Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.
III. RÉSZ. A miskolci szellemi élet megnyilvánulásai és problémái. - 6. A miskolci Nemzeti Színház
119 nyári állomásként megtartva mert is a Budai Színkört. Ettől az időtől kezdve a miskolci színház lesrújabb története a Sebestyén-családlioz kapcsolódik. Sebestyén Géza 1921-től 1925-ig igazgatója a színháznak, míg a budapesti városi színházi (Népopera) bérlete összeférhetetlenné válván vidéki színigazgatói működésével, a város helyette ccs- csének, Sebestyén Mihálynak adja ki a színházat, 1926-ban előbb egy évi próbaidőre, 1927-ben pedig további öt évre, 1932-ig. Sebestyén Géza igazgatásának első idejében a miskolci színház valóságos renaissanceát éli. A régebbi szerényebb, a nagyobbacska vidéki társulatok keretei között megszervezett társulatokat egy izmos, fővárosi viszonylatban is nívós társulat váltja fel, amely művészi feladatait is fényesen tölti be s Miskolc megnövekedett jelentőségét színházi kultúrájában is kifejezésre juttatja. Különös és a maga nemében páratlanul álló érdeme a miskolci színháznak ebben az időben, hogy az elkerülhetetlenül szükséges általános kultúrális feladatok betöltésén kívül, szinte lélekelemző érzékkel keresi ki a közönség felcsigázható diszpozícióit s ezeket hozza összhangba a színház kultúrális feladataival. Ebben az összhangban születik meg a vidéki színészet történetében páratlanul álló híres miskolci opera-ciklus. A színház az első három hónapban 25, az első két év alatt összesen 100 operaelőadást tartott s csaknem valamennyit zsúfolt házak előtt. A színház a legnagyobb népszerűségnek örvendett s hivatásának művészi betöltése is általános elismerést keltett. E hatalmas fellendülés után nehány év múlva természetszerűleg következett be bizonyos reakció, amely a nőttön növekvő gazdasági romlásban állandóan kiszélesedett s végül is valóságos válsággá mélyült ki. E válságnak, amely ma már a város egyik legnagyobb kultúrális problémája lett, vannak a nemzet egyetemes gazdasági válságán kívül fekvő, de nyilvánvaló különös okai is, amelyeken felül a közönség igen tekintélyes része még a mai miskolci színházi rezsimben is külön okokat keres, az okok legnagyobb része' azonban a mai színház s emellett elsősorban a mai vidéki magyar színészet különös, de egyetemesen súlyos helyzetében rejlik. Hogy a miskolci színház azt a színvonalat, amelyet a Sebestyén- éra első éveiben ért el, az országos gazdasági szanálás mérlegén, mely természetesen a miskolci viszonylatban is mutatkozott, többé nem bírta fenntartani, elsősorban két ok idézte elő. A Miskolci Nemzeti
