Elefánty Sándor: A Debreceni Evangélikus Elemi Iskola ötven éves története 1886-1936
A harmincas évek
Székely Ferenc az idei év egészségügyi s a négy esztendő iskolaorvos^ eredményeiről számolt be. Szülői értekezleteink mindig nagy közönséget vonzottak, sok felszólalás, diskusszió tette világosabbá a tárgyalt tételt, erősítette meg a szülőket helyes nevelői eljárásaikban, vagy változtatta meg nevelői tevékenykedésüket. Akár a régi, akár az új miniszteri tanterveket utasításaikkal, akár az egyház vallástani utasítását nézzük: mindegyik az iskola alapvető munkájának a vallásos nevelést jelöli meg. „Evang. egyházunk meggyőződése. hogy a nevelés s vele az egész ember életének kőszikla alapja a vallás,“ (Utasítás a kér. vallástan tanításához, 58. 1.) A min. utasítás azt mondja: „Az erkölcsi nevelés biztos alapja és első legerősebb eszköze a vallás." (Utasítás 87. lap) „Neveljük az erkölcsi érzést, az erkölcsi cselekedetet és az erkölcsi belátást.“ (U. o. 88. lap.) Könnyű ez egy vallású iskolában, de hogyan oldjuk meg mi, mikor iskolánkban mindig nagy arányban voltak képviselve a más val- lásuak (ref. rom. kath., unit., gör. kath„ izr) sőt 1917-től napjainkig a ref. felekezet gyermekei többségben vannak, vagy amikor az iskola felét, harmadát tették a másfelekezetűek. Nevelői eljárásunkban egy volt a megoldás: a tiszta evangéliumi keresztyén felfogás szerint tanítani, nevelni, ami egy egyházunkkal. Tiszteltük a másvallású tanulók hitbeli meggyőződését, felekezeti elfogultság nem vezette munkánkat, nem élezett ki ellentéteket, magunk sem voltunk elfogultak. E meggyőződésünket gyakoroltuk emberöltőkön át. így mentes volt iskolánk minden felekezeti ellentéttől. Még a 920-as évek társadalmának vallási türelmetlensége se csapott be iskolánk fa'ai közé. Evang. egyházunk évszázados múltjából fakadt megyőződésünk nevelői ereje forrasztotta össze fiainkat, leányainkat eggyé a szeretet élésében és gyakorlásában. Ref. tanulóink vallástani óráit 1931.-től be tudtuk illeszteni a délelőtti tanítás órái közé : így délutáni vallástani órákkal nem voltak megterhelve, mint a többi hitfelekezetűek. Gyermekistentiszteleteink az erkölcsi érzést, erkölcsi cselekedetek, majd az erkölcsi belátás plántáit ápolták, nevelték mindig. Vasárnapi iskolánkat 1931. óta vezetjük, onnét csak szeretetet hoztak el tanulóink. Ügyeltünk arra, hogy az ott folyó nevelés vegye figyelembe a gyermeki lélek fejlődésének fokozatait, csak a gyermek korának megfelelőt adtuk a bibliától, anyagát úgy válogattuk össze, hogy az ne keresztezze a vallástani anyagot, ügyeltünk arra, hogy a valláserkölcsi nevelés vigye közelebb a gyermeket Jézushoz. A meghitt vasárnapi iskolai együttesek osztályonként, osztálytanítóik által vezetve, legjobban nevelték sikerrel a gyermeki lelket. Az első évben a (1930—31.) a hegyi beszéd (Máté 5—6—7.), könnyebb a gyermekek előtt érthetőbb kiválogatott szemelvényeiből tanítottunk. Második évben azt a problémát adtuk a gyermeknek: Milyen a te szived ? (Erkölcsi tisztaság.) Azután erről a kérdésről : Miről ismernek meg téged, hogy Jézus tanítványa vagy ? Majd erről: 26
