Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-03 / 14. szám
Szüts Gábor IV. évfolyam 14. szám Budapest iiiiiüfeűMáté V. 14. Evangélikus egyházi és politikai hetilap. * Előfizetési dija: félévre 2 pengő. # Megjelenik minden vasárnap Laptulajdonos: a BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉG. — Főszerkesztő: Dr. MASZNYIK ENDRE V., Sziget-utca 24, II. em Felelős szerkesztő : Dr. SZELÉNYI ÖDÖN Budapest, II., Törökvész 6827., ahova a kéziratok küldendők. Kiadó szerkesztő: HLAVÁCS KORNÉL VI., Ó ucca 8. II. (Lipót 998-83) ahova a cserepéldányok és ismertetendő könyvek küldendők. Fömunkatársak: Dr. MASZNYIK MÁRTON, Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS, Dr. MOÓR GYŐZŐ, Dr. SCHINDLER GYULA. ;■ i------ - --á~ - . - - • : - ■- A világ világossága. Én vagyok a világ világossága Aki engem követ, nem jár sötétségben, azé az élet világossága. János evang. 8, 12. .Jeruzsálemben vagyunk. A sátoros! ünnepek legnagyobb s egyszersmind utolsó napja is elmúlt. A nép eloszlott, — haza ment. Csak egy volt, a mi édes Üdvözítőnk1, aki haza nem mehetett, aki ott maradt, mert: <A rókának barlangja, az égi madárnak fészke van — néki azonban az sem voll, ahová a fejét lehajtsa», s inert ö rá még nagy feladat várt ott: a világmegváltó bizonyságtétel, a vértami halál. Mindjárt másnap a templom-hegyre ment és leüli a templom egyik elóudvarában, a kincstartó helyien, ahol az áldozati oltár s körülötte a négy óriási, mintegy 20 méternyi magas, dúsan aranyozott kandeláber állt. Ezek a kandeláberek minden ünnep estén kigyuladtak ’s szelíd fényük sugarait kiárasztották az egész városra. Ez a világosság volt a zsidók világossága. Láttára megindult a nép s seregestül tódult fel a hegyre — istentiszteletre, i i Erre a külső, múló földi világosságra, csak a szemnek szóló, szemet kápráztató világosságra célozva, szólalt meg Jézus s mondotta a köréje gyűlt sokaságnak1: «En vagyok a világ világossága!» Világosság, amely nem csupán egy népnek a zsidóknak, hanem minden embernek, az egész világnak szól, amely nem csupán egyetlen városra, hanem mind az egész földre ki árasztja fényét és melegét. . Világosság, amely ugyancsak felülről, a magasból, de nem a kandeláberek mécséből, hanem a mennyből alá szállt Isten fia személyiségéből, szivéből és életéből árad szél. Nem idcig-óráig, hanem örökké világit. meri nem a papok vagy papfiák, hanem maga a hozzáférhetetlen világosságban lakozó Isten gyújtotta meg s l>ocsálotta erre a világra. Igen: »En, az örök jige vagyok a világ világossága! Az a világosság, amely nem az életleien kövekből emelt templomok oltárairól és gyertyatartóiból ömleszti özönsugár fényét az cgvbegyült népre, hanem az örökétet igéinek özönsugárival ott támaszt világosságot, ahol <eddig sötétség s ott támaszt életet, ahol i eddig halál uralkodott — a/ emberi szivekben. «En vagyok a világ világosságai» Az a világosság, amely soha el nem múlik. Mert «aki engem követ, nem jár sötétségben, azé az élet világossága». A kandeláber mécséből kiég az olaj és újra sötétség lesz a templom hegyén is, a szent városban is; de aki a Jézus Krisztust, az örök Igét szivébe fogadta, nem Jár többé sötétségben, annak éltében, holtában, söl holta után is az örök világosság féinyciskedik. S ugyan mi ez az ő világossága? Jézus Krisztus azt is megmondotta egyetlen egy szóval: az igazság, még lsedig az isten igazsága. Ezt jelentette ki ő mi nekünk, mert «az én tudományom — mondja — nem enyém, hanem azé, aki engem küldött, az Atyáé, azért ha megmaradtok az én beszédem hon, bizonnyal tanítványaim s ismerve az igazságot, szabadokká lesztek».
