Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-05-01 / 18. szám
1927. május I. 127 oldal Hegyen épített város felelte: «Hu valaki el akarja mondani, ám mondja cl, de nem én értem; nem mintha a boldogságos szüzet megvetném, hanem azért, mert én az Ur Jézus Krisztushoz fordulok, aki értein meghalt», lükkor a hóhér tüzes harapófogóval letépte orrál, letépte jobb* karját, ugyan e tüzes fogóval össze-vissza fogdostu fejét amit Krisztus e hőse lelkesedéssel szenedéit el. Miután igy niegkinozták, máglyát gvaTjlottak. Amíg csak nem vesztette el eszméletét, zsoltárokat énekelt ez a hős vértanú’ A reformációnak első vértanúja Franciaországban 1520 dooepnber 20-án Toulouse városában került elevenen a máglyára s ugyancsak Ton louse-ban szenvedték el utoljára a vértanú ságot Ro ehet le lelkész és a három nemes testvéreié Grenier. A Sorbonne működése. A reformációnak legnagyobb ellensége — Hóinának legrőbh támasza a párisi egyelem. a hires «Sorbonne volt 1521 április 21-én mondta ki véleményét Luther tanításáról, mely szerint Luther minden régi eretnekségnek megujitója és azért minden eszközzel arra kell kényszeríteni, hogy nyilvánosan tagadja meg tanítását Lnnék hatása alatt jun. 13-án a parlament kimondja, hogy a Sorbonne engedélye nélkül nem lehet vallásos tartalmú könyvet kinyomtatni. 1. Ferenc király (uralkodott 1515—17) nem ismerte fel a reformáció jelentőségét: Kezdetben közömbös volt, bár udvarában sok evangéliumi érzületű ember élt, saját nővére Margit lelkes hive volt a mozgalomnak, később határozottan a legnagyobb kegyetlenséggel fordult ellene. 1535-ben hat hónap alatt 102 embert ítéltetett máglya- halálra lutheránus eretnekség címén és ezek közül 27-1 meg is égettek. Hz év Január 20-én családjával cgv ünnepélyes körménél élén haladt Páris utcáin. A főbb tereken oltárok helyett hat máglyát készítettek és a körmenet alatt G embert hite miatt megégetlek, előbb azonban levágták nyelvüket, hogy ne szólhassanak a tömeghez. Mert a vértanuk némelyike olyan lelkesen szólt még a máglyát lobogó lángjai között is a néphez, hogy pl. Páván es Jakab halála alkalmával — 1524- ben égették el Páris piacán — a Sorbonne egyik vakbuzgó tanára azt mojndta: bár került volna egy millió aranyba, csak ne engedték volna szólni a néphez. Egyik-másik vértanú talpraesett módon felelt meg kínzóinak. Egy 19 éves fiúnak, miután kczét-lábát hátán összekötve jó néhányszor meglóbálták a lángoló tűz fölött azt ígérték, hogy ha megtagadja hitét, életét meghagyják, mire ö igy felelt: «Miután már útban vagyok a jó istenhez, dobjatok csak a tüzbe, hadd jussak egészen ö hozzá». Brun István azt mondta bíróinak: «Szerencsétlen emberek, mire készültök? Ti halálra akartok engem Ítélni? Tévedtek, mert ez az életre szól!» — Anne du Bourg, a francia hitvallók egyik legkitűnőbbje, hires jogtudós, igy imádkozott: Istenem ne hagyj cl engem, hogy én se hagyjalak el Téged!» A vértanuk könyve. Jean Crespin ügyvéd, hite miatt menekülni volt kénytelen hazájából. Génibe ment 1518-ban. ott nyomdát alapított és ezzel szolgált az evangéliumi propagandának. A vértanuk k ö n y v c cimü hires müvét maga rendezte 5 Ti adási) an sajtó alá. Ez volt a francia protestánsok legkedvesebb könyve a biblia és az énekeskönyv mellett; a könyvárusok halálos veszedelmek közt is bátran terjesztették. A lelkészek a szószéken idéztek belőle és több gyülekezetben az esti istentiszteleteken rendszeresen olvastak fel belőle Ebben a szerző 789 vértanú életét mondja cl, akiket bírói ítélet alapján végeztek ki és felsorol 2120 más cv. keresztyént, akit Idle miatt, vízbe fojtottak, megégetlek, kerékbe törtek, felakasztottak, vagy kantélre hánytak minden ítélet nélkül. Erről a könyvről mondja Michelet, a nagy francia történetíró: «Csodálatos könyv, mely elhomályosítja a kornak minden más könyvét; mert ez nemcsak szavakból áll, hanem téliekből, még pedig elejétől végig fenséges teltekből*. 1559-ben tartották az első nemzeti zsinatot Párisban titokban, melyen elfogadták azt a hitvallást, melyet Calvin tanácsára több gyülekezet már használt. Késői)!) 1571-ben újra elfogadták ezt a hitvallást La Hoohcjje-ben s azóta viseli a inai napig is ezt a nevet. A nyolc hugenotta háború. 1501-ben Michcl de LTfospital volt a kancellár, akinek az volt az elve, hogy vallási ügyekben a különböző pártokkal szemben türelemmel kell viseltetni; az ő buzgólkodása hozta létre a hires colloquiu- mot Poissv-ban, melyben a nagy Béza Tivadar a francia király, az udvar előtt róni. kath. főpapokkal és tudósokkal szemben kifejthette a reformáció (elveit. Minthogy ennek az értekezletnek nem volt meg a kívánt eredménye, a kancellár 1502-beiii rendeletéi adott ki, mely szerint a protestánsok kötelesek visszaadni az elfoglalt templomokat, de a város falain kívül összegyülekezhetnek istentisztelet tartására. Egy ilyen istentiszteletre összegyűlt községet rohantak meg 1502 márc. 1-én Guise herceg katonái, megöltek több mint 00 személyt, több mint 2(X) embert megsebesítettek. Ez a hires Vassy-i mészárlás, melyet követett április 12-én hasonló öldöklés Seus-ban, ahol mintegy 100 személyt gyilkoltak meg a város érsekének Guise tábornoknak szemeláttára. Csak e két véres kihívásra fogtak fegyvert a protestánsok Condé herceg és Co- ligny admirális vezérlete alatt. Nyolc ilyen
