Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-27 / 9. szám
1027. február 27. 55 oldal Hegyen épített vár#» Tehát az egyik állítja a nemlétet, a másik tagadja aMctet. k | Hiszen ma is, 4000 esztendőre rá, erről folyik a perpatvar. Az egyik bölcs azt állítja, hogy a nemlét olyan állapot ami van; de ha azt tagadom, hogy a lét egyáltalán létezhetnék, akkor az csakugyan nincs is, nem is lehet. Olyan tonnán üt ki ez az egész, mintha az. a mi uincs (a nemlét), az volna, és a mi van (a lét), az meg nem volna. Röviden: az egyetleif |>ozi- tivum a semmi. Azonban a második sorpár, mely tulajdonkép felelet az első kettőre, tűnődve bár vagy kérdezve, de azt bizonyítja, hogy az a cnemlét-semmi» tulajdonkép a minden. Azt kérdi: ki veri hát bilincsre a mennyet az eget, ki rejti magába a főidet, az óceánt? A felelet némán is megvan rá: a nemlétben rejlő Láthatatlan erő, a teremtésre készülő szellem, de amely, mielőtt a teremtés munkáját végezné, gúzsba csavar, gúzsba kőt mindent, amit létnek szánt, mert amint felszabadítja, már meg is Jett a lét l>elölc, t. i. a világ. Tehát a nemlétben, ott van az erő, a szellemerő, a láthatatlan. Ez az egy az Egy, a V aló. Ez soha nem látszik, rejlve marad. Még akkor is elrejtőzik, mikor maguk a tünemények, jelenségek már felszínre kerülnek, mikor már áll a világ. De ha nem látjuk is, tudni tudjuk léteiét és érezzük is. Ez az Istentudat, az Istenérzet. Mózesnek csak I stent udata volt. Isten- érzése nem. Pedig kora nem esett messze a védák korától. Azért is Istene mindenható, hüntelŐ Ur maradt — szív nélkül. A genesis Istenében csak annyi szeretet van — és müveiben is — amennyi szeretet megvan inellőzhetlenül minden igazságban is. I)c ennyi szeretet nem elég ahhoz, hogy viszont szeretet keltsen. Félték Mózes Istenét, szeretni nem szerették. * A szerétéiben pedig nincsen félelem, sőt a teljes szeretet a félelmet kizárja, mert a félelem gyötrelemmel jár; aki tehál fél. nem tökéletes a szeretet- ben>. (Ján. lev. IV. 18.) Krisztus azonban egészen a Rigvéda magaslatán áll: % Kezdetben7"vala az Ige, Az ige latennél volt S latén volt az Ige, (Ján. ev. /. I.) Minden általa lett Ea nem lett nélküle Semmi aem, a mi lett. (Ján. ev. 1.3.) íme, évezredekre visszanyúlva találkozik a keresztyén Isten az ital átriumnál s egv- másra ismernek önmagukban. Mii jelent ez!? Azt, hogy a Krisztus megvolt, mielőtt még Krisztus létezett. Különbán János maga mondja, az avató: mA ki utánam jön, Előttem lett, Mert előbb volt nálam. (Ján. ev. /. 15.) Szókratész sem volt egyéb, mint a pogány Krisztus. Es Krisztus? Krisztus a keresztyén Szókratész volt A második vers aztán hatalmas lendületűd tör előre. Nemcsak hogy rámutat az erőre, mely mint magamagában való erő (magán valé) feszül a teremtés munkájában, de meg is mondja, hogy az erőnek mása nincs, hogy olyan csak egy van: tad = az! ckam = az Egy! íme, megint egy találkozó. Találkoznak: a Brahman-isten, kiről a Rigvéda szól. Tad a lírai maiit is jelenti. Azután a Szókratész külön istene,* de nem az a talmi-isten, Zeusz, hanem az az igazi Isten, aki valóban henger- geti a felhőket és esőt csavar lietőlük;** és végül Krisztus Istene, a mi Istenünk. Mind- megannyi Szellemislen. Megint csak egymásra ismernek öndnagukhan: az Egyben, az egyetlen Istenben. A harmadik vers is nyújt valamit. A helyzet az, amit mi még zűrzavarnak nevezünk. A görög elmosnak, az ó-szövetség tohuva- bohunak mondja. Minden vajúdik I>enne, de megszületni nem hír. De ez az állapot már féligmeddig jelenség, (piiaenomén), — niint- ahogy jelensége a tengerhál>orgásnak is a hullám De éreznünk kell, hogy ott történik valami. Rs csakugyan a magjából, hüvelyéből, a hurokból, bilincsből kitör most mar a vágy, az akarat s az erő, mely eddig csak forrott tüzes levél>en, az crömegfeszitésben, önmegtagadásban, a visszalöjtódásban. Végre megszületik függetlenül mindentől, maga- magából. Az ind * tapasznak mondja ezt az erőt. Mi csak értjük, de mással, mint az ai>ostol szavával megnevezni nem tudjuk: zóma pneuinatikon, szellemtest. Ez az, ami az Egyből az Istenből Krisztus által osztályrészünkké vált s amely Isten teremtményeiből Isten részévé tett minket. Istenné* lett az ember. «Az atya én bennem van és én az atyában vagyok» — mondja Krisztus. (Ján. ev. X. 30.) A negyedik vers aztán szédületes magasságra emelkedik. A mindenható, a mindenütt jelenvaló beleoltja, beavatja a végtelenbe, az örökigazságba a szeretetet. A szeretet alkotó része lett, betöltése, teljessége az igazság isteni törvényének. «A törvény betöltése a szeretet*. (Pál róni. XIII. 10.) így lelt Isten kezében a törvény az igazság egyszersmind céllá és eszközzé, mely Isten felől az igében, mi felőlünk pedig az áhítatban (a pneumában) nyilatkozik meg, és abban forrnak egymásba. «Az Isién sze*) Daimonion Szókratész apológiájában, Meletos vádiratában. ••RAristophanes. Felhők. I. felv.
