Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-05-15 / 20. szám
Hegyen épített város 142. oldal. 1927. május 15. életünk folyását, mert a nyelv lehet fékez- hetetlen gonosz és halálos méreggel teljes. Mennyi haszontalan, sőt káros küzdelemre, népek és nemzetek mennyi háborúságára vezetett minket — a gonosz nyelv. Jól 'mondja Goethe az emberiség történetéről, hogy ez a hit és hitetlenség küzdelmének története. — A gönoszság undok maradványával szakítva — mondja tovább a levél — fogadjátok jámbor szívvel a belétek plántált igét, lelkietek egyetlen mentségét. A keresztyénség az isten- és emberszere- lel vallása. Ha igéjét befogadjuk, önmagunk és embertársaink szebb jövőjét alapozzuk meg, mert a szeretet vallása folytonos bűnbánó megtérés és megszente 1 ő- dcs, a «bűn örökös meghal ás a» és « felt á m adás az életre» vagyis u j j á- születés. A keresztyén hit nem stagnálás, nem megállapodás. Ez liaLált jelentene, hanem folytonos haladás, fejlődés és tökjé- lelesedés. Eucken, a jénai nagy bölcselő szerint «folytonosan valósuló erkölcsi életfeladat. Az Ur ezt így mondja: «Legyetek tökéletesek, m int a T i mennyei a t y j á t o k tökéletes». Jakab levele a keresztyén életjgazságpk, kimeríthetetlen kincsesbánya. A hit közvetlen személyes bizonyosság a Jézus Krisztusban. E hitnek az ágostai hitvallásban értelmi, érzelmi és erkölcsi oldala van. Platon szerint az igazság — nagy gondolat, mély érzés és Letterős akarat. Együtt halad és egymást kiegészíti tehát Platon és Krisztus, a fi 1 ozófila *és az evan- géli um. Dr. S z 1 á v i k Mátyás. Taorminai hangulat. — 1927 apr. 10. — Hegyen-völgy ön röpkén járok, Körüllebeg a virágok Balzsamillata. belém cseng a madárének, Rámragyog a hajnal égnek Biborsugara. Gondtól-bajtól mit se félek, Megvigasztal vig tündérek Csókos ajaka. — Keményhajók messzeszállnak, Enyém gazdag Indiáknak Minden aranya. ilyen voltam fénykoromban, Vagy talán csak úgy álmodtam En ezt valaha? Rám mosolygott ifjúságom, Ez a röpke, színes álom. Te vagy az oka: V T aormina messzelátszó, Télközépen nyarat játszó Bájos hegy foka. Bél Mátyás és a magyar tudomány. Irta: dr. Losonczi Zoltán B é i Mátyás nemcsak a legnagyobb tudományi! ember, akit Magyarország a tizennyolcadik századból fölmutathat, hanem egyszersmind kora egyik legkiválóbb férfia. E szavakkal emlékszik meg egyházi és iskolai életünk e dicső alakjáról F le gier Sándor, német tudós, a magyar történettudomány fejlődéséről irt munkájában.* S valóban, az a becsülés, mely Bél Mátyást már saját korában is körülvette, máig sem homályosodott el, sőt a jelenkor-alaposabb kritikájának világánál még tisztábban és tökéletesebben ragyog. i T udománya is éppenséggel nem a múlté. Történettudósok, nyelvészek, etnográfusok, földrajzirók, paedagógusok ma is gyakran mentenek müveiből s nevével tudományos munkák, folyóiratok hasábjain ma is minduntalan találkozunk. Lássuk tehát, milyen helyet foglal el Bél Mátyás munkássága a magyar tudományok történetében. Tanulmányai. Istenadta tehetségét — nehéz viszonyok között folytatott hazai tanulmányai után — a hallei egyetemen töltött évek terelték határozottabb célok felé. 1704-ben, busz éves korában érkezett e nevezetes városba, ahol szorgalmas munkálkodásban három évet töltött. Halle akkor egészen uj szellemi irányok központja volt Célul az állam- ismeretet tűzték ki. Az egyes tudomány- szakokat e cél szolgálatába állították. Egész munkásságukat az élő hitet hirdető pietiz- mus jellemzi. A haliéi egységesítő tudományrendszer, melynek Jéna is lelkes hive volt, a történet- tudomány céljának uj megállapításával függött össze. A középkori történelem főcélja az uralkodó ház és az előkelő családok dicsőítése volt. A gesta- és krónikairók forrásai ennek megfelelően e családok megőrzött hagyományai voltak. Elődeik adatait rendszerint kritika nélkül vették át. A renaissance korában a cél ugyanaz maradt. Egyesek azonban néhány külföldi humanistával együtt már némi kritikával jártak el s a történelmet különösen a (csodás elemtől megszahaditani igyekeztek. A hitviták a történetírást is a maguk körébe vonták. A XVI. és a XVII. század írói ennek megfelelően leginkább saját koruk alakjaival és eseményeivel foglalkoztak. Vallásos álláspontjuknak megfelelően értelmezték. Ez az irányzat a XVII. század második feléljen Hollandiában és Franciaországban, később Németországban és nálunk is az egyház- történet gondos forráskutatáson alapuló művelésére vezetett. Államismeret és pietizmus iskolájában. A hitviták elhalványulásával a történetSzigethy Lajo$ *) Magyarra ford. Szinnyei József, Budapest 1877.
