Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
VI. osztály története
36 11. Tessitori Nóra szavaló előadása”. Műsora Petőfitől Kosztolányiig, szép és bő. A diákságnak mégsem tetszik. „Túlságosan pathetikus” — szólt az ítélet. S ezután már nem is figyelnek rá valami nagyon. A tettesek osztályfőnöki megrovásban részesültek. Szintén a tanév másik fele. A napok már világosabbak, .az osztály- termekben egyre több fény árad be. A tanár úr nyugodtan magyaráz. Felhív egy fiút. A fiú nem tud semmit. A tanár úr kéjes mosollyal hajlik a notesz fölé, hogy a négyest beírja. Egyszerre csak a padsorok közepetáján hirtelen feláll egy fiú. Klikk! kattan kezében a fényképezőgép, s mire észrevennék, már el is tűnt. Ilyen jelenetek játszódnak le most nap-nap után. Tanári beleegyezéssel, vagy anélkül. Az „anélkül“ gyakoribb volt és az így készült képek számban és érdekességben fölülmúlják a maradi, legitim úton készült képeket. * * * \ Tanév vége előtt közvetlenül, egy sokak számára örvendetes, néhá- nyak számára azonban kellemeítlen dolog történt. Osztályfőnök urunk egyszer végigsétált a padok között és nagyon szemet szúrt neki a sok elkínzott pad. Nosza, fogta magát és mindenkire büntetéspénzt rótt ki, aszerint, hogy a vésésben milyen tökélyre tett szert. Ebből az összegből padjaink szinte újjászülettek: új, friss zöld festékréteg borult rájuk. * * * Hatodik osztályos élményeink egyik kimagasló eseménye az Operaházban tett látogatás volt. Egy vasárnap délelőtt a Népművelési bizottság vezetett ide tanulmányi kirándulást s ezen az osztály az osztályfőnök úr vezetésével majd teljes létszámmal vett részt. Legelőször a színpadra vezettek minket. Itt aztán megismerkedhettünk a színpadtechnika mindenféle segédeszközével, a felhővetítéstől a süllyesztőig. Boszorkányos dolgok játszódtak le előttünk ott hirtelenében. Lábunk előtt megnyílt a föld, nagy égzengés közepette villámok cikáztak a kék horizont-vásznon, majd elült a vihar és csak az esőcseppek monoton zenéje hallatszott. Azután kiderült az ég, csend lett. Alkonyo- dott. Egyre bágyadtabb fény ömlött el a színpadon és végül ott pompázott előttünk szinte tökéletes illúziót keltve a csillagos égbolt. Mindehhez persze szakszerű magyarázatok tömegét kaptuk. Miután kitanultuk a színpad minden csínját-binját, beleértve a kulisszatologatás és külső zaj üzemtitkait, átvonultunk az udvari lépcsőházba. Itt a freskókkal ismerkedtünk meg. A szép márványlépcsőházon keresztül feljutottunk a Kormányzói páholyhoz. Itt megnéztük a képeket, majd lementünk a nézőtérre. A nézőtéren letelepedtünk és több mint félórás előadás keretében mondták el nekünk a gigantikus mennyezetet
