Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-05-01 / 18. szám
Hegyen épített város 130. oldal 1927. május 1. átmenjek 'a lelkek atyjához. A leghíresebb ilyen pusztai lelkész volt Paul Rábául, akinek hős nagyságáról, szívós kitartásáról, leleményességéről és v bátorságáról, egész legendákat őrzött meg a kór és ki még megérte, hogy fia István, szintén lelkész, 1789- ben a francia nemzetgyűlés elnöke lett. Születésének 200 éves évfordulóját 1918-ban január 27-én egész Franciaországban minden prot. gyülekezetben megünnepelték. 1684—1777-ig mintegy 3000 embert küldtek a gályákra bitók (miatt. Ezeknek sorsa ugyan kibeszélhetetlenül szomorú volt, de azért egyesek közülük még maguk Írtak a hozzájuk tartozóknak vigasztaló leveleket. Így pl. Elie N e an Hollandiába menekült lelkészének többek között azt irta: Nem kívánok semmi rosszat azoknak, akik láncra kötöttek. Ellenkezőleg: inert mikor ártani akartak, jót tettek velem, mert most megér tettem, bogy a ivalódi szabadság abban áll, hogy az ember szabad a bűntől. Báró de S a 1 g a s, bár a király pártján volt a Gamisardok háborújában, mégis a gályákra került és 13 évet töltött ott. Egész uj ember lett belőle. Erről az időről irta: «z életemnek legboldogabb ideje. Utoilállók. rablók között éltem ugyan, de az én Üdvözítőm két rabló között lehelte ki lelkét. Jean Bron r kath. lelkészt bízták meg a gályarab hitvallók áttéritésével A gályarabok kegyessége és a gyalázatos bánásmód, melyben részük volt, annyira hatottak rá, hogy ő is protestáns lett. «Minden sebük egy-egy száj volt, mely hirdette az evangéliumot, minden csepp vérük prédikált, úgy, hogy protestánsnak éreztem magam is». Irta 1718-ban Londonban kiadott munkájában, melyben leírja a bitók miatt a gályán rabos- kodókkal való bánásmódot és azoknak szenvedéseit. A nők közül sQkat a Tour demons táncéban évtizedekre börtönöztek be. így Ro- b e r t Marie 41 évig, D u r a n d Marie, a már említett pusztai prédikátor húga 15 éves korában került a toronyba és 38 évig ott szenvedett. Ö volt társnőinek angyala, jó szelleme, vigasztalója, bátoritója. Ö véste a kőfalba a hires szót: Resistez álljatok ellent, melyei még ma napság is mutogatnak a kiváncsi látogatóknak. Voltaire. A vallási türelmetlenségnek és fanatizmusnak utolsó áldozatai voltak a Galas és Sirven családok. Jean Galas 68 éves kereskedőt, aki Toulouse-ban lakott, kinek életunt fia öngyilkosságöt követett el, azzal vádolták, hogy ő maga ölte meg fiát, hogy Így megakadályozza fiát a r. kath. egyházba Való áttérésben. Galas egész családját börtönbe vetették és bár váltig hangöztatta ártatlanságát, 1762 márc. 10-én irtózatos kínvallatás után kerékbe törték. Özvegye és gyermekei Svájcba menekültek és onnan kérték a királyt, hogy semmisítse meg az igazságtalan Ítéletet. A francia irók Vol- taire-ral az élükön heves harcot indítottak a vallási türelmetlenség ellen és énnek hatása alatt a toulouse-i parlament 1765 márc. 9-én egyhangúlag kimondta, hogy Galast ártatlanul Ítélték kinhalálra. Sirven körülbelül 50 éves földmérő volt. 1761. dec. 16-án hírül hozták neki, hogy eszelős leánya Antoinette eltűnt hazulról. Vagy 18 napra reá játszadozó fink megtalálták a leány bulláját egy kutban. A község lakosai mind tisztában voltak, hogy a leány maga vetette magát a kútba, de a fanatikus klérus ugyanazt a vádat kovácsolta Sirven ellen, mint Galas ellen. A családnak sikerült még a kellő időben Svájcba menekülnie, mert tudta, hogy Franciaországban nincs igazság protestánsok részére. Port indítottak ellenük, melynek vége az volt, hogy Sirvent és feleségét máglya báláira Ítélték és az Ítéletét rajtok legalább «ln effigie» (képmásban) végre is hajtották 1764 szept. 11-én Mázamét város piacán. Voltaire felbuzdulva sikerétől, melyet a Galas-ügyben elért, fellépett mint Sirven védője, rávette ezt, hogy álljon önként bírái elé, amit ez még is tett. A bíróság Sirvent és féleségét azután áí vád alól 1771-ben felmentette. A forrongó ország. Végre 1787 nov. 17-én XVI. Lajos engedve Lafayette és Malesherbes sürgetésének aláírta a türelmi rendeletet, mely a protestánsok polgári jogait elismeri. Az istentiszteletről ugyan nem szól, de hallgatólag tudomásul veszi azt. A nemzetgyűlés 1789. aug. 23-án Rab aus István, prédikátor javaslatára kimondta az általános vallásszabadságol, hogy vallása miatt ezentúl senkit nem szabad zaklatni, sem istentiszteletében megzavarni. A Goiivenl ugyan lerontotta a nemzetgyűlés munkáját és minden keresztyén vallást üldözött. Ue ez nem tartott sokáig. 1 : Napoleon a r. kath. egyházzal concorda- tumot kötött 1802-ben és ennek előnyeit ugyanezen éyben kiterjesztette a protestánsokra is. Ennék előnye az volt, hogy a lelkészek az állampénztárból kapták javadalmazásukat, de az 'egyháznak1 elveszett az autonómiája. Legújabb kor. A 19 század különböző kormányai nagyjában jól bántak a protestáns egyházakká1, inig végül az 1905 évi törvény kimondta az államnak és az egyháznak különválását, más szóval: az állam azóta semmiféle egyházat hivatalosan nem ismer el, az állam csak kultusztársulatokat ismer. Ezek a társulatok szedhetnek tagdijakat, gyűjthetnek a
