Zomboryné Bazsó Rozália: A pesti evangélikus oktatás krónikája. Budapest 2000.
I. fejezet: A pesti evangélikus oktatás kezdetei - 6. Az iskola fejlődése 1873-1904-ig
konyság gyakorlásához. A tanítványok által összegyűjtött adományok részben egyházi, részben jótékonysági célra szolgáltak. Minden egyesületnek volt egy kinevezett tanár-elnöke, és választott diák tisztségviselői: elnök, titkár, másodtitkár, jegyző, pénztáros, könyvtáros, ellenőr. Az elnökválasztás nagy esemény volt. A programot a tisztikar állította össze és a tanár tanácsokat adott. A testi nevelést és a tanulmányok elmélyítését szolgálták a kirándulások. Az első nagyobb kirándulás az Adriához vezetett: Fiume, Pola, Trieszt, Miramare, az adelsbergi barlang felkeresésével. Két év múlva az Al-Dunához mentek. 1902-ben a Felvidéket, Kassát és Rozsnyó környékét keresték fel. Ebben az időben az iskola később híressé vált diákjai voltak: Herzl Tivadar - később író, a mai Izrael állam megálmodója, Stein Aurél - később régész, geográfus, orientalista, Kandó Kálmán - később mérnök, feltaláló és Glatz Oszkár - később festő. Herzl Tivadar (1860-1904) újságíró, író a gimnáziumnak 1874-től volt a tanulója. Érettségit 1878-ban tett. Az iskolához közeli Thonet-udvarban lakott, apja gazdag kereskedő volt. A gimnáziumban bontakozott ki irodalmi érdeklődése, különösen Arany Jánosért rajongott. Megróbálkozott újságírással: első cikke a Pester Journal-nál jelent meg. Az iskolai önképzőkörben tevékenykedett. 14 éves korában megalapította a „WIR-MI” szépirodalmi egyesületet, amelynek elnöke volt. Goethe Werther-jének mintájára egy regény megírásába kezdett, aztán mesét írt: „Az elvarázsolt hárfa” címmel, majd verset: „A vadász haláláról” címmel. Életrajzát Halász Zoltán írta meg. (Új Világ Kiadó, 1995) Érettségi után Bécsbe ment és jogot tanult. Felébredt benne a gondolat, hogy a zsidóknak otthont - államot - kell teremteni. 1896- ban írta meg „Der Judenstadt”, A zsidó állam c. munkáját, amely világszerte elindította a cionista mozgalmat. Ezután e mozgalomnak szentelte életét. Évente Cionista Kongresszust hívott össze Baselbe. Megjelentette az ,Alteneuland”, Osország c. utópisztikus regényét. Stein Aurél (1862-1943) régész, geográfus, orientalista. Iskoláit 1877-ben kezdte a gimnáziumban, majd itt érettségizett 1879-ben. Német, osztrák és angol egyetemeken tanult, figyelme az iranisztika és indiológia felé fordult. Indiában a lahorei Pandzsáb Egyetemen a szanszkrit nyelv és irodalom tanárává nevezték ki. Utazásokat tett Kasmírban, az Indus völgyében és Belső-Ázsiában. Expedíciói nyomán feltérképezte és leírta a fenti területeket. Komplex tudományos szemléletmód jellemezte munkásságát. Mindvégig szoros kapcsolatot tartott Magyarországgal. Az MTA tagja volt, könyvtárát is az intézményre hagyta. Kandó Kálmán (1869-1931) mérnök, feltaláló, a gimnáziumnak 1880-tól 1886-ig volt tanulója. A villamosvasút megteremtésének úttörője. Olaszországban és a budapesti Ganz Rt.-nél dolgozott. 1923-ban készítette el próbamozdonyát. Rendszerének leglényegesebb eleme a fázisváltó. Számos találmánya tette méltán híressé. Glatz Oszkár (1872-1958) festőművész, a gimnáziumnak 1882-től volt tanulója. 1890- ben érettségizett. A gimnázium elvégzése után bölcsészeti tanulmányokat folytatott, majd Münchenben Hollósy Simon iskolájában komolyabb tanulmányokba kezdett. Ezután Párizsba ment. 1896-ban mesterével Nagybányán dolgozott. Sorra jelentek meg kiállításai. Festett arcképet, népies tájképet, életképet egyaránt. 32
