Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-01-02 / 1. szám

5 Oldal Hegy«n épített tifOé 1>27. január 2. lositása, munkateljesítményének növelése lehet kívánatos, de a tétlenség soha. Egyet­len ember se menthető fel munkája alól, amíg uj munkahelyét meg nem szervezték és fel nem szerelték. Mimién sorrendi hiba családok pusztulását és az egész város gyengülését jelenti: úgy a fegyveres, mbit a gazdasági harcban A fegyveres harcon ina már (vagy egyelőre) túl vagyunk, a gazdasági küzde­lemnek azonban a kezdetén tartunk Harci feleink berendezkedése lázasan folyik. Hogy meg ne zavarhassuk, jóvátétel címén *le- épittetnek» velünk. Az ö gazdasági fegy­vereik szama megsokasodik, a mienk meg­fogyatkozik és a megmaradó is kicsorbul, hasznavehetetlenné válik. A gazdasági küzdelem kezdetén a le­építés* olyan, mnit a békehadsereg le­szerelése a hadüzenet után. Visszavonulást, harci területek elvesztését, a küzdő katonák kevesbedését, a betanult vezetők elhullását és az egymásra agvarkodás megszüntetéséi jelenti, amikor az előrenyomulás, saját területeink megingathatatlan megerősítése, a küzdők megsokasodása, töméntelen szakkép­zett vezető és példás együttműködés volna kívánatos. Ha visszatekintünk egyes európai álla­mok gazdaságának történetére, azt látjuk, hogy mindenfelé megesett és megismétlődött olyan gazdasági válság, amelyet a technikai vívmányok felhasználásának "elmulasztása, a szervezetlenség, az egymás kenyerére vadászó kétségbeesett tömeg idézett efő. Idejekorán felhasznált befektetéssel sok nyomorúság maradt volna el. Voltak vidékek, buja ős­erdős tájak, ahol a lakósok etkotyavélték földjeiket és házacskáikat és szivárogtak ki a szomszédos idegenbe, ahol gyermekeiket más anyanyelvben nevelték, hogy munkát és kenyeret kaphassanak. Amidőn néhánv évtizedes késedelemmel megépültek a vidék vasutai újra megindult a termelés, felvirult az ipari feldolgozás és megizmosodott a ke­reskedelem, természetesen visszaszállingóz­tak a kivándoroltak a maguk idegen anya­nyelvű gyermekeikkel és részletfizetésre visszavásárolták tiz-huszszoros áron a nem­régen elveszett ősi földek kicsiny részét, amelyről az időközben értékessé vált erdőt a szerencsés spekulánsok már letaróllák és nagyon jó pénzért értékesítették. Hogy befektető munka nélkül nincs gaz­dasági fejlődés és nincs élet sem, azt mu­tatta néhány európai állam aránytalanul nagy amerikai kivándorlása is. A takarékos­ságra niint egyetlen boldogulási alapra épí­tett közgazdaságok mindenütt elsorvadtak: nádfedelü, agyagpadlóju sárviskók arasznyi ablakai mögé tespedésre kény szeri tették a dologra termett karokat, vagy az óceánjárók rettenetes fedélközein szállították tengerén túlra az Egyesült Államok réniséges bánya­telepeire az élethez ragaszkodókat. A múltnak e rémképei szolgáljanak ta­nulságul. Es ha ez nem volna elegendő, forduljunk tekintetünkkel az Angórábaji mostanában letelepedett sok ezer európai tanult embernek küzdelme felé. Idegen éghajlattal, irtózatos keleti betegségekkel viaskodva szervezik nteg és építik ki Kis- ázsia szebb jövőjét, amíg saját hazájuk ott: hon várja a maga megváltó, ^gazdasági Messiását, aki fel tudja használni az ame­rikai és angol kölcsönöket kináló, országo­kat beutazó fezőrök sok millió fontjait és dohárait guzdaságos befektetésekre, hönépítő munkára, n nyomorgó lakósok megélhetésé­nek biztosítására Csonkamagyarors/.águnk gazdasági hely­zetének javítása se érhető el gazdaságos be­fektetések nélkül. A külföldi államok ver­senye az ország mai elíárkózottsága mel­lett még nem is nagyon érvényesül. Amikor azonban határaink a velünk megegyező szomszédok előtt megnyílnak, a legtökélete­sebb termelési móddal és pontosan működő szervezettel kell a piacainkra nyomuló kül­földi termékeket fogadnunk, ha az országok versenyében helytállni akarunk. Ez a gondolatmenet indította lapunk szerkesztőségét arra, hogy {egyház u n k tagjai számára munkaközvetítő rovatot nyisson. Ily hetilapokban ez teljesen szokatlan. De rendkívüli időket élünk és a rendkívüli idők szokatlan esz­közöket követelnek. Igaz, hogy’ lapunk sok ember szemében olyan sZínbén tűnik fel. mintha lelki kényszert kívánna gyakorolni hitsorsainkra, hogy alkalmazottaik hiányos sorát egyházuk tagjaival egészítsék ki, de e szándékot mi nem is tagadjuk. Charity begins at home. Mondja az ősrégi angol Jelmondat Es nem származik erkölcsi kárunk nekünk &e abból, ha a kö­nyörüld ességet, otthon kezdjük és saját evangélikus testvéreinket segítjük először tiszteségcs munkához. Lapunk karácsonyi számában a foglal­kozást kereső budai evangélikusok számára már külön hírrovatot nyitottunk. E hír­rovatban az egész napra, vagy rövidebb időre foglalkozást, tanítást, óraadást, cor- repetólást vállalni óhajtók ajánlkozását díj­talanul közöljük, inig az alkalmazást nyúj­tók hirdetéseiért dijaink felét számítjuk fel E közvetítő hírrovatunkat lapunk ezentúl megjelenő számaiban állandóan fenntart­juk, Ugyan, azonban minden hirt csupán egyszer közlünk. Aki ajánlkozását vagy’ hir­detését ismételten közölni kívánja, ezt a szöveg újabb beküldésével érheti el.

Next

/
Thumbnails
Contents