Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-02-13 / 7. szám

ÍV. évfolyam 7. szám,

Budapest, 1927. február 13.

Evangélikus egyházi és politikai hetilap. — Előfizetési dija: félévre 2 pengő. — Laptulajdonos: a Budai Luther Szövetség. — Főszerkesztő: Dr. MASZNYIK ENDRE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, L, Verbőczy ucca 28. Felelős szerkesztő : Dr. SZELÉNYIÖDÖN II.,Törökvész 8827., ahova a kéziratok küldendők. Kiadó szerkesztő: HLAVÁCS KORNÉL VI., ó ucca 8. (Lipót 998-83) ahova cserepéldányok és ismertetendő könyvek küldendők. — Főmunkatársak : Dr. SZLÁV1K MÁTYÁS, Dr. MOÓR QYÓZÓ, Dr. SCHINDLER GYULA. — Megjelenik minden vasárnap.

Hivatalosak és választottak.

így lesznek az utolsók elsők, az elsők utolsók. Mert sok a hivatalos, de kevés a választott Máté XX. 1-16.

Amikor Jézus a tanítványnak ajánlkozó ifjú embert azzal küldötte el magától, hogy adja el mindenét, a pénzéi pedig ossza szót a szegények között, — ~a gazdag ifjú el szomorodva távozott. Ekkor mondotta a Megváltó tanítványainak a mennyországról a többi között azt a példázatot, amelynek örök a becse, mert minden idők minden viszonyaira odaillik.

A mennyország a gazdához hasonlít, aki korán reggeltől késő délutánig minduntalan kimegy a piacra, ahol összeszedi a munkára ajánlkozó ácsorgókul és kiküldi őket a szőlőjébe. Amikor az est beáll, mindegyik munkásának — akár egyetlen órán, akár egész napon át dolgozott is — kiadja az egész napra kialkudott munkabért. Akik egész napon át dolgoztak, felzudulnak, de a gazda a panaszkodónak igy felel:.

— Nem bánok veletek igazságtalanul. Egy dénárban egyeztél meg velem: fogd a pénzedet és menj! En ez utolsónak épp annyit adok, mint neked. Avagy nem szabad-e a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy azért öl az irigység téged, mert én jó vagyok? így le síznek az utolsók elsők, az elsők utolsók. Mert sok a hivatalos, de kevés a választott.

Térjünk el az egyszer a «hivatalos» szó megszokott magyarázatától. E példabeszéd rugalmas, többféle értelmezést enged meg.

Megtanulhatjuk azt is, hogy sokan, mindannyian vágyódunk az urnák szőlőjébe, valamennyiünk szomjuhozza a maga mennyországál, mindegyikünk sóvárog lelkiismeretének nyugalináért. Vannak szerencsések, akiket életviszonyaik már kora reggel megváltják a gondoktól: ők napestig dolgozhatnak grndlalanul, mert jó piacon ajánlkoztak, megvan a munkahelyük és kezükbe adatott a szerszám, amellyel a népek javát, lelkiismeretűi: nyugalmát művelhetik. Mennyországukban vannak és megkapják érte a teljes napibért.

De vannak sokkal többen — ugyancsak hivatásosak munkára, lelkiismeretük nyugalmára, mennyországukra termettek, akik hajnalhasadástól késő délutánig piacról- piacra vándorolnak, ott tétlenül ácsorognak és lelki izgalmaik között reménykedve, el- csüggedezve várják, vájjon mikor esik reájuk a gazdának pillantása, amely őket a hivatásosakat választottakká avatja,

A mennyország az a gazda, aki igazsággal mér. Híven kiadja az egész napi zsoldot az egyórás munkásnak, ajki a napnak többi óráján át színe elé törekedett, szemrebbenését leste, iiivó szavára híven várakozott.

Ne irigyeljétek tőle a dénárt, Ti egésznaposok:

Reggeltől estig elfoglalja minden gondolataitokat a félelem, hogy jönnek a későbben választottak és nekik is kiadják, amennyit Ti kereslek: az ő örömük is olyan nagy lesz, mint a Tiétek. Teljes lesz a boldogságuk, befogadják a mennyországot

F. félelem tesz Titeket, ki el égi tetteket},