Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-05-22 / 21. szám

IV. évfolyam 21. szá lS9dBPnS 1 W-!^«?I!!A I Budapest, 1927. május 22.

Máté V. 14.

Evangélikus egyházi és politikai hetilap. * Előfizetési dija: félévre 2 pengő. # Megjelenik minden vasárnap Laptulajdonos: a BUDAI LUTHER-SZÖVETSÉü. — Főszerkesztő: Dr. MASZNYIK ENDRE V., Sziget-utca 24, II. ein Felelős szerkesztő : Dr. SZELÉNYI ÖDÖN Budapest, II., Törökvész 6827., ahova a kéziratok küldendők. Kiadó szerkesztő: HLAVÁCS KORNÉL VI., Ó ucca 8. II. (Lipót 998-83) ahova a cserepéldányok és ismertetendő könyvek küldendők. Főmunkatársak: Dr. MASZNYIK MÁRTON, Dr. SZLÁVIK MÁTYÁS, Dr. MOÓR GYŐZŐ, Dr. SCHINDLER GYULA.

Az utolsó halászat.

Ez az Úr I Ján. 21. 7.

Jézus az ő feltámadása után meg mintegy neg\'ven napol töltőit a földön. F napokra estek az ö megdőlejtései és vé^sö intézkedései.

A tanítványok a pásztor megverctésc után szerte széledtek. Java részben visszatértek szülőföldükre, Galilcáha s tovább folytatták mesterségüket; de azért nem szakadtak el végleg egymástól, ellenkezőleg valami titkos vonzalom össze-összehozta őket egymással. Kapernaumban Péter házánál gyülekeztek egybe s fel-fel újították a múlt drága s sokban fájó emlékeit.

ükkor történt, hogy egy este a Péter indítványára elhatározták, hogy mindnyájan elmennek halászni, mert hiszen halászok voltak. S ki is mentek a tópartra, s kivetették Judojukat, de biz hiába fáradtak. Nem fogtak egy fiahalat sem azon az éjszakán. ,

Már reggel felé járt az idő, mikor fáradtan, csüggedten vissza, a part felé eveztek s im a szürkületben egyszerre csak egy alakot látnak, aki mintha éppen rájuk várna, némán állt a parton. A Mester volt az, de ők nem ismertek reá. Jézus azonban, hogy egészen a közelébe tértek, megszólalt: «Fiaim! Van-e valami ennivalótok?» A szegény halászok busán válaszollak: «Nincsen». Nohát — folytatta tovább az ismeretlen alak: < vessétek ki a hálót a ha jó jobb oldala felöl és fogtok». S parancs szerint cselekedtek — és sehogy sem tudták kihúzni a hálót a haluk nagy sokasága miatt.

F.rre a szeretett tanítvány, János, aki az Ur kehién szokott pihenni, aki az ö hangját legjobban ismerte, odaszólt Péternek: *Fz az Űrt* S Péter a lánglclkü tanítvány, a szóra, hogy «Fz az Ur!», inget kapóit fel magára, mert hisz meztelen volt, nyomban beugrott a tóba és előre sietett, atöühiek pedig maguk után húzták a hálót a halastóból. A parton parázstüz s rajta sült hal. mellette kenyér fogadta a fáradt munkásokkal. Jézus |H‘dig azt mondotta nékik: «Hozzatok a most fogott halakból . Fkkor Péter kihúzta a partra a hálót, amelyben 153 nagy hal volt és a háló mégsem szakadt meg. S Jézus igy szólott hozzájuk: «.íertek! Reggelizzetek*. S fogta a kenyeret s odaadta nekik, szintúgy a halat is.

Fz volt az ő utolsó halászatuk s e halászai örök szimbólummá vált. örök szimbóluma ama halászatnak, amelyre az Ur már működése kezdetéin ráutalt s amely most már hamarosan teljes kedvvel és erővel meg is indult, örök szimbóluma az ember- halászatnak.

Amig magukra voltak hagyatva s az t r messze távol tőlük, a parton állt, mind hiába fáradoztak. Sötét volt az éjjel, épp oly sötét, mint az embereknek lelke a hűn miatt s nem tudtak csak egy halat is fogni, nem tudlak csak egy lelkei is megmenteni, mert az Ur nélkül láttak a dolgukhoz. De mikor az Ur megjelent nékik és megismerték őt, fogtak halát töméntelent, hogy szinte szakadozott a hálójuk. Mert; az Ur nélkül semmire sem mentek, az Ur által pedig minden lehetséges volt.