H. Hubert Gabriella, A sajókazai Radvánszky-könyvtár története. Szeged 1998.

III. Radvánszky Kálmán és a könyvtár története 1945 után

Wellmann így írt: „tekintetbe véve a tulajdonos műgyűjtő szenvedélyét és személyes érzékenységét, melynek megsértése esedeg az anyag pusztulásával járhatna — a jobb megőrzés érdekét hangoztatva az iratoknak örökletétként, a tulajdonjog fenntartásával, az Országos Levéltárban való elhelyezésére tettem javaslatot. Br. Radvánszky Kálmán kijelentette, hogy ez idő szerint nem tud határozni ebben a kérdésben, de meg fogja fontolni a dolgot; előbb rendbe akarja szedni az anyagot, hogy a hiányokat megállapíthassa, s akkor fog dönteni." De már ekkor tudni lehetett, hogy Radvánszky Kálmán ezt csak időnyerés miatt mondta, s jobbnak látta, ha az Országos Levéltár csak lefényképezteti az anyagot, ő maga pedig őrzi továbbra is. Radvánszky Kálmán nem tartotta azt se célravezetőnek, hogy a felajánlott rendőri segítséget igénybe vegye a faluban elkallódott könyvek és iratok felkutatására. Személyesen akarta azokat viszszaszerezni, bízva a falubeliekkel való több évtizedes együttélésében. A tennivalókról jegyzőkönyvet írtak alá a jelenlevők.

20

4 III.2. A. könyvtár elajándékozása 1949-ben 1948-ra sokak előtt világossá vált, hogy a politika útja Magyarországon nem a demokrácia felé vezet. Lassan már az is ritkaság számba ment, ha egy gyűjtemény a helyén maradt, hát még ha maga a tulajdonos volt az őrzője.

20

5 A Radvánszky-család évszázados kapcsolata az evangélikus egyházzal a báró utolsó menedéke lehetett: ha neki magának el is kell hagynia a kastélyt, legalább a 20

4 MOL, Yl, 201/1945. 20

5 Vö. VOIT Krisztina, Magán- és közgyűjtemények sorsa a II. világháborúban és a^azf követő években (1944-1950), in MKS:j, 110 (1994), 269: „a magyar magángyűjtemények java része ebek harmincadjára jutott. Az elhurcoltak vagy menekülők kénytelenek voltak otthonaikat, kastélyaikat védtelenül, sorsukra hagyni." 80