Elefánty Sándor: A Debreceni Evangélikus Elemi Iskola ötven éves története 1886-1936

Az iskola első évtizedei

4. Erős vár a mi Istenünk. Pazár István orgonajátéka.

5. Steinacker Sándor alkalmi énekkara énekel.

6. Beszél: Farbaky János.

7. Maradj meg kegyelmeddel. Közének.

Offertorium az iskola javára.

A hívek, egykori elbeszélők szerint, boldogsággal, örömmel szemlélték az új iskolát, üdvözölték az új tanítókat, gyönyörködtek az új tanulóseregben.

Beiratkozott a leányiskola négy osztályába 29 tanuló (14, 7,5, 3), akik közül evang. 18, ref. 1, róm. kath. 5, izr. 5. A fiúiskola négy osztályába 19 tanuló (6, 4, 2, 7j, vallás szerint: 17 evang, 2 ref. Ösz- szesen 48 tanuló. Vallás szerint: 35 evang., 3 ref., 5 róm, kath., 5 izr.

így indult el a piciny evang. iskola kicsi létszámmal, a kezdet minden nehézségével küzködve, idegenül Debrecenben, ahogyan Ma- temy Lajos mondja 1887. évi lelkészi jelentésében: „Az evang. iskola egészen szokatlan új dolog volt Debrecenben s minden eddigi intézkedésünk a nagy közönség részéről némi bizalmatlansággal fogadtatott mégis rendíthetetlen bizalommal, hittel a jövendő iránt elindult, hogy nevelve tanítással haladjon töretlen úton, új csapásokon előre. Se gáncsvetés, se rosszakarat, se kritika meg nem ingatta útján ; szeretet teremtette, az is tartotta fenn.

Az Evang. Filléregylet, 1885-ben megalakulván, főfeladatának tekintette,, alapszabályai is ezt írják elő, az iskola istápolását, a tanítói illetményekhez való évről-évre való hozzájárulást. Egyházunk is évről- évre többet áldozott költségvetésében iskolájára, természetesnek találta, hogy iskola nélkül nincs is egyházi élet, jövendő egyháztagok nevelése, új jövendő.

Adassák hála, elismerés mind a kettőnek: Egyháznak, Filléregyletnek. Az iskola veteményes kertje lett ez egyháznak, abból új jövendők eszméi keltek életre, erősítették, nevelték az egyházat, tekintélyt szereztek az evangélikus névnek, az iskola jó híre-neve látogatottságot, társadalmi elismerést teremtett Debrecen határán kívül is.

A hívek iskolaáilítási munkája nem fellobbanó lelkesedés szalmalángja volt, hanem tervszerű munka. Mutatja tervszerűségüket, hogy az iskolaszék tagjai következetesen látogatták az iskolát, hallgatták a tanításokat hétről-hétre, — egykori feljegyzések szerint, — minden egyházi elöljáró be volt osztva látogatásokra. Gyűléseken tárgyalták az iskola anyagi, szellemi ügyeit, meglátták a hiányokat, fogyatékosságokat. Schäfer Ferdinánd iskolafelügyelő áldozatkészsége sok mindent pótolt, megszerzett az iskolának, amiben szükséget szenvedett.

A két fiatal tanító is lelkesedéssel fogott munkájához. Azt írja róluk Materny Lajos élete alkonyán: „A két fiatal tanító, dicséretükre legyen mondva, hogy a csekély javadalom dacára, nem saját anyagi érdekük előmozdítására fektették a fősúlyt, hanem arra, hogy a rájuk bízott iskolát felvirágoztassák és megkedveltessék. Az evang. iskola hamarosan a középosztály kedves iskolája lett s már néhány év múlva az volt az általános vélemény, hogy az evang. iskola a legjobb iskolája Debrecennek,“ (Materny Lajos Visszaemlékezései, 17. lap.)

8