Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-09-14 / 28. szám
Hegyen épített város 196. oldal 1927. szeptember 4. Luther kettős arcképe. Irta: Marencsin Zoltán. Mottó: Mindnyájan azt akarják reformálni ami rajtuk kívül fék- • szik. De magukat, tulajdon énjük vágyait reformálják meg és semmi többet. Rabrindanath Tagore. Az ember igazság-szeretete a Leikébe i ó- dott. Önkéntelen öröm tölti tel, ba itt-ott S'é- pet fedez ftel s az eszményit ujjongva helyezi a köznapi fölébe. Kedvelni tudja az embereket, akik a na'gjyj ügy diadaláért min len erejüket latbaVetve minden áldozatra képesek. Azonban az átlagfember lelkesedése az iglazság iránt csak röpkte sziárnylebbenés, mely csak pillanatba ragadja őt az oszményiség világfába. Azután ismét visszahull a porba s ott éli anyagi, momentan életét. A magasabb realitásokat önmagjában ‘telfojtja s megta,- gjadja. Kérlelhetetlen töltető lesz a, kövekkel kiszórt és bojtorjánnal szegélye e'.t vándorú ton, amtelyten az élet napszámosai, kubikusai ital adnak Az ember e jgjyjengeségét ismerj, s hamar belátja, mennyire csentevész gyümölcsökért küzd, de beletörődik belyizetébte, mert a legutóbb embert hasonlóképpen lát ja cselekedni. A péLda «ragadós. — S cselekvése nemcsak azért lesz önző, mert a rossz példát akaratlanul is magába szívja: hamar é|szbeveszi, hogy, ha az anyagias és lelket fojtogató atmoszférától emancipálja magát, akkor ő marád alul, mért a tömtegl törekvéseivel szem- blén magára marad s ő mint egyén a maga felsőbb világát, a, múló perc zsarnokaiéval intem ö sszhangö s i t ii a t j a. Feladja hát a harcot ,az ideális lelkűié ü ember is kistebb-i í.agfyobI) mértékben, méj mielőtt elkezdte Volna, s ha valamit mégis megkísérel, az csak szikra, amely lágyul és elhamyád s a tömtegjéjrztes útvesztő; éep semmi Világosságot sem gyújt. — Suttogja ugyan magiában, sőt mondja is: Krisztus, Krisztus... de az ucca népe, a kurjonjgíatók s ökl előzők elcsúfított s idomtalan pszikológjájában csak a Barabás szót hallani; csak ennek a szónak van ereje, szenvedélye s jogosultsága... Ez a megszokott kiép, mely napró 1-napra érvényesül, amelyen már megl nam ütődünk, mert természetes s a föld éréi fokozatába teljesen blelepászol, úgyhogy az ember csak süket füllel, néma szájjal és hideg szemmel néz végig e jelenségeken. A kiválók. De annál meglepőbb, ha e megszokott rendből Valaki kiválik, kijegleeesedik és életét teszi az igazságára... bátor, megnem- alkiuvó, kiáll a porondra s viseli a következményeket. ... Az ilyen tünemények csodaszámba mennek s előidézőiket hősöknek tartják, kiket az ellentábor is tisztelettel övez; s szívesen járnak még századok múltán is hozzájuk iskolába, ámbátor letűnt idők gyermekei voltak... Táglabb értelemben idetartoznak általában a humanitás esz'méinek hordozói, a láng- lelkű s következetes szószólók, akik népek s nemzedékek érdekében vivják titáui küzdelmüket s jobbá, elviselhetőbbé akarják te mi a földi életet, enyhíteni a gazdasági nyomorúságot s az embert kiemelni az állati nívóból és a lezüllött, ól lakásokban tengődő kétségbeesésből... Megváltók ezek is, csakhogy látókörük csupán a föld, testükből még el nem költözött nép... első dolog előttük1 a kenyér és minden egyes embernek l'iitam'nyi életkora. Egyéni jelentőségű reformtörekvések. Ezek azonban a népek' lelki emócióinak nem különös, de általános megszólaltatói... a különösek az erkölcs és vallás renováló]... a lesüllyedt i üénkép kjemelöj és Isten országának építői... Ezek azok a hősök, akik niem a holnapot, de az örökkjévalóságot nédk'; nem a földi társadalommal, de az égi királysággal foglalkoznak; nem a láthatóért, de a láthatatlanért küzdenek s argumentumuk: »Nemcsak kenyérrel él az ember....!« Ilyen szép s lendítő „törekvések a történelem folyamán örökösen ismétlődtek, legyen az a történés pogány vagy kereztyén, bár igaz, hogy hatóerejük nem volt mindig egyforma nagy. Mert ahhoz, hogy az emelkedett lélek szózata fájó viszhangra találjon, ahhoz nagyobb fokú dekadencia kell. Nagyobb veszélyben élesebb a sikoltás, a lénynek sötét háttérre Van szüksége, hogy jobban előtűnjön. A keresztyén egyházban a Krisztu i tan és igazság megőrzésére s ennek mélyebb felfogására, örökösen voltak törekvéseb, de nekihevülések addig nem voltak aktuálisak, mig a kor levegője is meg nem kívánta. Keserű szájíznek kellett jönni, amely meny- nyei édességért eped. A reform-törekvések bizonyos ideig egyéni jelentőségűek maradtak; s az individuum hatásköréből addig; ki nem nőttek, innig a tömeg is e szebb s tisztább irányzatot nem óhajtotta... A reformáció mint szükség. E törekvések tömegeket mozgató ereje akkor kezdődik, amikor a vágy a jó után az egyén öntudatából már a tömegönérzetbe is kihat, amikor a rossz diadala oly nagy s kihívó, hogy nemesük az olyan egyén finom lelki szövedékét remtegjteti meg, aki minden kis leheletnyi behatásra is mint a zeizmograf reagál; hanem az a tunya, nehéz felfogóképességű öntudatot is, mely iszap gyiánánt húzódik a nyirkos telepekre. A reformáció tömeglekrte kiható jelentése a keresztyénséglbcn csak a későbbi századokban kezdi ki éreztet ni hatását, mikor
