Zomboryné Bazsó Rozália: A pesti evangélikus oktatás krónikája. Budapest 2000.
IV fejezet: Leányoktatás - Veres Pálné-Intézet - leánykollégium - leánygimnázium - 10. Újra megnyíltak a kapuk
A liturgikus szolgálatot dr. Harmati Béla püspökkel együtt Táborszky László esperes-püspökhelyettes és Gerőfi Gyuláné a Deák téri gyülekezet lelkésze végezte. Az igehirdetés alapigéje: Lk 17,20-26 volt. Az istentisztelet végén esküt tett az igazgató: Schulek Mátyás és a véglegesített tanárok: Horváth Gabriella, Jurányi Rudolfné, Pálinkás Ildikó és Pesti Judit. A tanévet Schulek Mátyás igazgató úr nyitotta meg. Először Pallós Réka II.B osztályos tanuló elszavalta Reményik Sándor »Templom és iskola« c. költeményét, majd Nádasi Noémi II.A osztályos tanuló üdvözölte a »kis« és »nagy« elsősöket. Bíztatóan szólt arról, hogy rövidesen ők is otthon érzik majd magukat ebben a gimnáziumban, ahol tavaly »mint egy nagy család« éltek. Szólt a közös rendezvényekről, és a komoly tanulásról is. Hangsúlyozta, hogy »Mindannyiunknak arra kell törekednünk, hogy méltóak legyünk azokhoz a régi diákokhoz, akik megalapozták iskolánk tekintélyét. Az általuk megteremtett hagyományokat kívánjuk folytatni, s hozzájuk hasonlóan, az újra indult gimnázium hírnevét öregbíteni.« Ezután Schulek Mátyás igazgató úr visszaemlékezéssel kezdte beszédét: »Egy nap híján egy esztendeje tartottuk első évnyitó ünnepélyünket a Sütő utcai iskola dísztermében. Különös évnyitónak neveztem, mert ugyan zsúfolásig volt a díszterem, mindössze 58 tanuló ült megilletődötten. Különös évnyitó volt, mert vendégek voltunk saját iskolánkban, s a tanítást szeptember elsején idegenben, igen szerény körülmények között kellett megkezdenünk. Évnyitó beszédem utolsó gondolata így hangzott: Az egyház Ura, ha megadta a kapuk nyitásának lehetőségét, megfogja adni a legelőt is, hogy báránykáin- kat legeltessük, s hozzá a hús forrásvizet is. Nem aggódunk, nem kishitűskö- dünk, bízunk. Isten nem hagyja cserben a Benne bízókat. És most hazahozott bennünket. Miért nem az iskola dísztermében tartjuk hát évnyitó ünnepélyünket? Itt a helyünk, annak a gyülekezetnek a templomában, amelyikhez a legszorosabban kötődünk. Szeretném, ha ezután is mindig itt tartanánk a tanévnyitót és tanévzárót. Szeretném, ha az egész evangélikus egyház, de különösképpen ez a gyülekezet édes gyermekének tekintene bennünket. »Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a Te beszédednek megtartása által?« (119. zsoltár 9.verse) Mind, akik felelősséget érzünk a felnövekvő nemzedékért, a hazánk és egyházunk jövőjét jelentő ifjúságért, mind azt szeretnénk látni, hogy ifiaink megtartsák Isten beszédét, tisztán menjenek végig a kijelölt úton. Nyomasztó felelősség ez, a példamutatás felelőssége, az áldozatvállalásé. Kérjük Istent, hogy adjon erőt feladataink ellátásához, s adjon meg mindent, amire ehhez iskolánknak, tanárainknak, növendékeinknek szükségük van. ” 119
