Bruckner Győző: A Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának multja az eperjesi ősi kollégium tükrében. Miskolc [é. n.]

5 A tiszai evangélikus egyházkerület miskolci jogakadémiájának múltja az eperjesi ősi Kollégium tükrében. A magyar szent korona egyik legdrágább kihullott gyöngyszeme Eperjes, mely felé fájó nostalgiával nézünk sokszor. A magyar városok legszebbjei közül való, de neve a magyar mult legsötétebb lapjaira van írva. Félszázaddal ezelőtt a tűzvész majdnem megsemmisítette s nevét akkor részvéttel visszhangozta széles e haza, de sokkal szörnyűbb, az elemi csapásnál megrendítőbb megpróbáltatások tüzén ment át tíz emberöltővel ezelőtt, mikor gyász és szenvedés városa lett Eperjes, melyet szerencsétlen sorsa világnézetek ütközőpontjába állított. Eperjes sz. kir. város eredetét a XI. századra teszi. A város nevét egy monda magyarázza, mely Tompánál költői feldolgozásra is talál. Eperjes fejlődését a flandriai német telepeseknek és az utóbb elnyert árumegállítói jognak köszönhette. A szellemi művelődés terén Eperjes korán kitűnt. A városi polgárság kezdettől fogva igen fogékony volt a műveltség befogadására. Fiait már a XV. század elején külföldi (krakkói, bécsi) egyetemekre küldi tanulni és már 1429 óta állandóan iskolamestert tart a város és hogy nem egy ilyen iskolamester a klaszikus műveltség ismerője és terjesztője volt Eperjesen, arra egy 1529-ből fennmaradt adat utal, amely szerint az iskola-