Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-03-27 / 13. szám
Hégyen épített város m. oldal 1927. március 27. e hithez s minden akaratukkal szolgálják ct szent célt. r — Ma még halott a mi megtépett, meg- csurolt és keresztrefeszitett nemzetünk. Krisztus is az volt, mégis feltámadt. De Ilit nélkül nincs akarat és nincs erő. Fáért egy nemzetnek sincs szüksége annyira a hitre, mint a magyarnak, nagy bűnt követnek hát el egyrészt azok, akik ki akarják irtani a vallásosságot a tömegekből, másrészt azok, akik visszaélnek a vallásossággal és azt pártoskodásaik cégéréül használják fel. Minden olyan nemzet megszűnt, amelyiknek kihalt a hite és megszűnt az is, ahol az igazi hit türelmetlenke- déssé, pártoskodássá, gyűlölködéssé alakult át. — Németországot iiagygvá tette a hit és nagy Anglia, vallásos és tömegeik behatolnak az evangélium szellemébe Lám, Amerikában a legnagyobb a« üzletiesség, de a legnagyobb a türelem is, és boldogulásában sok része van annak a mély és igaz vallásosságnak. amely nem is törődik a felekezetekkel és szabadjára engedi még a fele- kezetellenességet is —Nem igaz, hogy a hit letünőben van. Sőt! Minél több megrázkódtatás éri a világot, minél nagyobb bűnökbe, bajokba viszi bele az emberiséget a rosszaság, annál inkább viszatérnek a tömegek a hithez és az a korszak, amelyik most kezdődik, éppen a nagy tudományos haladás és vele karöltve az erős hitnek korszaka lesz — Magyarország nem pusztulhat el Magyarország győzni fog. A nemzet fiai ma még tévelyegnek, mert megszédültek1 attól az ütéstől, ami minket ért, de már látszik a kijózanodás, a kábulat enyhülése. Visszatér a hit, embertársaink megbecsülése a teslvérharcoktól való undorodás és az a belátás, hogy csak egységes, erkölcsös, hivő társadalom hódíthatja vissza országunkat, mert minden hitetlen, marakodó, rongy fajta elbukott a világtörténelemben, de mind győzött, amelyiknek lelki élete e^é^z- séges erkölcsi törvényeken épült fel, rmalyik — hitt! A hitetlen eml>er lehet okos ember, de alkotni nem tud, mert hát teremlhet-c az, aki nem hisz abban, amit teremt? Lehet-e harcolni, szenvedni, a jövő nemzedék számára építeni, jónak lenni, hősnek lenni, vértanúnak lenni annak, aki nem hisz sem Istenben, sem erkötcsbien, sícm ötjük éleiben?... A vallás nagy erő és annak hiánya: pusztulás. Ezért hát minket is csak Isten evangéliuma menthet meg, de az meg is fog menteni; már izmosodik hozzá a hit, az erő, ami a lelkekben él. Magyarország ellen vét, aki a hitet gyöngíti és a magyarok győzelmét készíti elő az, aki ezt erősiti. Luther irataiból Amikor Luther még nem is gondolt arra hogy a kat- holikus (egyetemes) egyházban a rómaitól független fel«- kezetet alakítson, a lelkiismere'i szabadság és az evangc- liom-tisztelet érdekében indított küzdelmében egyik támasza Spolatin Gvörgv, a szász választófeieöelem udvari lelkésze volt. Wittenbergben 1S20. julius 9.-én kelt levelében Spa- latin-nak a kővetkezőket írja: Elolvastam — édes Spalatiuoin a római leveleket. Olvastam nagv fá:dab mma’, látván, milv nagy a szellemi fomnultság ói istentelenség az egyház legmagasabb polcán. Attól tartok, hogv a lelkiismcret és igazság világossága annyira megzavarta őket, hogy már sehogvso tudnak helvesen Ítélni és gondolkozni Elitélik irataimat, de egyúttal beismerik. hogy nagv tehetség és tudományosság nyilatkozik meg bennök, azután azt mondják, hogy sem nem olvasták, de még csak nem is kívánták olvasni. Isten könyörüljön mindnyájunkon! « Újra meg újra vallom és panaszolom, hogv engem e helvzetbe minden akaratom ellenére a kényszerűség sodort. Aztán hányszor ajánlottam békét, hallgatást! Es hol nem kérem, hol nem akarom kicsikarni tőlük azt. hogv a helyesebbről meggyőződjenek? Eddig az a szándékom, hogv hallgatok. ha megengedik, hogv hallgassak vagyis ők is türtőztetik magákat * Köztudomású dolog, hogy Eek semmi más okból nem rántott Imrém e párás ügybe, mint hogy engem, nevemet, minden müvemet. végre egyetemünket is gunv tárgyává tegye és összetiporja. Most. hogv észreveszik, hogy én Isten segedelmével ellenállhatok, hin dicsőségbe iháseással vádolnak. Hortv én szegény ember keresném a dicsőséget, amikor egyebet sem kívánok, mint azt, hogy bár megengednék, hogy a magányosságban a közélettől lehető távol töltsem napjaimat' * Büntessék meg Silvestert, Ecket. Kajdánt és másokat, akik minden ok nélkül, csak hogy saját dicsőségüket gyarapítsák, idézték elő a római egyház e tragédiáját. Engem hiba nem .terhel. Amit tettem, műit teszek, azt meg kellett tennem, de mindig kész vagyok elhallgatni, csak az evangélium igazságát ne akarják elhnllgat- tatni. Tőlem mindent megkaphatnak, sőt én önként felajánlok nekik mindent, ha megengedik, hogy a keresztyének előtt nyitva áll jon az üdvösség útja. Ezt az egvet követelem, semmi egyebet. Követe!hetnok-e ennél méltányosaid) dolgot? Nem kívánok püspöki süveget, sem aranyat, nem kivárok semmit, aminek ma becse van Rómában. Ha azt sem érhetem cl* ám fosszanak meg hivatalomtól és engedjék meg, hogy a világ valamely elhagyatott zugában éljek és haljak meg
