Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-05-01 / 18. szám
Hegyen épített város 128. oldal 1927. május 1. hugenotta háború volt. Az első három hadjáratban nem tudták leverni a protestánsokat és azért a párisi véres menny egző alkalmával (1572 aug. 24) akarták kiirtani őket. Ez alkalommal Parisban és a vidéken legalább 30,000 embert öltek meg. (Ekkor halt meg Lyonban a zsoltár dallamok szerzője Claude Go udimel is, a hires Palestrina tanitó mestere). A hugenották azonban nem törtek meg. Még 5 véres vallási háború folyt le, melyeknek vége az volt, hogy navarra i H en- rik, a trónnak jogos örököse, hogy megnyerhesse, a kath. párt kezén levő Paris városát, 1593 jul. 25-én St. Denis-ben nyilvánosan áttért a r. kath. vallásra. «Páris megér egy misét» mondotta. A nantes-i edictum. Előbbi hitsorsosainak erélyes sürgetésére kiadta 1598 április 13-án a hires nantes-i edictumot, mely biztosítja a lelkiismereti szabadságot, bizonyos koríátozá'slokkal az istentiszteletek tartásának szabadságát, a hivatal viselés jogát, biztosítékot ad az igazság szolgáltatásra, megadja iskolák állításának jogát, zsinattartási engedélyt és megengedi, hogy nyolc éven át helyőrséget tarthatnak abban a 150 megerősített helyiségben, mely birtokukban volt akkor. A tize d e t tovább kellett fizetniük a r. kath. papságnak: ellensúlyozásul a király évente 45,000 tall|ért Ígért az állampénztárból a hugenotta lelkészek fizetéséibe, de ezt sohasem kapták meg teljesen. A vallásháborúk hősei. A vallásháborúk e korszakában kiváló nagy hősei voltak a protestántizmusnak P ranciaor szagban. Mjég ellenségeinek véleménye szerint is kortársai között a legnagyobb volt C o 1 i g n y Gáspár, a Szent Bertalan éjszaka első áldozata. 1889-ben a Louvre múzeummal szemben levő Oratoire nevű templom külső fákéban szép szobrot emeltek neki, melyre odavésték végrendeletéből e szavakat: «Szívesen elfelejtek minden sérelmet és gyalázatot, amely engem érint, feltéve, hogy az Isten dicsőségére és a közönség nyugalmára ezekből kár nem háramlik». Világhírre tett szert a francia porcellán- gyártás szívós kitartásu feltalálója: Pa- lissy Bernát, kinek honfitársai ma büszkén hódolnak. A véres Bertalan éjszakán neki megkegyelmeztek, mert szükségük volt még- munkájára. Mikor már 78 éves volt 1589-ben a r. kath. liga sürgetésére a király a Bastille nevű hírhedt börtönbe záratta eretnekség miatt. Meg is látogatta őt s igy szólt hozzá: «Jó emberem, ha nem változtatod meg hit dolgában magatartásodat, kénytelen vagyok téged ellenségeid kezében hagyni». Mire Palissy igy felelt: «Felség, én mindig kész voltam életemet Isten dicsőségére feláldozni. Ha eddig ezt bizonyos sajnálkozással tettem volna meg, most, hogy azt hallom az én királyom ajkáról, hogy engem kényszeritet- tek, vége minden sajnálkozásomnak, mert sem Felséged, sem azok, akik Felségedet kény szeri the tik, engem nem kény szer ithet- nek: mert én meg tudok halni». "Ellenségei nem merték még1 sem míegége,t!ni| a hires művészt, ott Hagyták börtönében, ahol nyomorultul pusztult el 80 éves koráhÉui. Istenfélő vallásos ember volt a hires, nagy orvos, Pare Ambrus, aki feltalálta a vérzés csillapításának módját. Mikor egy szinte menthetetlennek látszó betege fel- gyógyulása alkalmával dicsérték nagy tudományát, ő szerényen azt felelte: én kötözgel- tem őt, de isten gyógyította meg őt. U u P1 essis Mornay, theologiai műveltségű four, IV. Henriket hűségesen szolgálta. Erősen ellenezte a király hite hagyását és korholta, mikor az bekövetkezett. Könyvet irt az Úrvacsoráról, mely miatt a király veje utján rosszalását fejezte ki neki. Ü azt felelte erre: «En mindig rendet tartok szolgálataimban: először Istennek, azután királyomnak, végül (jó barátaimnak szolgálok és jó lelkiismerettel nem tudok ezen a renden változtatni. IV. Henrik többször megkísérelte, hogy buigíát Katalint a r. kath. hitre térítse. «Nem én, — válaszolta ez állhatatosan — sohasem leszek olyan vallásnak hive, amelyben (azt kellene hinnem, hogy édes anyám elkárhozott». Mikor mégis hire járt annak, hogiy misíét hallgat, azt irta Du, Plessisnek: «Addig, mig maga «nem lesz római pápa, nem szándékozom misére járni». Az edictum csődje. A nantes-i edictumot követő időkben nagy erőfeszítéseket tettek a protestánsok, hogy megerősödjenek. A gazdasági életben szép eredményeket értek el Azonban politikai súlyúk az erősen klerikális kormányok alatt (Rich elien ^és M áz árin biborno- kok) mindinkább csökkent, erődítményeiket sorra elvesztették és 1628 óta, amikor utolsó erődjük, La Rochelle is a jkormány birtokába jutott, védelem nélkül voltak a klérus és az udvar türelmetlenségével szemben. A frond e lázadás (1648—52) idején, amikor az udvarnak menekülnie kellett Párisból a protestánsok hívek makadtak a királyhoz és ezért XIV. Lajos meg: is1 Ígérte nekik, hogy zavartalanul élvezhetik a nantesi edictum áldásait. Azonban a klérus befolyása a királyra napról-napra növekedett. A klérus minden öt évben gyűléseket tartartott, melyeken a királynak nagyobb pénzösszegeket ajánlottak fel s ezek fejében, mintegy ellenértékűi a protestánsok ellen rendszabályokat követeltek, amelyeket a szent sacramentum társasága nevű titkos szervezet dolgozott ki. Például az 1665 évben mégtartott gyűlés tiltakozott a
