyafi —» éppen a bátrabbik — fel vergődött a magias gyárkémény tetejére, de amikor a peremre odaállott, megbillent és lezuhant a kémény belsejébe. A gyerekek szomorúan lesték, vissza! tud-e kapaszkodni. Az idő múlott és a gólya- fióka nem bukkant fel. A gólyaszülők kétségbeesve keringtek a kémény körül. Segíteni nein tudtak. A gyerekek is találgatták, hogyan szabadíthatnák ki a szerencsétlen madárkát. — £n felmászom a villámhárítón és bemászom a kéménybe. Mondotta Gyurka, aki mindig a legvakmerőbb volt A nagyobb leánykák azonban nem eü- gtícdék. — A villámhárító már rozoga, a kémény öreg és nagyon magas. Leszédülsz és agyon- zuzod magad, — mondotta Mariska á leg- idősebbik. — Inkább beszéljük meg Jancsival, a kovácsinassál. ö mindig leleményes fiú volt. Jancsi hamarosan előkerült. Nagyot nevetett, amikor elmondták neki, hogy Gyurka fel akar mászni a magasba. — Többet ésszel, mint erővel, Gyurka öcsém. Ha felmászol, bizony lebukol és holnapután eltemetünk. No meg á gólyafióka is odavész. De felesleges is felmenni, amikor itt alul is bejjuthatunk. Idelent a kémény lábán is van nyitás, amelyét csak vé-
