Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-11-20 / 39. szám
Hegvei^^iteUváros 25(i oldal 1927. november 20. fel, mert a lélek derűje boldogitóbb és maradandóbb hatású, mint az üres, talán ideig-óráig elzsongitó, de majdnem mindig keserű utóizzel végződő mulatozás. Beszéljek arról is, amin kezdenem kellett volna: hogy a böjt csöndes napjai sem a jelmezes-estélyekre valók, hanem valami egészen másra, amiről nem szabad elfelejtkeznünk? Nem! Nem szólok, csak csöndesen, pirulva lehajtom a fejem ... (b.—) Nem azért irok erről tíz apróságról, mintha túlságosan érdekes lenne, hanem, mert úgy vélem, néha egész jelentéktelennek látszó dolgok a reflektor élességével világítanak be az emberek gondolkodásába, érzelmeibe és erkölcsi felfogásába. Még a tavasszal valaki kéréssel fordult hozzám, hogy ha módomban áll, szerezzek neki mellékfoglalkozást. Elmondotta, hogy milyen hihetetlen nyomorúságban kénytelen élni, mert félnapos hivatalában olyan csekély fizetést kap, amely csak arra jó, hogy az éhen hálástól megmentse. Megígértem mindent, de abban az időben saját dolgaim annyira igénybe vették minden időmet, hogy bizony csak egy-két hónap múlva jutottam abba a helyzetbe, hogy foglalkozhattam az üggyel. Mikor azután közöltem vele, hogy találtam neki megfelelő foglalkozást, legnagyobb csodálkozásomra azt válaszolta, hogy kár, hogy a dolog eddig húzódott, mert most már, amikor meleg van, ő a strandra jár s igy, bár sajnálja a kedvező alkalmat, egyelőre mégsem veszi igénybe. Én is sajnáltam. De nem az alkalmat. Őt! Vagy nem jól tettem? Lehet. Talán irigyelnem kellett volna. Mindenesetre azonban figyelmeztettem reá, hogy még önmagunkkal szemben is vannak kötelességeink s ezek közé semmiesetre sem tartozik az ilyen kényelmes, léha és köny- nyelmü gondolkozás. Csodálkozva nézett reám. Látszott rajta, hogy a figyelmeztetés hidegen hagyta. S még egyet olvashattam le róla: meg volt győződve szentül, hogy a strand „gyönyöreit“ irigylem tőle. Ő ugyanis nem tudta, hogy engem az hagy hidegen. Ugy-e, jelentéktelennek látszó dolog, ele hatásaiban mégis milyen jelentékeny! Rémes lenne, ha sokan lennének ebből a fajtából az evangélikus leányok között. Halotti beszéd. A koporsón, a ravatalon tenger virág és sok-sok koszorú. Akinek hoztcik, fekszik hallgatagon, arcára kín fagyott s homlokán front. Rózsátok illatát ő már nem■ érzi, harmatgyöngyeikben sem gyönyörködik, többé tövisük kezét sem vérzi — nyugalma fölött a halál őrködik. Miért nem jöttetek, mikor egyedül volt? Sirtatok vón vele, mikor szive fájt! Miéid nem tudtátok ezt a sok virágot Útjára hintni, mig veletek járt?! . . . Akkor — örült volna!. .. Most porladó szivén örömet se keltve hervad a legdróigább virág... Ha kit szeretsz, szeresd mig él híven, akkor lesz szebb és boldogabb e szomorú [világ. Szimonidesz Lajos. Irodalom és művészei. Bruckner Győző könyve: A reformáció és ellenreformáció a Szepességben. Hayde Gyula, — a lelkes szepesi — a Batthyány-utcai iskolák vallásvizsgáján a budai ev. egyház képviseletében elnöktársam volt. Az, hogy államtitkár, az nem nagy dolog, sok az államtitkár, — de hogy a rajongó, lelkes szepesiek között egyik leglelkesebb, legrajongóbb, ez olyan jelenség, amely előtt illedelmesen kalapot emelek és jól megnézem az embert. Az iskola felé közeledtét, először óriási könyv, mint valami eszményi pajzs jelezte, azután jött elő maga a bajnok, az eszmepajzs mögül. Az eszme: a Scepusia iredenta és bajnoka Hayde Gyula. A legjobb tanulónak hozta jutalmul a vaskos kötetet. Természetesen a Szepes- ségröl szók Bruckner könyve volt. Fent van a cime az élén. Kiadta a Szepesi Szövetség Budapesten. Hayde Gyula volt az ügy mozgatója. Alighogy megalakult a Szövetség, egyéb müve mellett ily herakleszi feladatot old meg. A többi alkotás se semmiség: A Szepesi diákotthon (a szobák, benne oltványok a nagyobb szepesi városokból), kulturestélyek, agitálás a társadalomban, legfelsőbb közigazgatási körökben, a vidéki fiókok megszervezése és mi minden még. A másikat, — a Szepesi egyesületet, a kö- ös emlékekkel társas vágy hozta össze ötven évvel ezelőtt — ezt az irredenta kényszere szülte. Annak is vannak kiadványai, inkább irodalmiak, diákakciója is van, a jótékonycélu szepesi bált nagy áldozattal ez rendezi, szóval egy cél felé haladnak és mondom, jobb volna közös munkát végezniök, mint igy külön-külön vágányon. Egy vágányon messzebb mehetnének. Erről még szólunk. Nem égető a kérdés. Serényen működik mind a kettő. Ez a hatalmas könyv a Szepesi Szövetség érdeme. Hatszáztizenhárom nagy oldalon szól a reformációról és ellenreformációról, az 1520. évtől 1745-ig négy részben. Az első rész tartalmazza : a reformáció történetét, a második: az ellenreformációét, a harmadik: a szepesi ev. egyház elnyomásának a korát, a negyedik: az ág. hitv. ev. közoktatás története a Szepessé- gen. Óriási adathalmaz rendszerezve. Inkább a tudósnak szól, mint a nagyközönségnek — már terjedelme is. De azért haszonnal forgathatja minden érdeklődő és meggyőződhetik: „A Sze- pesség német lakossága — hiszen ekkor még teljesen német volt — elfogadta a reformációt és annak szellemében szervezte ezután nemcsak az egyházat, iskolaügyét, hanem egész társadalmát és közigazgatását is.“ Ezért forrott annyira össze a Szepesség németsége a lutherá- nizmus fogalmával. Ez a tudós szerzőnek konklúziója, melyet külföldi irók mint Müller és Winter is, megállapítanak. Mind a kettő u. n. szudétanémet.
