Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-06-26 / 26. szám
Hegyen épített város 178. oldal 1927. junius 26. Adysmus. Oly hullámokat vet már ez a kérdés, hogy a lényegeket szinte elborítja. A lényeg1 az uj formakeresés módosult meglátások számára. Hogy csak egy rövid szakaszt lemlitsek az áttekinthetőség kedvéért, a rokokótól a mára gondolpk. Ott a természet, <a test teljes maszkirozása — meg az arcot is vastag puderréteg borította —, sehol-sehol a természetes test még fillérnyi területen sem — és mai: a nuditás a tel'jejs, szinte leegyeszerüsiteh terméjszetig. Csaknem kétszáz év kellett eme fokáig a mai modernizmusnak és a hideg vizbe nem bocs átkoz ha tik óvatosabban az ember, mint a mennyi foka volt a rokokó átalakulásának a mai vérizmusig. Átmenet volt az akkori rokokó, átmenet a mai verizmus és átmenet minden kor a következőre. Megállás nincs az életben, egyik vonatkozásában sem, sem fizikai, sem pszihikai vonatkozásában, mindenütt átalakulás, átmenet, csak utólag pontosan megállapítható előfeltételek szerint, alig befolyásolható atavizinus, adottságók szerint. A fiziológiában már ismerünk kikerülhetetlen törvényszerüségéket, a pszihológiában is, amelyek az átalakulásokat szabályozzák, analógiákat eredményeznek. így a társadalmi cselekvés eket is ilynemű törvényszerűségek szabályozzák, a művészeti társadalmi cselekvés, a társadalomnak szól, a művészet is szigőru okozati összefüggésben ,áll az előzményekkel és természetesen a környezetből folyó hatásokkal is. Az Adysmus is adottságé k és környezet- hatások logikus eredménye. A leplező rokokótól a leleplező verizmusig hosszú volt az ut; útjelző táblákon látjuk a közbeeső területen az idealizmust, a klasszicizmust, romanticizmust, a nacionalizmust, poetikus realizmust, naturalizmust, verizmust. Természetesen, ezek az elvek nem a kitenyésztett alakjukban, abszolút fokon értendők, minden korszakban konstatálható minden művészi elv, sokszor csak embrionális állapotában, de kimutatható mégis. így a szimbolizmust nem is merném a modernizmus eszközének nevezni, tudva, hogy a bibliától kezdve a mai korig nem mint esztétikai elv, hanem mint módszer, felcsillan minden korban, akár az allegória. De mig ez hasonlóságon alapszik, addig a szimbolizmus értelmi kapcsolatokból ered. Ady pályájának dele az előbbi sorozat végére esik jdőbelileg tekintve. Tehát a környezet kínálta fel neki a meglátás módszerét: a realizmust, a meglátás anyagát szintén a vajúdó környezettől vette. Modern hatások, modern módszerrel megfigyelve modern formákat követeltek és ezek a tényezők együttesen alkotják az Adyzmus lényegét. Ahol nem volt még! elég éles műszere a tudatala,ltis<ág meglátására, ott a szimbolizmus a kivetilé.d módszene, akár Illés prófétának, avagy Saent Jánosnak a Jelenésekben, akár Goethének (die Mütter) vagy Petőífinek (Világossjágot!). Ami már most Ady költészetének anyagát illeti, hál a költő (művész) a kiszámíthatatlanságig finom fényképező és visszhangzó szervezet. Sokszor megdöbbenti a reakció energiája, dimenziója é|s iránya a laikust. Ilyenkor támadnak a megnemértések, főleg a kortársak tömegében. Egy-egy megnyilatkozásából az egész meglátási tömbre mondanak ítéletet és ezt az Ítéletet befolyásolja még azonfelül egy csomó szubjektív tényező: műveltségi fok, pártállás, hagyományok, barátság-ellenkezés stb., stb. Igaza van Lomnici Meltzl Hugó professzoromnak, amikor előadásait a Kortár,- irodalomról bocsánatkéréssel kezdte, hogy itt kritikáról valójában szó sem lehet, hiszen fizikailag sem Látjuk jól a tulközel levő tárgyakat, ilt legfeljebb ismertetésről lehet beszélni. Nézzünk akkor hát analógiát, A romanticism usra reakciót jelentett Németországban Das junge Deutschland, amelynek vezére Heine volt. Körülbelül elő- futárja a francia nagy forradalom alapján a modernizmusnak. A meglátás uj módszerének a tudatára ébredve szinte paroxistikusan válogatás nélkül sugároztatja meglátásait, sokszor egész futólagos benyomásokat csillogtat, amiknek ő különösebb fontosságot sem tulajdonított — ám a közönségbe éppen újságuknál fogva mély, döntő hatást tettek és ezek alapján alakult ki a költőről az értékítélet — mely száműzést jelentett a hazából, még máig sem bocsátottak meg honfitársai neki. Vallástalansággal, hitetlenséggel vádol- tatik, holott a Wallfahrt nach KievLaarnál fofrróbb imát még katholikus siem rehegett Szüzmáiriáboz! Hefne hätte itten szinte apokaliptikus formát lölt... ós| ő is ten tagadóként él a köztudatbah!... A Lőréiéiben oly mélységes a germaniz- rnusa, akár a Nordsee, benne reng eme hatalmas nemzet egész transcendentálizmusa, miszticizmusa, végtelenségi távlata oda túlra — és hazafiatlaiiként Ítéltetett el... Du bist wie eine Blume — ennél naivabb bensőséggel nem dalolt német költő és cinikusnak bélyegeztetett. Itt még nagy átértékeléseknek kell be- következniök. Le kell mállania költészetéről még a napij'elentőségü va tőrföldnek és akkor megnyílnak előtte az elisiumi mezők. Persze ez az eszményülós a sajtó korszakában
