Tanodai hirlemeny 1846-1847

y

9

Hogy e szellem most ollyannyira gyérült, a mint azt igazán gyérültnek találjuk , annak mondom Okát, az igaz hogy részint a korban, de épen úgy az ezen szellemet ébreszthetőkben is, az ezen szellemkinyilatkoztatóiban és vivőkben, a pap és tanítóban is kell másrészről keresnünk. Sajnnal kell megvallanunk, hogy bizony ezen férfiaink sem ollyanok most, a minők az első és feljebb jellemzett második prot. korban voltak. S itt senkit sem akarok vádolni, hanem csak önnönmagamat javitni és másokra legalább példával hatni. Ha valahol hibát és hiányt látunk, kérem, szokjunk hozzá ennek okát legislegelőször önmagunkban keresni. Ez, igaz hogy nehéz és a javulásnak keserves módja, mert az ember szereti önmagát mentül kevesebb hibáról vádolni és a hiány és hiba okát leggyakrabban csak másokban keresni ; de meg kell vallanom, mikint ez a javulás és javításra való indulásnak egyszersmind legbiztosabb módja. Igyekeznünk kell ugyanis ismét, olly hő szeretetett közügyek iránt olly meleg részvétet ébreszteni híveinkben, papilag; es érdeket és bizodalmát a szülékben és az egész község és közönségben a tanoda iránt, tanitóilag; hogy amoda szívesen eljárjanak ismét híveink, mindannyiszor adományukat is magokkal vive és áldozva, és hogy ide is szívesen küldjék gyermekiket, és tanításra vezessék a szüléket nélkülöző árvákat bármilly nagyok volnának is az áldozatok a miknek árán ez történhetnék. Szellemet, lelket kell ébresztenünk ismét, hiszem mi vagyunk a szellem és a lélek hordozói és fejlesztői, már pedig meg vagyon könyvünkben írva, hogy a szellem az a inelly elevenít, a többi mind csak eredmény, de ez az ok; a többi mind önkényt jő és boldogitand és boldogok mi leszünk, de először sikerüljön amazt fel- költenünk, sikerüljön nagyjainkkal úgymint szegényeinkkel, megkedveltetni az urnák házát és az ur háza körüli gondoskodást és munkát; sikerüljön megértetni, épen úgy mint megéreztetni egyeseink épen úgy mint gyülekezeteinkkel, miszerint a protestantismus ereje épen a tanodában fekszik, a nevelés módjában, a tanításnak szellemében, mert protestánsokká nem szüleiünk — habár keresztényekké kereszteltetünk is — protestánsokká neveltetünk', ez a dolog lényege, ez a protestantismus valósága, és ez a tanoda,- a nyilvános nevelés- képzésnek feladata. Erős volt a protestantismus, mig oskolái virágzottak, és mindig olly mértékben hanyatlott, a milly mértékben szelleméneke forrása, ez újjászületése hanyatlásnak indult vala. Igyekezzünk ezt megértetni, mert a mint ebben, a részünkröli vallásos és tudományi üdv rejlik, úgy ebben rejlik egyszersmind , hasznos működésűnk is a hazára nézve. — Azonban a mennyiben mind ez t. i. a szellemnek mindenható hatalma, elégséges nem volna önmagunk fentartására, egyházközségeink és tanodáink erős lábra állítására, — ámbátor nem látom át, miképen nem lehetne ép gyülekezet, a mellynek minden egyes tagját, hő prot. érzet, és köz protestansszerii szellem lengi át és tölti be, miképen nem lehetne -elégséges az, vallási és tudományi szükségei kielégítésére; és miképen nem lehetne elégséges egész - kerület, kerületi fötanoda fentartására, és az összes protestáns hazai testület, prot. tudományegyetem felállítására, csak akarnia kell szilárdul és köz hozzájárulással ; a szellem nagyobbakat is teremtett, és a köziélek, óriásibb müveket létesite már, mint a milly szelemmü vagy munka, kevés prot. gyülekezeteink önerejü fentartása, azok papjainak méltó jutalmazása, és prot. tanodáink biztosítása, újbóli felvirágoztatása és azok tanárainak anyagi dijjázása; — de mégis mondom, a mennyiben ez nem volna elégséges, mert szükségeink és teendőink, mind egyházi, mind tanodái tekintetben óriásiak s nyakunkra nőttek, úgyhogy az önimagnnkiránti bizodalom és csökkenni kezd már, és mi a kor nagyszerű kivá- natai mellett; csak azt látjuk és értjük, milly gyengék vagyunk, nem pedig, milly erősek lehetnénk; de mondom, a mennyiben mind ez. t. i. a közáldozali készségnek ébresztendő szelleme elégséges nem volna, a kor haladása szerint tanodában az és egyházban a szükségelteket önmagunk által létesíteni: csak annyiban forduljunk netalán a polgári községhez, és forduljunk teljes hazagyermeki és honfiúi bizodalommal netalán az egész hazához, mint nekünk is anyánkhoz, forduljunk az ország hatóságai- és az országgyűléshez. Nincs kétség benne, hogy mi egészen uj forrásokkal gazdagodva, még többre vállalkozandunk és még hatékonyabban mozdithatandjuk elő jobb állású tanítóink és jobb állású papjaink által mind azt, mit egyháznak és tanodának előmozditaniok kell. De bármelly segítésnek is az árán, prot. vallási és tudományi szabadságunkat, protestáns szellemünket, a drágán szerzett cvangeliomot el ne adjuk soha. — Ezeket futólagos eszmékül a prot. tanitótiszti (mert tanítók vagyunk mindnyájan, lelkészek úgy mint oktatók vagy tanárok) fizetéseket és fizetések alapítványait, az állandó anyagi úgy, mint az eleven vagy élő tőkét illetpleg.

2