Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-03-06 / 10. szám
Hegyen épített város 64. oldal 1927. március 6. már ez alapkérdésben sincsen igaza. (Azt hiszem elég úri, mérsékelt és keresztyéni hangon mondtam!) Hiszen a mi nevünk maga •iondja, hogy kik és mik vagyunk: evan* g é l i k u s o k. Az egyedüli alap, melyen állunk s amelynél pozitivebb vallási alap nincs: az evangelic m. az Isten Igéje, vagy egészen konkrété a Jézus Krisztus, mert Pál apostollal szólva (I. Kor. 3., 11.) «Más alapot azonkívül, amely mégvettetett (maga az Isten vetette meg!), nem vethet senkisem és ez a Jézus Krisztus. Mi protestánsok csak annyiban vagyunk, hogy ez alapon állva protestálunk minden ellen, ami Isten igéjével össze nem egyeztethető, tehát elsősorban protestálunk az ellen, ha bárki a Jézus Krisztus helyét foglalja el, mert ő ma is mindenütt ott van, jelen van, «hol ketten, hárman egybe- gyülnek az ő nevében s protestálunk minden oly tan ellen, amely a katholiküs egyházat, annak akármely látható és múlandó szervével, a felekezeti egyházakkal azonosítja. Engedjen meg Bangha páter, de mi bizonybizony senkit e kérek világon nem azonosíthatunk az Ur Jézus Krisztussal (Máté 24., 23.), a római katholiküs egyházfelekezéíet sem azonosíthatjuk az egyházzal, mint Isten országával, amely (Lukács 17., 21.) sem itt, sem amott, hanem valamennyiünkben vagyon. Azt mondja továbbá, hogy nekünk nincs dogmatikánk és erkölcstanunk. Mily naiv, dehogy is rosszakaratú állítás. Amely fele- kezetnek hitvallásai, vannak, annak hittana és erkölcstana is van. Hiszen az evang. dogmatikát magyar nyelven éppen én adtam ki. . S erkölcstanunk is van, — igaz, hogy nem olyan, mint a jezsuitáknak. Node egyet még ő is elismer. Irásmágyarázatünk van, de az is csupa negativ munka. Különös. Hiszen báró Láng Lajosunknak (tőle magától tudjuk) épp az egyik budapesti egyet, teol. tanár mondotta: Ha a protestánsok munkái nem állanának rendelkezésünkre — nem is tudnánk magyarázni a Szent írást a katédrán. Szóval mi senki és semmi vagyunk, akiknek azonban mégis csak van valami foglalkozásuk és ez: a róm. katholikusok portáján való kereskedés, a veszködés velük, (Mily gyönyörűség ez úri, mérsékelt és keresztényi hangot élvezni!) Nem, igen tisztelt Bangha ur, nekünk még más, sokkal komolyabb és fontosabb foglalatosságunk és feladatunk is van. Mi kétszínű játékot űzni nem tftdunk. Mi megyünk a magunk utján tovább. Egyenes, biztos és becsületes ut az és a Krisztus igazi királyságához vezet. Elvfeladással igazi békét kötni nem lehet. Mi nem a katholiküs testvérek ellen, hanem Bóma és a jezsuiták ellen harcolunk, mert szent meggyőződésünk, hogy ott, ahol lelki és testi rabszolgaságot akarnak, kívánnak tőlünk, ott fejlődésről, tökéletesedésről, boldogságról álmodni sem lehet. Addig megmarad a Lutheráni conburantur. Igenis. Önökkel sem teljes, sem viszonylagos békét kötni nem.fogunk. Mi Önöki ellen a müveit és felvilágosodott katholiküs testvérekkel együtt a Jézus Krisztus zászlaja alatt, nem testi, hanem szellemi, fegyverekkel továbbra is mindaddig harcolni fogunk, amig az Ur Isten ügyét diadalra nem juttatjuk és a testileg és lelkileg szabad magyar haza várának fokára a nagy fejedelem és igazi vezér, a Jézus Krisztus zászlaját ki/nem tüzzük. Erre segítsen a magyarok Istene! Dr. Masznyik Endre. Pestalozzi és a vallástanitás. Február 17-ikén volt száz esztendeje, hogy Pestalozzi János Henrik «a modern paedagógia atyja» meghalt és eltemették Bruggban, a kis svájci' faluban. Ref. papi családból származott a nagy nevelő, akinek szenvedésekkel teljes élete megható és tanulságos. Örökké segíteni akaró, tevékeny emberbaráti szeretet jellemezte őt. A szeretet megváltó hatalmába vetett hite a legnagyobb nyomorúság között is rendületlen maradt. Szegény, elhagyott gyermekeket nevelt saját jószántából. A nehéz szociális problémákat, tudással és neveléssel akarta megoldani. Tanitásának summája ez: úgy nevelni a legszegényebb embert is, hogy erkölcsi méltóságának magaslatára emelkedjék és szegénységének viselésére eszközöket nyerjen. Pestalozzi idején a protestáns rácionaliz- mus uralkodott, amely a bibliából csak az ésszel összeegyeztethető igazságokat fogadja el. Pestalozzi viszont érzelmi vallásosságot hirdet. Vallás alatt nem a legmagasabb dolgok tudását érti, hanem a hiten nyugvó vallásosságot. Ebből következik, hogy kiveti a hitoktatásból a mechanikus memorizáló methodust. A biblia legszebb helyeit nem tanultatja be, hanem felolvassa és begyakorolja a gyermekekkel. Vallásoktatásában ő maga mint az if fér se ni intézet igazgatója és tanítója, a felekezetektől függetlenül dolgozik. A con- fesszionális hittanitást a felekezeti lelkészre bízza. Nem akarja, hogy a vallásoktatás tudományos legyen, mert az elmossa az érzelmeket és a gyermek csak szavakat kap. A filantropisták az ő korában a vallás- oktatást az ész uralma alá helyezték, Pestalozzi viszont a szív dolgának tartotta. Ellentétben a filantropistákkal, ő erősen
