Tanodai hirlemeny 1846-1847
A pesti esperességi gyülekezetben fcnálló gyámolda (tyenftonétnjiiíuí) ismertetése. *) A pesti gyülekezetnek legidősb élő tagja, id. Scfiedius Lajos kir. tanácsos ur, 1843-ik évben tartá gyülekezeti tagságának félszázados ünnepét. A gyülekezet érezte akkor, mint volna hozzá illő, ezen napot olly tény által örökíteni, mellyel mind maga az érdemekben megőszült jubiláns állandóan megtiszteltetnék, mind pedig magának a gyülekezetnek java célirányosan elő— mozdittatnék. Azon emlékkönyvön (album) kívül tehát, inellyet e napra készített és száz meg száz tag által aláírva, a jubiláns férfiúnak, forró hálája jeléül átnyújtott, sokan a gyülek. buzgóbb tagjai közül tetemes öszveget adtak össze a végett, hogy az illyképen begyült mennyiség, Schedius alapítványnak nevezve , a helybeli lelkészek és tanítók özvegyei és árvái gyámolitá- sára alapítandó gyámolda alaptőkéjeként tekintessék és letétessék. Az öszveg mindjárt akkor, a jubilánsnak hozzájárultával 2000 p. ftra emeltetett, azolta pedig közel 4000 p. ftra növekedett. Aztán választmány küldetett ki az alapszabályok kidolgozására, ez, a minden választmá*) Az imint közlendő alapszabályokat, a mellyeknek eredetije németnyelvszerkezetü, magyar fordításban adjuk, a mint azokat az 1846-ki prot. egyh. s iskolai lap 50-ik számából lenyomatók. Hlyen dolgoknál, sem hozzátenni, sem azokból valamit elvenni, nem szabad. A t. c.közönségnek csak annyit érdekes tudni, hogy a pesti gyülekezet igazán hozzá látott már azon nagy munkához, hogy elaggó hivatalnokairól és azok netaláni özvegyei és árváiról gondoskodjék; másfelöl pedig, érdekes e dolgot mentül gyakrabban magának az alapitó gyülekezetnek egyes tagjai szivére kötni és azok figyelmébe és pártoló részvétébe folytonosan ajánlani. Tudva pedig, vagy legalább feltéve, hogy ime hirlemény a tanodánknál tanuló növendékek szülőinek kezébe bizonyosan jutand, igen helyén találók az említett gyámoldai szabályoknak itteni újbóli közzétételét. Egyébiránt, ha nem csalatkozom, öt évről ötre, vagy legalább tízről tízre, mindannyiszor uj visgálat alá vétetendenek ez alapszabályok, idő és körülmények szerinti módosítás végett. Tehát annyi idő múlva, újból lehetend aztán ez alapszabályokat közleni. Addig csak hadd nőjjön a tőke és legyen gyümölcsöző, már a mennyiben annyiban, azokra nézve kik áldását igénybe venni kénytelenek lesznek. A jelennen élők után jövők, bizonyosan nagyobb részben élvezendhetik — ha a végzet úgy hozandja — a jótéteményt. De azért ültetnünk kelle a fát, és kell áldozatilag ápolgatnunk és tenyésztve gyarapitnunk, ha legkevesebb gyümölcsét sem szednők is. Épen az volt mindenben az egész hazában és főkép prot. egyházainkban bajunk, hogy vajmi kevesen akarának vetni és ültetni ott, a hol közvetlen aratást nem remélhetének. Pedig csak úgy épül és készül a biztos jövendő. Isten áldja meg e biztosítás felé törekvő gyülekezetét. Dr. j. 1*
