Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-06 / 6. szám
1027. február#. 35 oldal begyen épített város láttára, amit nem szeretnénk, hogy ők is tegyenek, mert ahogy a jót, éppen úgy a rosszat is megtanulják tőlünk. A gyermekek rendkívüli utánzó tiajlámára tekintettel különösen vigyázzunk arra, hogy nem igaz szó soha, semmi körülmények közt se hagyja el ajkunkat. A gyermekek megtanulják tőlünk, hogy mindig csak igazat mondjanak. Jaj nekünk, ha a gyermek észreveszi rajtunk, hogy más alkalommal mást mondtunk néki: oda lesz minden tekintélyünk. Kzért se tréfából, se kényszerűségből ne mondjunk a gyermeknek valótlant. Inkább hallgassunk vagy tagadjuk meg a választ, semhogy valótlan szó hagyja el ajkunkat. Legártatlanabbnak látszó füllentésektől is tartózkodjunk. Minden igaztalan szó, sokszorosan bosszút áll. A gyermeki jellem formálásának legelső kelléke az igazmondásra szoktatás, ha kell, kényszerítés. Ebben a tekintetben sohase lehetünk eléggé elővigyázatosak és szigorúak. Szoktassuk példaadásunkkal tisztaság- szeretetre gyermekeinket. Aki gyermekkorában megszereti a tisztaságot, az ifjú és felnőtt korában is tisztaságkedvelő lesz, nemcsak testi, de remélhetően erkölcsi vonatkozásban is. Példaadásunkkal szoktassuk gyermekeinket természetességre, a hiúság teljes mellőzésére. Ezzel sok bűn forrását temetjük el. Példaadásunkkal szolgálatkészségre, figyelmességre és ezek nyomán önzetlenségre és jószívűségre neveljük gyermekeinket. Egész sereg bűnnek a gyökerét tépjük ki ezzel jó előre a szivükből Elkényeztetett, önzővé nevelt gyermekek később elsősorban szüleiknek okoznak sok gondol és még több fájdalmat és keserűséget. Egész gyermeknevelésünket hassa át a feltétlen engedelmesség szigorú megkövetelése. Ne türjük, hogv a gyermek zsarnokká váljék felettünk. Rérlel heteden szigorúsággal követeljük meg, hogy minden parancsunknak «miért» kérdezés és vonakodás nélkül, feltétlenül és azonnal engedelmeskedjék. Csak az tud majd egyszer parancsolni, aki az engedelmességet már megtanulta. Az engedelmességre szoktatásnál azonban nagyon vigyáznunk kell, hogy csakis szükséges és lehetséges dolgokat parancsoljunk. Ha folyton csak törvényeket és parancsokat állítunk a gyermekek elé, elvesztik örömüket és teljesen elkedvetlenednek. Látják, hogy ugv sem képesek mindent teljesíteni, igy a «jó» gyermek szerepe a legrettenetesebb dolognak tűnik föl előttük Egész nevelésünket mélységes vallásos szellem hassa át. Nem is gondoljuk, milyen fogékony a gyermeki lélek a vallásos érzések befogadására. Nagy tévedés azt várni, hogy vallásra majd csak az iskola tanítsa meg őket. Nincs meghatóbb látvány, mint az imádkozásra összekulcsolt kezű kis baba. De nemcsak a vallásos nevelést, hanem a nevelés minden mozzanatát már egész kicsiny korban el kell kezdenünk. Csak igy lesz nevelő munkásságunkkal beléoltoM gondolkodás és viselkedés gyermekeink má* soclik természetévé. A későbben kapott nevelés könnyen csak külső máz marad, amely az első erősebb próbánál lepattan. Ha ilyen nagy dolog és olyan sok oldalú a gyermekek nevelése, önként felvetődik a kérdés: vájjon bizhatjuk-e ezt a nagy' és felelőségtcljes, minden szempontból szent munkát kellő műveltséggel nem rendelkező egyénekre? Lehet-e azokban e munkához elegendő tudás, tapintat, és ami fő, lelkiismeretesség és szeretet? Minden gyermek drága, nagy alkalom, amit Isten ad nékúnk, de kérlelhetetlenül számon is kéri tőlünk! Vigyázzunk, hogy a talentumot elásó gonosz szolga Ítélete ne hangozzék felénk, hanem a talentumokkal hűségesen sáfárkodó szolgák Ítéletét hallhassuk mi is: «Jól vagyon jó és hü szolgám, kevesen voltál hü, többre bizlak ezután, menj be a te Uradnak örömébe!» Adja Isten, hogy mindnyájunk felé ez az Ítélet nangozhassék: azok felé is, akiket Isten gyermekekkel áldott meg, de azok felé is, akik ebl>en az örömben csak úgy részesülnek, hogy Krisztus kicsinyei közül legalább egynek a gondját felveszik! Innen-onnan. (Pascal gondolataiból.) Csak háromféle ember van: az együk, aki megtalálta az Istent és néki szolgál, a másik, aki keresi, de még nem találta meg és a harmadik, aki ugv él, hogyr nem keresi és nem is találta meg. Az első fajta okos és boldog, az utolsó bolond és boldog. Talán, a középső boldogtaliui és okos. Meg vagyok róla győződve, hogy ha minden ember tudná, mit mond egyik a másikról, nem volna négy jó barát a világon. Meglátszik ez azokból a viszálykodásokból, amit fecsegő pletykák mái' gyakran okoztak. ♦ A szív érzi az Istent, nem az ész. A hit tehát Istennek a szívvel,, njem az ésszel való megérzése. * > Csak két fajta ember Van: az igazak, akik bűnösöknek hiszik magukat és a bűnösök, akik igazaknak hiszik magukat.
