Zomboryné Bazsó Rozália: A pesti evangélikus oktatás krónikája. Budapest 2000.

I. fejezet: A pesti evangélikus oktatás kezdetei - 1. A pesti evangélikus gyülekezet magalakulása

épületszárnyat terveztek lakások számára, s a már meglévő udvari szárnyhoz újabb udvari szárnyban akarták elhelyezni az iskolát. A gyülekezet pénze elfogyott, félig álltak a falak, amikor Liedemann János gondnok vezetésével 100 000 forintot gyűjtöttek, így az építkezést 1815-re be lehetett fejezni.

1811-től a templom felszentelése után az eddigi imaházat iskolává alakították. Az elemi két osztály mellé először két grammatikai osztályt szerveztek, hogy előkészíthessék a gimnáziumi oktatást. Az iskolában a tanítás nyelve német volt.

Az 1812-es püspöki látogatás kiterjedtt az iskolára is. Két osztályában tanítottak latint és magyart a németen kívül. 1812-ben 67 növendéket tartottak nyilván: 42 fiút és 25 lányt.

1815- ben, az épület bővítése következtében újabb osztállyal nyílt meg az iskola. Ezt az osztályt Hoffmann Péter vezette.

1816- tól új tantervet fogadtak el Pestalozzi szellemében. Az iskola célját így fogalmazták meg: „Valódi keresztyéneket neveljen (valláskülönbség nélkül), egyedül igazi, nemes, felebaráti szeretet vonzóerejétől indíttatva. ” Kiemelték a nevelés, a beszéd, a mennyiség- és alakismeretek fontosságát. A harmonikus ember kifejlesztése érdekében rajztanodát és testgya- kordát alapítottak. Az iskola nyelve a német volt, de a későbbiekben a földrajzot és az irodalmat már magyarul tanították.

A tanév két félévből állt, és félévenként vizsgával zárult. Az I. félév januárral, a II. félév júniussal végződött, eszerint voltak téli és nyári vizsgák. A téli vizsgát 1872-ig tartották meg. A vizsgák nyilvánosak voltak, s a tantervből kiderül, hogy nem nyújtott teljes képet a tanulók felkészültségéről, mégis nagy esemény, ünnep volt az iskola életében. Díszes vizsgarendet készítettek, amelyet kifüggesztettek. A vizsgarendből azonban következtethetünk a tanult anyagra. Megmérettetés volt ez tanár és diák számára egyaránt az egyházi elöljáróság és a szülők előtt. A vizsgák hol jól, hol rosszul sikerültek. Hajói sikerült, a tanítót megdicsérték, ha rosszul sikerült, a tanári értekezleten megbeszélték a sikertelenség okát. Az év végi vizsgák rendje, amely szerint minden tanuló minden tárgyból egy censor jelenlétében felelt, 1898-ban szűnt meg. A vizsgák után a tanárok osztályozó értekezletet tartottak.

A nyári szünetet júliusban és augusztusban tartották, de voltak szüreti és vásári szünetek az 1890-es évek végéig.

A tanrend szerint a tanítást imával és rövid énekkel kezdték és végezték. 1816-tól használtak először tankönyvet, de a tanítók többnyire előadásokat tartottak. A tanulóknak egész órán figyelmesen kellett jegyzetelni a tanár tollbamondását. A három tanteremben hat osztály volt bezsúfolva: a tanártól jobbra eső padsorokban ültek a noviciusok, balfelől a veterá12