Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-01-23 / 4. szám
1927. január 23. 19. oldal Hegyen épített város Nyilvánvaló tehát, hogy az igazi vallásosság a helyesen kormányzott állammal nem kerülhet ellentétbe. Az ellentét azonban előáll akkor, ha az államhatalom olyasmit követel a vallásos embertől, ami annak lelki- ismerelével ellenkezik. Így tagadták meg az őskeresztyének a császárok kultuszát és igy fogtak fegyvert az albigensek, vahleusek és kamizardoK legszentebb jogaikért és méltón joggal ide számíthatjuk a magyar vallásháborúkat: Bocskai, Bethlen, 'Thököly vezérlete alatt. Védő bátoruk, szabadságharcok voltak ezek, de nem mondhatók forradalomnak, amint nem volt forradalom a keresztyénség és a reformáció sem, amennyiben vezéreik a túlzók, a forradalmárok ellen nyomban síkra szállottak. i Tudjuk Pál leveleiből, hogy a fiatal keresztyénség tulcsapongó entuziazmusát, mely a megszabadulást a zsidótörvénytől törvénynélküliségnek, szabadosságnak fogta fel, erélyesen meg kellett fékezni, épp úgy, amint Luther is a maga korában 2 front ellen harcolt, egyfelől a félre vezetett parasztok ellen, kik a bibliát polgári törvény- könyvnek fogták fel és tüzzel-vassal, kegyetlen pusztítással akarták vélt jogaikat kivívni, másfelől a rajongó keresztségismétlők ellen, (Schwarmgeister); kik az evangélium tekintélyét is elvetve saját belső világosságukra támaszkodtak és a fennálló állami és társadalmi rendel gyökeresen fel akarták forgatni. Igv például Mmisterben a felsőséget eltörölték, kommunizmust, több-nejű séget hoztak be és rettenetes terorral fojtották el az ellenszegülőket, mig csak kard által nem vesztek el, akárcsak a szerencsétlen parasztok. Az ilyen anarchistikus törekvések ellen a vallásos és keresztyén ember, bizony, igenis fel fog szólalni, mert ezek a forradalom jellegét viselik magukon, nevezetesen a tekintélynélküliséget, erőszakos felforgatást, oktalan vérengzést, holott a cél törvényes eszközökkel is elérhető. Már ebből is látszik, hogy a forradalom éppen nem valami kíván a- t o s d o lo g, hanem krízis. A beteg társadalmakban, hanyatló korokban jelentkezik és stereotip egyhangúsággal, szigorú törvényességgel megy végbe. Sohasem éri el a célját, hanem fölösleges erőpazarlás, sajnálatás emberpusztitás után előhívja a reakciót, vagyis helyesebben a restaurációt. A forradalmi dráma tanulságos példáit nyújtja a nagy francia forradalom és a mi szerencsétlen u. n. Károlyi-féle virágos forradalmunk. Az első felvonás itt js ott is a meglevő alkotmány átalakítására irányuló törekvés, amely bizonyos fokig jogosult, csakhogy itt is ott is a történeti fejlődéssel szakítva: ugrásszerű reformokat követelnek. Francia- ország vezérei, akik Rousseau és Montesquieu hatásúja latt minden addig fennállott intézményt eltörülve, egy csapássíd eszményi államot akartak alapítani és a jóságos, de gyenge XVI. Lajost rá is szorítják a legmesszebbmenő engedményekre. Nálunk a radikálisok idegen hatások alatt az általános lilkos választó jogot erőszakolták, vagyis a választó jog nagy mértékű kiterjedését tekintet nélkül Magyarország sajátos és sajnálatos műveltségi és nemzetiségi viszonyaira. A 2- i k felvonás az uralkodó letétele Franciaországban csakhamar annak kivé,éltetésé) és a köztársaság proklamálása. egyben hangos ünneplés, zászlódisz, öröm tüzek, egymás karjába omlás, a száj hősök előtérbe nye múlása, az intő hangok elfojtása, esetleg szórványos politikai gyilkosságok. A á-ik felvonásban az elértet is kévései ük. rohamos haladást követelnek, egy «apással akarják átalakítani az egész világot. Franciaországban jelzi ezt a lépést az uj idő számítás behozatala az ész istennőjének trónra ültetése, nálunk a dinek és rangok eltörlése, a nemzeti tanácsok elszaporodása, az iskolák fegyelmének mcgl>ontása, a műveletlen tömegek hirtelen megnövekrdett, túlzó igényeinek kielégítése a papiroson, eszeveszett pazarlás, lehetetlen igérelek, zavar és fejletlenség mindenütt, úgy hogy az eddigi vezérek leszorulnak vagy tehetetlenné válnak. A 1-ik felvonás akkor kezdődik, mikor az eddigi vezetőket, a forradalom megindítóit végleg kiszorítják, a legféktelenebb elemek ragadják magukhoz a hatalmat, kivételes törvényeket léptetnek életbe és véres terrorral uralkodnak. Franciaországban a jóléli bizottság és biztosok, azaz a rémuralom: Danton, Marat, Robespierre-rel, nálunk a proletár-diktatúra hirhedett vezetői. 1 : j A végeredmény pedig teljes meddőség, éhínség, az ipar és kereskedelem pangása, rettentő dcmoralizáció, egyben kiábrándulás a jelszavas és véres kormányzástól úgy, hogy szükségszerűen tó kell következnie a restaurációnak, amely ha bölcs kéz irányítja, kellő szigorral rendet teremt, a romokat eltakarítja, az uralkodásra képtelennek bizonyult elemeket félretolja, a forradalom értékes vívmányait megtartja, egyes rendelkezések hatását i>odig többé-kevésbbé lényegesen mérsékli. A francia és a magyar forradalom tisztán világias politikai volt. Franciaországban felvilágosodott demagógok fanatizálták az anyagi nyomor miatt elkeseredett népet. Nálunk a háború elvesztése siettette a katasztrófát. Mindkét mozgalomba« látjuk a hatalmi viszonyok jobbról balra tolódását. Franciaországban a vezérszerep az alkot
