Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-09-18 / 28-29. szám (29-30. szám)

1927. szeptember 18.

208 oldal

Hegyen épített város

Külföldről.

Rovatvezető: dr. Szlávik Mátyás.

Áttérések Németországban. A Win- fried-szövetség legujabbi nagygyűlésén egy német püspök arról panaszkodott, hogy „rettenetesek a veszteségek, amelyek (a római kath.) az egyházra nézve a vegyes házasságokból származnak. Hát ez becsületes bevallás, hogy Németországban a római egyház az evangélikussal szemben folytatott küzdelmében a vegyes házasságok kérdésében a gyengébb fél. (Nálunk megfordítva van a dolog. A „Kirchl. Handbuch für das kath. Deutschland“ c. évkönyvben (1926) az 1924. évről azt találjuk, hogy 22.430 lélek kitért a kath. és csak 6965 az evang. egyházból. Maga a nagygyűlés is megállapította, hogy a római egyházból az evangélikusba való áttérések száma meghaladja a tizezeret. Az át- meg kitérések statisztikája szomorúan érdekes fejezete legújabb egyházi életünknek és történetünknek. Nagyon messze vagyunk még az „egy akól és egy pásztor” Krisztusi ideáljától.

Szászország vallás-felekezeti viszonyai. Az evangélikusok száma 450 millió, ami az összlakosság 90’3°/o, (1910-ben még 94'5°/o volt), mig a katholikusoké csak 3'6°/o, s csak Thüringiában, Anhaltban, Lübeckben és Schaumburg-Lippében még csekélyebb. Lakosaik száma 56.503. Mindkettőjük híveinek száma apadt, a katholikusok 4’9%-ról 3'6%-ra. Emelkedőben vannak mindkét részen a kitérések a feiekezetnélküliségre, mely Oi°/o-ről 1925-ben 5’5°/o-ra emelkedett.

Amerika egyházi áldozatkészsége. Az 1926. évi statisztika szerint a különböző evang. vallásfelekezetek és szekták 400 millió dollárt gyűjtöttek és pedig 22 millió hivő egyenkint 17 dollárt. így a methódisták 97, a preszbiteriánusok 57 milliót áldoztak egyházi czélokra. A kath. egyház áldozatkészsége nincs statisztikailag kimutatva. Szép dolog ott Amerikában, ahol szintén panaszkodnak az egyházi élet hanyatlásáról.

Haza és keresztyénség. Isten minden népeknek és nemzeteknek örök istene, s az ő szent fia Jézus Krisztus az egész világ megváltója. Van a hitnek és a szeretetnek olyan közössége, amely a népek és fajok különbségein át mindannyiukat összefoglalja, akik vallják a Krisztust. De a népek kölönféleségét is isten rendelte. Minden népnek meg van a maga sajátos képessége, feladata és rendeltetése az emberiség összességében. S igy joga van a maga anyanyelvéhez is az evangélium szolgálatában, amelyet semmiféle kisebbségtől sem vonhatnak meg. Népi munkát is az isten adta. A saját népünket közönyösen kezelő világpolgárságot mi elutasítjuk magunktól. Jézus is, a mi Urunk és Pál apostol meg Luther is szerette az ő népét, szomorkodott vétségei és bűnei miatt és szolgálta mindenkoron annak igaz javát. Népéletünket át kell hatnunk az evangélium szellemével és bele kell oltanunk a keresztyén vallásos erkölcsi igazságról való élő személyes meggyőződést. Egyházunk, hirdeti „a feljebbvalókat“ s „az egy szükséges dolgot“, munkálja

nagyon a népek közötti békességet, de egyúttal küzd az egyes népek és nemzetek életében azok jogáért és szabadságáért. Örvend a hazának, megbecsüli nagy férfiait és hőseit és lelkesedik nagy tettein és eseményein. Ma népünk és hazánk kívülről elnyomott, belülről pedig szétszakadozott állapotban van. Állami és jogi rendünk legmélyebb erkölcsi alapjáig terjed az a visszavonás és szakadás. S bár az egyház a pártok fölött áll, örök érvényű erkölcsi mértékekkel méri s a keresztény lelkiismeret fóruma elé állítja az állami törvény- hozást és közigazgatást. Ázt hirdeti, hogy kiki legjobb hite és tudása szerint szolgálja az állami rendet és annak intézményeit. Nagyra értékeli az alattvalói hűséget, engedelmességet és áldozatos szolgálatkészséget. Hazánknak és népünknek teljesített ily szolgálatot az istentisztelet egy nemének mondja. Hazánkban ne uralkodjanak világpolgárok, hanem az istenországa polgárai és munkásai most és mindenkorra. Ez a haza és a kereszténység egymáshoz való hélyes viszonya és közösségi élete.

Egyházi hírek.

A Budai Luther-Szövetség választmánya f. hó 9-én tartott választmányi ülésen Borbély Ilonka, Borbély József, Csáder György, Dévény Károly, Dévény Károlyné, Giffing Edéné, dr. Göttche Ervin, Habermann Oszkár, Harsány Oszkár, Hlavács Kornél, dr. Horváth Kornél, Korcsek Zsigmond, Kun Attila, Malczovich László, dr. Masznyik Endre, dr. Masznyik Márton, özv. Medveczky Ákosné, dr. Miklós Gyuláné, Mikus Csák István, Patócs Istvánná, özv. Patz Gusztávné, Petrik Jolán, Schmeisz Ágostonná, dr. Schindler Gyula, Soltész János, Szarvasi Dezső, dr. Szlávik Mátyás, és dr. Sztehló Aladár választmányi tagok jelentek meg és nagy érdeklődéssel vettek részt a tárgysorozat egyes ügyeinek tárgyalásában. Általános helyesléssel és tetszéssel fogadták dr. Masznyik Márton elnök lendületes üdvözlő beszédét, amelyben végül is javasolta, hogy a székesfőváros tanácsának hálás köszönet mondassák az Attila-utcai iskolában átengedett helyiségért, amely az egyesület működése elé gördített legnagyobb akadályt elhárította. Tárgyalás alá került a szövetség elnökségének a presbyteriumhoz intézett beadványa, amelyben a szokásos évi szubvenció kiutalását és lapunk számára az egyházközség híreinek kiadását kérte, továbbá a pénzbeszedő jutalékának megállapítása, lapunk előfizetési dijának évi 4 pengőről 6 pengőre emelése és a szövetség egyéb anyagi ügyein kívül az októberi reformáció-ünnep, amelyet a választmány több idevágó indítvány elfogadása után 50 éves irói jubileumára tekintettel is dr. Masznyik Endre ny. teológiai igazgató, fő- szerkesztőnk bevonással kíván megtartani. A választmány küldöttség utján üdvözli a szövetség disztagjait, akik lelkes levelekben köszönték meg a megválasztásukban nyilvánuló megtisztelést.