Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-03-27 / 13. szám
1027. mir du* 27. 87. oldal Hegyen épített város pel egyetemben. Csak egynegyedrész egy i stenim á d ó: tizenkettőn. A rideg valóság azonban valószínűiéig még ennél is szomorúbb, visszariasztóbb képet mutat. Látnivaló, hogy itten csak kegyeletről van szó, ir.cllvcl a tizenkettős iránt viseltetik a zsidó történelem. Ezen adatok azonban csak az uralkodó- családokra vonatkoznak. Magára a nemzetre s az alsóbb néprétegekre sokkal 1 everőbb a történetiró megállapítása. A nép általánosságban pogány, durva, mint az őt környező népek általában s eszeágában sincs az Egy- istent imádni. Hiszen a nép tömeglelkülcte épp iuivagi voltánál fogva húzódik a fel- aprozódás, szétszóródás, sokszorozódás felé. Látjuk tehát nagy vonásokéin, hogv az egyistenhit Izráelben is csak egyes isteni kiválasztottaknak volt a birtokáéin: a prófétáknak, a látnokoknak, »nézőknek- (róé\ bolondoknak (nábál\ akiket az Isten kiszemelt, hogv megszégyonitse velők az emberi bölcsességet. Minél nagyobb az emberben a szeretet és bölcsesség; minél jobban érzi a szoc'ális kapcsolatokat a földi viszonyokat illetőleg és a szolidaritás hatalmas törvényét az egész univerzum és az összes szellemi lényekre vonatkozólag, annál jobban jön arra a következtetésre, hogy a világ alkotó j a csak egy lehet, aki mindent egységesen lát. harmóniába hoz; aki sosem iöhel más alkotóval ellenkezésbe; aki az ősmag. ős- fény, ős-ok. ősszellem, a kiindulópont.. vagy ahogy az egyiptomi hieroglifek mondják: «Ö az egynek az egve...» Az Egvistcn meglátása tehát belső lelki tisztaságtól és finomságtól függ és az egyéniség vívmánya. Ahol a nép még erősen materiális és cgvéni életet az egvedek még nem tudnak benne élni, ottan egvistcn hitről szó sem lehet... Az egvistcn hit /az egyéniséggel kezdődik... Izráelnek vezetőszere ne abban van, hogy az egyistenhitet a próféta lelkek kidobták a Világ piacára. Felszakitották címek a nagv tudománynak magányos, titokzatos celláit és a tömeg közé hintették az égi magot... Az egvéni észrevevéseket tucatáruvá tették a világosságot elszórták, önön lelkűket kiürítve és elszegényitve... India Káldea, Perzsia, Egviotom’ e szép és tiszta tanokat nem tette közkinccsé Itt megmaradt ez a tan a maga zárkózottságában, elszigeteltségében azon tapasztalati igazságnál fogva, hogy a nép az ilyen felséges ismeretet azonnal nrofanizália, véffighuzva az égi köntös uszályát a föld porában, el- értéktelenitve a nagy világraszóló adományt Es sok tekintetben igaza volt, mikor a drága gyöngyöt a sertések martalékává nem tette..., a vallásosság eme tartományaiban tényleg a nép nem érett még meg arra, hogy az egyistenhit nagy jeligéjét leikébe felszívhassa. .. A zsidóknál a helyzet más volt. Itt a nép jobban volt előkészítve az égi tanokra s igy meg lehetett kísérelni a prófétáknak a legnagyszerűbb lépést, de ritkán elégséges eredménnyel ... A nagy lelkek sorsa velők sem tett kivételt..., megkövezték őket, kicsufol- ták. agyonverték... Az égi igazság, mely rózsákat hint szét, a nagy tömegekben csak ogy jutalmat lelhet: tövis koronát... Fényes bizonyíték ez arra, hogy az Hgvistent a tömegérzés nem bírja cl..., a tömegnek tömeg kell... Az egyéni és tömegérzés eme meghason- lására vonatkoznak kétségtelenül Jézus szavai, mikor a jövendőt látva lelki szemei előtt, ezt mondja: «Annak okáért imé prófétákat, bölcsökéi és írástudókat küldök én hozzátok és azok közül némelyeket megöltök és megteszittek. másokat azok közül a ti zsinagógáitokban megostoroztok és városról-városra üldöztök, hogy reálok szálljon minden igaz vér...» Az egyistenhit erősen egvéni jellegű és azokban az emberekben villan fel a nuvTa megrázó és meggyőző ereiével, akik kinőttek faj, a felekezetiesség, a nemzet kulluráiából és belegyókereztek az egvéni motívumodba. Az egyéni egyistenhit, mint belső inspiráció tehát a kiváltságosaid) lelki kvalitások tulajdona, akiknek eme világossága nem bebeszélt és eltanult valami, melv kívülről árad. hanem ősi nosztalgia, hazavágvás, mely belülről fakad és Isten képét egy belső szív beli vetülctből ismeri meg saját elméjében. A telki kultúrától elválaszthatatlan s azzal össze vau forrva az Egvistcn képe. Arról ismerhető fel valamely állam s nép kulturális magaslata, müven erős benne az Egyisten Utáni vágyódás Nem véletlen tehát, de magasat)!) törvényszerűség az ókor legideálisabb berendezkedésű társadalmi alakulatának: a görögnek az egV isten kép megható ragvogtatása. A nép ugyan még alszik s a mitikus bölcsesség istenien édes nektáréval viditia önmagát, de a nemzet halhatatlan alakjai már magasabb ideák után mennek s szivük melegével a ixüitetómust monoteizmussá forraszt iák össze. JßY születik meg bennök s vérfül győzedelmeskedik ráütik az Egyisten. Szinte magunk előtt látjuk a szigeteket, bot megpihenni látszik az eszme nagyszerűsége, hogv rakétás tüzüáfékávai bevilágítsa az éjszakák végtelen vizeit. Apcbvlns—binder— Sophokles—Herodot — Phidias — Sokrates —Pláton azok a nyugvópontok, nliol a Szentszellem inár a keresztvén idők előtt jár és mutogatja tisztultahb telküknek az Egyistenség hatalmas tüzoszlopát.
