Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-12-11 / 41. szám
1027. december ti. 267 Hegyen épített város kálkodik: formálja a közéletet. Áldásosán vagy kárhozatot hozóan cselekszünk aszerint, amint áldásos vagy kárhozatos irányban gyakoroltátok rajtunk istenadta hatalmatokat és befolyás- tokát. A nőnek el sem kell hagynia családi tűzhelyét és lelke, szelleme hitvese, fiai, testvérei révén mégis ott munkálkodik a nyilvános életben és alakítja ezt jó vagy rossz irányban a maga mély és döntő befolyásával. (Folytatjuk.) A Budai Luther-Szövetség kulturestéje. Budavári templomunkba november 30-án megilletődött közönség gyűlt össze, hogy tanúja legyen, amikor a kultureste művészi keretei között a Luther-Szövetség tagjai evangélikus egyházuk szolgálatára, hitük szabadságának megőrzésére és fejlesztésére fogadalmat tesznek. A szövetség tagjai ez alkalommal súlyt helyeztek arra, hogy, amikor vezetőikkel együtt e szolgálatukra kötelezettséget vállalnak, az nyilvánosan, a templomban történjék. A szövetségbe ezentúl belépő tagok fogadalmukat az elnökség kezébe teszik le. Az estélyt a szövetség énekkara, a magyar Hiszek egy hatalmas akkordjaival nyitotta meg. Azután Sárkány Sándor orgonaművész Bach A-moll fugás prelúdiumát adta elő. Pontosan kidolgozott és átérzett játékával előkészítette a közönséget Ruzicska László lelkész áhítatos imájára. Az ima elhangzása után Hiittl Ármin lépett az oltárhoz és elmondotta beszédét, amelyet lapunk vezető helyén közlünk. Az Erős várunk ősi dallama csendült fel ezután. A szövetségi énekkar átérezte a pillanat súlyát és hatalmas lendülettel, megrázóan adta elő Luther énekét. A szövetség munkatervét hosszabb beszédben dr. Schindler Gyula fömunkatársunk ismertette. Főbb vonásokban lapunk előző számaiban már közöltük. Nagy hatást váltott ki Kéthelyiné Wakots Margit operaénekesnő, Faure: Angyalok kara és Heckmann: En Jóságos Atyám előadásával. Drámai erejű, tömör hangja tiszta csengéssel töltötte be a templomot. Előadásának ízléses felfogása, mély érzése és biztos énektudása uralkodott hallgatóin. Dr. Masznyik Endréről, a szövetség elhunyt szellemi vezéréről dr. Szlávik Mátyás főmunkatársunk mondott megható emlékbeszédet. Szavainak hatása alatt ott éreztük a kidőlt nagy embert miközöttünk. Előttünk lebegett szerény, jóságos alakja, fülünkbe csengett igazságért küzdő, meggyőző hangja és soha nem csüggedő bátorítása. Az ő emlékét szolgálta Mikus-Csák István karnagyunk gyászéneke, amelyet a szövetség énekkara adott elő. A közönség meghatottan hallgatta a fájdalom igaz megnyilatkozását. A gyászének szerzője ihletett tudással adta visz- sza nemes gondolatait, érzéseit és jó tolmácsra talált a keze alatt gyorsan fejlődő énekkarban, melyet intelligens tagjai a legkényesebb, legnehezebb feladatok teljesítésére képessé tesznek. Az estét a közönség a Himnusszal fejezte be, amely előtt Sárkány Sándor kitűnő ízléssel adta elő Guümant Offertoir-ját. A katholikus nagygyűlés. — Helyszűke miatt megkésett tudósítás. — Találóan mondotta Apponyi „nagyarányúnak, fölemelőnek, mérséklettel és határozottsággal teljesnek s a krisztusi hit tömegdemonstrációjának.“ Hisz a római egyház tanrendszeréljen, szertartásaiban és külső föllépésében, mint hierarchiai egyház igazán a tömegek és a külső imponálás egyháza, amelyben a személyes hitbeli meggyőződés számára kevés a hely. Elnöki megnyitójában Zichy János, „egymás meggyőződésének tiszteletijén tartását“ hangsúlyozta ugyan, mégis nagy pátosz- szál kijelentette, hogy „az egész világ jövője és boldogulása a katholicizmus jövőjétől és boldogságától függ!“ Ezt a történelem régen megcáfolta. De meg kell örökítenünk, hogy Baltazár püspököt Haller-hez hasonlóan „szuperintendens“-nek minősítette. Volt kultuszminiszternek ismernie kellene a protestáns püspökök törvénybiztositotta közjogi állását. Hogy Zita királynőnek mi köze a magyar katholikus nagygyűléshez, azt ő tudja. Mi csak sejthetjük, hogy udvarában ezentúl több magyart fog alkalmazni még gyermekeinek nevelése körül is. Glattfel- der püspök a nagygyűlésen is hangoztatta, hogy — Baltazár szavait idézzük — most már a római egyház is szegény és segélyre szorul és „az országos arány szerint 10 millió pengővel visszamaradt“ — már t. i. a protestánsok mögött. Szegény 1848. évi 20. t.-c. mire nem jutottál? Czettler tanár a magyar családok pusztulásának egyik főokát az „egyke“ mellett Trianonban látja. Ezt aláírjuk, de egyet-mást alkalom adtán még Írunk e szomorú állapotról. A harcias jezsuita, Bangha páter, a katholiciz- must találóan „mivoltában dogmatikusnak, tehát intellektuális vallásnak“ mondotta és jezsuitához méltóan „az erkölcsöt népszerűtlennek és az igazságot türelmetlennek“ minősítette. Idáig jutott nála a keresztyénség, mint az Isten- és emberszeretet vallása! Ez álláspontján fájlalja, hogy „a keresztyén skolasztikái bölcseletnek egész Magyarországon még csak egyetemi tanszéke sincsen, de még a katholikus művelődéstörténetnek sem.“ Hát Kiss F., Trikód J. és a katholikus theológiai tanárok micsodák a mi budapesti állami egyetemünkön? Csak természetes, hogy „a katholicizmusnak legbensőbb lényegénél fogva a legelsőrangu kultúrát teremtő és kultúrát őriző tényező“, — de csak a reformáció előtt, a középkorban, mond-
