Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-11-20 / 39. szám

10117. uovember JO.

J.V» oldal

tott és zsákuccába szorult lelkeknek uj orientációkat adjon. Magasabb elhivatás kiválasztottjának kell őt tartanunk, akinek szabad, egekbe törő vágyakozással az emberiség történetében uj korszakokat kellett megnyitni. Hogy Luther csupán testi szüleinek lenne a gyermeke, ez a kis látószög és sziikkebel tapasztalata, melyben a láthatatlan már helyet nem talált, csupán az a józan sátoroslogika, ahol kis számok szoroznak és osztanak és egy cél van: pénz a posztóval.

Magasabb "hivatását Luther is érezte. S épp ezért semmit sem akart megkezdeni, amire nem érezte magát Istentől kény szeritettnek: Ahogy a ló (ő maga használta magáról e hasonlatot) nem is dönt afelett, s nem is tudja, hogy hová megy, hanem egyszerűen engedelmeskedik gazdája vezetésének.

A reformáció Isten müve . . . Azonban benne nemcsak Luther hatalmas alakja, mint pozitívum játsza a szerepet, de nem kevésbé a katholicizmus is, mint negatívum. Ha a katholi- cizmus, mint visszavonó tényező Luthert ebben a munkájában nem serkenti, a reformáció nem jött volna létre.

A válást az ellenfél forszírozta ki s mikor bántalmai töviskoszoruit rakja Luther fejére, nem is sejti, hogy éppen akkor magasztalta őt fel. Minden heroikus vonásához a katholicizmus adta az impulzust s ideális emberi alakja akkor látszik ragyogni a legjobban, mikor a legtöbb átok varja száll reá. Kétségtelen, hogy a reformáció nem születik meg, ha Luther konok- sággal nem találkozik. Az idő forgatagában nyom nélkül veszett volna el szelíd, alázatos alakja. A korszakok piedesztáljára s a világtörténelmi események dobogójára öt a katholicizmus segítette. Ez az isteni igazságszolgáltatás paradoxonja s a történelem múzsájának a szeszélye, mik milligrammnyi pontossággal adják meg a nem évülő tanúságok rezultánsát.

Elleneink e grandiózus korszakalakulást csupán Luther szenvedélyes és szeszélyes vállalkozásának tartották, amely véletlenül bevált. — Amolyan kaland volt az egész; a hőse, Luther, kalandor, akinek a kezére játszott az a sok sajnálatos körülmény, melyből konjunktúrát csinált magának, hogy igy áldatlan nevét bejegyezze a történelembe.

Mi azonban már tudjuk, hogy ez gyerekmese, amit érett fővel senki sem hisz el. Mert itt nagy és világitó alakulásról van szó, melynek előidézője sohase lehet kicsi szeszély, sem fekete ravaszság, sem betű-, sem dogma. A korszakokat mindig az eszme hozza létre. A korszakoknak mindig van magvuk, erőforrásuk, melyektől felbuzdulnak s feszülnek.

Lutherben hatalmas tüzek égtek, óriási feszerők dolgoztak és munkája nem sikerül, ha a szentszellem nem hevíti, amikép az első keresztyén gyülekezet sem alakult volna meg, ha nagy erkölcsi tőkék nem szóródtak volna szét

Jeruzsálem piacán, amin, mint fundamentumon nyugodott a Szent épület.

Nagy dolgoknak alapja mindig az igazság, csak kicsi dolgok épülnek fel csalfaságon. Belső igazság nélkül állandó nagy arányok nem születnek, legfeljebb iromba kártyavárak, miket az első szél fütyülve forgat fel. Hahotás jókedvében felaprózza s szórja szét, megmutatja, hogy belül mily könnyük s üresek voltak: Mint a kóró, mit pozdorjává zúz az enyészet . . .

Egymás között.

A „Hegyen épített város“ szerkesztőségének mindig az volt a főtörekvése, hogy lapját minél szélesebb rétegben kedveltté tegye. E cél elérése érdekében elhatározta, hogy magas színvonalú, de tisztán egyházi vonatkozású cikkel mellett „Egymás között“ cim alatt uj rovatot nyit, amelyben a hétköznapi életben előforduló olyan eseményekről és problémákról lesz szó, amelyek elsősorban világiak, végső vonatkozásukban azonban egyháziak is. Ha az „Egymás között“ megnyeri olvasóink tetszését, úgy kiterjesztjük e rovatot olyformán, hogy azon cikkhez, amelynek témája érdeklődést kelt, olvasóink hozzászólását is kérjük és várjuk. Az értékes és érdemes megjegyzéseknek helyet is adunk. így „Egymás között“ olyan eszmecserét folytathatunk, olyan benső és szoros összeköttetést létesíthetünk, amely az idők folyamán meghozza gyümölcseit: a kölcsönös megértést és együttmunkálkodást szép és nemes célok elérésében.

E rovat vezetője Borbély Ilonka lesz, aki

— ugv érezzük — reményében nem csalódhat. Szándéka e kapcsolat megteremtésében meleg érdeklődéssel és teljes megértéssel találkozik.

(a. ) Még az emteudd történt. Szomorú, borús böjti napon újság korült a közömbe, amelyben a kö- \otkozö sorokon akadt meg a tekintetein: Prolrntdn* jel- inr;cn-c*trlji holnap . .. *tb. Megdöbbenve meredtem a betűkre. Protestáns Jelmezes-estély a böjt töredelemre és muguukbaszállásru \uló napjaiban? Hát már idejűtől tunk? Hogy szégyellem magam! Mindig büszkén és öntudatosan jelentettem ki. lm társaságomban szó került rólunk protestánsokról, hogy a mi vallásunkból eredő szabadság elsősorban arra szolgál, hogy a szabadosságtól megóvjon minket s éppen a szabadság az. amely arra kötelez, bogy mindenféle dolgok mérlegelésénél sokkal szigorúbbak legyünk önmagunkhoz, mint azok, akik nem ismerik a vallásszabadságot. S Íme. bogy reám cáfoltak a protestánsok! — Szeretném, lm nem értenének félre. Nem tartozom azok közé. akik a vallásosság örve alatt az embereket aszkéta életre akarják kényszeríteni. Megkövetelik tőlük, bogy búzánk szomorú sorsára s más egyéb nyomorúságunkra való tekintettel, lemondjanak az életnek minden öröméről. — Azt azonban — úgy vélem.

— joggal elvárhtajuk a jó keresztyén embertől, bogy e mindenképpen nehéz Időkben ne ilyen felszínes „Jelmezes“ mulatságban találja meg örömét, hanem mélyebb, értékesebb szórakozást keressen, amelyben a lelke derül