Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-02-27 / 9. szám

1927. február 27. 57! •Idái H«fyei épített véres Keyserling gróf. h modern vallásalapiló* egyik könyve megjeleni magyarul. Ismerjük meg öt. Keyserling Hermann szül. 1880.) a filozófusok romantikus típusához tartozik. Jellemző vonásai a vitaiizmus, irracionaliz­mus és emocionalizmus. Nála is az élet problémája áll előtérben, benne látja a metafizikai valóságot, melynek meebanis- tikus magyarázatát elveti és jelenségeit in­kább a lelki élet médiumán keresztül szereti szemlélni. Másik vonásit az irracionaliz­mus. mely a XVIII. századi racionalizmus boldog öntudatával szemben inkább tudá­sunknak belejezetlenségét, hézagosságát, ideiglenességét érzi. leszólja a racionalizmus fogalmi tudását és másfajta értelem feletti ismerés móddal akarja a folyton megújuló individuális valóságot megérteni, Előszere­tettel a megfoghatatlant. tudatlant fürkészi és ezáltal az okkult törekvésekkel (pl. antro- l>ozófia) is érintkezik A harmadik vonása végül emocionalizmus. vagyis a ro­mantikus filozófusnál az érzelem, az akarat a fő, az ész csak ezek eszköze. Ennek követ­kezményei Keyserling impresszionizmusa, hogy könnyen átengedi magát változó hangulatainak, a logikával j>edig nem sokat törődik. De ugyanezzel függ össze, hogy nincsen megelégedve a jelennel és ezért ki támad ellene, tehát a csendes szobatudósok Descartes, Spinoza, Kant) ellenében a dol­gozó szobából kitör a nyilvános élet piacára, hogy prófétaként átalakítsa a világot. A jel­lemzett kategóriába tartoznak mint korunk jellegzetes képviselői Key seri ingen kívül Bergson, Chamberlain, Spengler stb. Már az eddigiekből is világos, hogy rendszeri ne igen keressünk Keyserling impulzis írásai­ban, hiszen leghíresebb munkájában: He'sc- tagbuch eines Philosophen maga proleus- nak nevezi magát! De vannak ebben és más könyveiben is megkapó gondolatok, fényes párhuzamok és ragyogó dikeió. Keyserling megundorodol! a nyugati kuli ura rideg teehnicizmusától és ezért utazott az ind- Kiiiai el japáui világba. Es minden ült pom­pásan beéli magát az idegen kultúrákba és igyekszik azok lelkét megragadni. A mai Európa — szerinte — beteg, meg kell ujulni 1 a maga módján, mert nem az egyhangúság, hanem a totalitás, a tökéletes összhang a világ célja,* «azok a típusok, melyeket az emberiség a legfelsőbbek gyanánt tisztelt, a szimfónia alaphangjai. Minél helyesebben vannak ezek elosztva, minél teljesebben és tisztábban hangzanak, annál szebb a zene. A szentek és bölcsek az alaphangok, inig a többi típus a közép és felhangokat testesíti meg . Úti napló 361 lap) Egy uj embertípus megalkotásáról van szó, mely egyesítené magában a nyugoti és keleti lélek legjavát és ennek megteremtésére hozta létre Keyser­ling hazatérése után a darmstadti Wirt- schaflsschuléM és melléje a szabad filo­zófia társaságát, amelyek elsejénél nem lehel egészen az indus yoga iskolák halásál félreismerni. Amint a gróf maga az egyik magyar folyóirat szerkesztőjének mondotta: akarjuk az ember benső életében a meg­értés nívójának fölemelését s általában arra törekszünk, hogy elmélyültebb tudatosság hassa át az cínbcrek életét». Befejezésül még csak azt, hogyan véle­kedik Keyserling a vallásról, illetve a ke- rcsztvcnscgrül? Már a naplójának tetemes része foglalkozik a Kelet és Nyugat vallási típusainak a jellemzésével, amikor akár­hányszor a keletet pl a buddhizmust di­cséri a nyugat vallásos-erkölcsi tényezőinek a rovására. Mint sok modern vallás- ulupitó»-ra, ránézve is a vallás az antropo­centrikus szempont alá esik, vagyis az ő felfogása szerint a vallásban az ember ma­gát ragadja meg a maga mélységeiben. Ezérl a vallás történeti elemei iránt nincsen ér­zéke. Krisztus csak arra való, hogy az em­bereknek legmélyebb énjüket tükörben mu­togassa, hogy felvilágosítsa őket eszményük­ről. A történeti Jézus tehát háttérbe szorul és fennmarad a belső Krisztus», akit Jézus mint első magában kelteti éleire. Ez a tan azonban nem egyéb, mint a XVIII. század moraliszlikiks felvilágosodásába való vissza esés megsüritve egy kis adag modern misz­tikával Ezérl aztán nem értheti meg Keyser­ling a maga valójában a keresztyén bűn tudatot és Luther vallásos érzését, mely­ről azt állítja, hogy egyetlen volt és azért nem lehetett termékenyítő és példaadó (Éti napló 288 Keményen leszólja a kálviniz- mus hitképzeteit, de hozzáteszi, hogy oly embertípust teremtett, mely erkölcsi ér­tékre nézve a többi keresztyén típust mind felülmúlja. Máskor meg a kereszlvénségnek. illetőleg a protestantizmusnak határozottan elsőbbséget ad a katholicizniussal szem­ben. bár a protestantizmus specifikus vallási erőit nem látja meg, és annak inkább gya­korló etikai oldalát emeli ki. És ugyanezt teszi a keresztvénségnél is. mely szerinte e két parancsban foglalható össze, hogy vegye mindenki magára a keresztjét és harcoljon mindenki félelem nélkül és áldo­zatra készen a jó győzelméért^ E két pa­rancs pedig a szabadság életére ösztönöz. Tehát ő is. mint annyi modern próféta épp Jézust és a jézusszerü tényezőket akarja kiküszöbölni a kercsztyénségből, de pozi­tívumot helyébe nem igen nyújt. Keyser­ling gondolataiban kétségkívül sok az elleni- mondás csillogás és homály, de nagy ér­deme, hogy egész filozófiája élő tiltakozás korunk ama hajlandósága ellen, mely az anyagi és testi javakat többre becsüli a szellemi értékeknél. E tekintetben műkö­dése ésprófélálásn jótékonyan hathatsz,O.

Next

/
Thumbnails
Contents