Tanodai hirlemeny 1846-1847
27 2. Tanosztályi könyvtárak: a. A felsőbb leánytanodai osztály könyvtárának ez évi gyarapodta csak annyi, hogy ezen osztály buzgó tanítója és e könyvtár vezetője Dierner E. ur, leánykái számára megszereztete az idén is nehány ezen osztály tanulmányait illető könyvet és hogy Kilián Gy. kiadó ur, lOmunkát ajándékoza. b. A szónokköllészi osztály külön könyvtára az osztálytanár vezérlete alatt, ez évben gyarapult: 1 Ajándék utján nyerve, a már tavaly is nemes jóltevőnk Petrichevich Horváth Lázár űrtől, az igazgatóhoz küldött 5 4 külön kötet és füzetke közül, megosztva azokat a magyartársalom könyvtárával — 20 darabot, s ezek között van: Dr. Vállas számvetése, Merényi francia nyelvtana; Fekete képes törtei; Korponay hadi földleírása; Farkas magyar grammatikája; Tóth görögök történetei; Schultz testvérek, a természetet magyarázó atya; Czako kalmár és tengerésze ; Szigligeti rabja; Shakspeare összes müveinek öt magyar forditmányu füzetkéje; Farkas utazása Amerikába sat. — Továbbá: Takáts Benj nevelőtől: Vajda P. nyelvtan. — Ilju Herczel Mór. az intézet egyik növendékétől: Bürgers fämmtlicfye Söcxfe. 1 k.; ZschokkeH. ©cl&jífdjciu 2 k; Petőfi S. összes költeményei 1 k. — If. fíoth Kár. növendéktől: 52 bibliai történet, magyar s német kiadásban, 2 k. — Ifjn zeti csillag alá tán nem helytelenül ideillik. „Kölcsönös könyvtárnak“ nevezem én azon segítési módot, a melly által a tanárok több újabb könyv birtokába olcsón juthatnak. Egyenként mindenik tanító vesz könyvet, már a mennyit-annyit, mert azok nélkül ő úgy nem élhet el, mint a katona fegyver nélkül, vagy mint a kertész ásója nélkül. És ezen tanító között hány van, ki ugyanazt a könyvet szokta meg venni, a mellyet társa is bir, ugyannyira, hogy gyakran többeknél — ha magány könyvtárukat visgáljuk, csaknem ugyanazon nemű könyveket találjuk. Már minek e luxus ? Nem elég e, ha valamelly nagyobb és drágább munka, egyegy intézetnél vagy annak ‘anárai között egy példányban van meg? Nem használhatnák-e felváltva és kölcsönösen többen ugyanazon egy munkát? és a helyett hogy mindenik külön megveszi, nem lehetne-e inkább azon a pénzen valamelly más munkát szerezni, a mellyet hasonlóképen többen szükségeinek, de a mellyet megvenni egyegynek külön nagy erőtetésébe kerülne ? Azt mondom tehát — a kölcsönös könyvtárnak eszméje szerint— hogy valamennyi egyegy intézeti tanárnak együtt, a köz tanodái könytáron kivül, csak egy könyvtára legyen és ezt kölcsönösen a beálló szűk ség szerint valamennyien használhassák. Mindenik lekötelezi magát arra, hogy könyveit, a saját, birtokában levőket, társának is oda engedendi használatul és e célra készitend könyveiről névjegyzékeket s illyet adand valamennyi társának, ők viszonzásul ugyanezt tevén. E névjegyzékek nyomán azt mondhatja és vallhatja az ember bátran, hogy könyve annyi van, a mennyi a többnemü névjegyzéken foglaltatik. Mert ugyanis, mit. tesz könyvet birni? annyit, mint azt, akkor és úgy használhatni, a mikor és a mikint az ember szükségét érezi. Már pedig e könyveket mind, használnia szabad lesz annak, a ki társától a jegyzéket a maga jegyzékéért kicserélte. Az illynemü kölcsönös egyezkedési intézkedésnél, nem kell egyéb, mint az hogy társától az ember a szükséges könyvet kikérje, és ez egyezkedésileg oda is adja, — természetesen csak annyi időre, a mennyire azt amaz nélkülözheteodi, mert a tulajdonképeni birtokos csakugyan mindig első ura a könyvnek, azaz, ő használandja és használhatandja e szükséghez képest a többiek előtt és igy mindenki a magáét. De ez, valljon fogna-e társak között olly sok összeütközést okozhatni, hogy e miatt netalán elkerülhetetlen volna valamelly munkából több példánynak megszerzése ? És ha, — tehát akkor azon egy bizonyos munka, hadd szereztessék meg még egy példányban és pedig közköltségen. És itt vagyok most a közkölcsőnösségnek második momentumánál t. i. az újból megszerzendő könyveknél. Teszem már , mindenik tanár azt vallaná mikint ő évenként 10, 20, vagy 100 ftot fordít könyvre; e költséget immár, nem hogy összevetnék egybe, hanem csak meghatároznák kölcsönösen, ki, minek érezvén legnagyobb szükségét, azt szerezze meg az ő részleti öszvegén ; ha pedig valamelly uj munkának mindnyájan közszükségét éreznék , azt viszont közösen összegyüjtendő összegből igyekeznének megszerezni mindnyájan sat Ez röviden váza annak, a mit én kölcsönös könyvtár alatt értek és a melly utón az. a ki, 200, vagy 2000 k. kötetnek van birtokában egy maga, négy, öt társával együtt, ugyannyi 200, vagy ugyanannyi 2000 kötetnek urává vagy használójává lesz. A könyvnek valóságos birtokosa cakugyan, sokkal inkább annak használója lévén , mintsem az, akinek üveges szekrényében az aranyszélü és bőrkötésű díszmunka ragyog. E mellett nyeremény illy utón az is, hogy a kölcsönös könyvtár mellett, az egyezkedők könyvtári teremre és netalán fizetéses könyvtárnokra sem szorulnak, mert hiszem mindenki, csak a magánál letett saját részletnek lévén birtokosa is, tárnoka is. Mind ennek helyességét már tapasztalásból is ajánlhatom. Egyébiránt szeretném, ha az egyszerű eszmét és az egyszerű kivitelt, a vitatkozás által legalább jobban ferjesztenék azok, kik meggyőződvék arról , mikint könyvtár nélkül nem képzelhető tanító, vagy hais, hát az bizony csak sántikálva haladó tanító lehetend. — Mit lehetne azonfelül még más utón is nyerni ? mint lehetne e kölcsönösséget netalán még többek között is létesíteni? vagy egymásnak a kölcsönösen kiadandó könyveket, úgy, a mint az ezen hirleménnyel történik — kicserélve megküldeni? és mikint netalán a könyvkiadókat is némikép könyvadoraányra, vagy legalább olcsóbb adásra birni? az már nem annyira ide való, a mint másrészről ismét, itt volt helyén közleni a kölcsönös könyvtár eszméjét. — Ki tetemes költség nélkül, jobbat és csélszerübbet ajánlhat, álljon élő, én legelső leszek ki követni fogom. Dr. T.
